HTML

A Játék Neve: Föld

Ez a blog arról szól, hogy hogy működik a világ valójában. Túl a látszatokon, a manipuláción, a mindent átszövő hazugságon és felelősséghárításon. A jelenkor eseményeinek mozgatórugóival is foglalkozik, ahogy a régmúltba is tapogatózik visszafelé, egészen az emberi lét kezdeteiig. Mindez egy sokéves kutatómunka eredményeire támaszkodik. A blog korábban "2012 blog" címen működött a blogol.hu szerverén. Kapcsolat: blog2012 kukac freemail ponnt hú!

Friss hozzászólások

  • BGergő1992: @CatsSword: Nem lett. Még... (2024.11.27. 22:53) Emberek, Irányítók és a Háttérhatalom
  • Gergő92: Nem csak én szoktam néha felnézni ide. :) (2023.01.18. 00:00) Mire készülnek a Marson?
  • Lazur: Ez egész friss: futureofhumanity.report/en www.youtube.com/watch?v=MYJFc3vA6N4 Csak a rotary klu... (2023.01.10. 18:29) 2019
  • Lazur: Szűk tíz évbe telt, de lassan a híradóba is bekerül ahogyan Kínában készülnek a cellák. www.youtu... (2022.12.05. 01:07) AUTOKRÁCIA (szerk)
  • Gergő Bohrát: A mostani események fényében bár 10 év késéssel, vagy inkább több, de csak efelé haladnak a dolgok... (2022.04.23. 22:12) A Jobbik és az Irányítók
  • Lazur: 2012 helyett 2021, de itt a mátrix 4. része: www.youtube.com/watch?v=JQVHrXek73E (2021.12.17. 20:30) Előadás videó - A Mátrix-trilógia (szerk)
  • Kápráz: ...Történt egyszer, hogy Noé szőlőt telepített, de a bortól megrészegedvén meztelenül feküdt sátrá... (2021.12.11. 21:02) Előadás videó (szerk)
  • maztro: @Gergő Bohrát: Szeretnek minket behúzni a csőbe, a cikk lényegében minden pontján prezentálja azt,... (2021.08.26. 05:03) Menetrend (szerk)
  • dangbird: Új nagy ívű, félelmetes novella a személyes blogomon: marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehete... (2020.01.06. 10:36) Olyan, mintha
  • dangbird: ferfiakklubja.hu/fk_magazin/az_fk_noi_tamogatoi_korebol/amikor_nem_fogadjuk_el_a_ferfi_es_no_kozot... (2019.11.13. 10:09) A házasságról

Utolsó kommentek

BANNER!

2009.11.04. 13:42 dangbird

Örömmel jelentem, hogy összekaptam magam és ezennel BANNERÜNK is van, amelyet bárki kitehet, akinek van bármiféle weboldala és úgy érzi, hogy ezzel segítené a 2012 Blogban található információk minél szélesebb körben való terjedését.

Akár 5 ember látogatja az oldaladat naponta vagy akár 20.000, megköszönjük a segítséget!

Illetve még valami: jelenleg a banner túl gyorsan animálódik és még így is irreálisan nagy méretű, mert Adobe Premierrel rendereltem. Ha valaki le tudja nekem renderelni valami normális, erre való programmal, szóljon, adjon egy e-mail címet, átküldöm a képeket!

8 komment

A rák és a vírusok

2009.11.04. 11:41 dangbird

Az úr mit sem ér szolgák nélkül, akik parancsait végrehajtják. Hiába akarna kivétel nélkül mindenki úr lenni, hiába is szólítjuk egymást így a „szabadság” forradalmai óta itt, Európában, hajdani, elűzött uraink dicsőségére irigykedve. Nyilvánvaló, hogy ha valaki felül van, az az alul lévőkhöz viszonyítva van felül.
Nem tudom, ki az, aki csak véletlent lát abban, hogy a felegyenesedő embernél a fej van legfölül, s ez az, ami irányít, a fejben található agy szabja meg a többi szervnek, miként működjön az egész szervezet hasznára. Ahogy az emberi test, az állam is szervezet, mely szervekből áll – a szerv szolgát jelent latinul, a szervezet egymástól mégannyira különböző egységei úgy tudnak oly tökéletes összehangoltsággal együttműködni, hogy kiszolgálják egymást. Még az agy is csak szolgál: kormányozza a szervezetet a fennmaradás és a boldogulás, az elégedettség irányába. A gyomor pedig akkor elégedett, ha emészthet, pedig a megemésztett tápláléknak csak töredéke jut neki, a tüdő akkor elégedett, ha levegőhöz jut, pedig a levegő éltető oxigénjére legfőként nem neki, hanem az agynak és a szemnek van szüksége – a szem fénnyel telik meg, de valójában az agynak szolgáltatja folyamatosan a külvilág képeit. A szervek nemcsak kölcsönös függésük helyzetéből adódóan szolgálják ki egymást, de
elégedettséget is az ad nekik, ha kiszolgálhatják egymást – mert ez ad értelmet létüknek.
A mai civilizációban mindennek nyoma sincs. A kölcsönös kiszolgálás helyett az én kihasznállak téged, te kihasználsz engem, én kizsebellek téged, te kizsebelsz engem alapelve uralkodik. Nem szervezetben élünk, ha az államot szervezetnek tekintjük, már nem is léteznek államok. Ráksejtek vagyunk, akik mind a saját szervezetünket akarjuk felépíteni önmagunk végtelenségig történő túlburjánztatásával.

Érdekes jelenséget tapasztaltam az angol Wikipédián, mikor a rák működési mechanizmusáról szerettem volna pontosabb információkhoz jutni. Gyakorlatilag a rákkal kapcsolatos szócikkek szinte teljes egészében a rák megelőzéséről és gyógyítási kísérleteiről szólnak; kialakulásáról, lefolyásáról, illetve a közvetlen halál-okról csak elégtelen mennyiségű információt találtam.

Olyan állítás következik ebben a bejegyzésben, melynek érvényességét a tudomány leghamarabb csak jópár évtized múlva ismerheti majd fel – legalábbis a hivatalos tudomány…

Mi is a rák tulajdonképpen?

A test egyik sejtje elkezd rendellenes módon viselkedni, a szervezet egészének szolgálata helyett öncélúan kezd tevékenykedni, energiát von el, burjánzik ész nélkül. Mi okozza ezt? Hát arról, kérem szépen, fogalmunk sincs…

Fontos tudni, hogy ráksejtek egy egészséges szervezetben is mindig vannak, éppen úgy, ahogy egy egészséges társadalomban is előfordulnak bűnözők. De ameddig nincsenek túl sokan, az adott szerveződés rendfenntartó, belső önvédelmi rendszere képes őket hatástalanítani, és az abnormális (a szerveződés felsőbb szabályaival ellenkező) viselkedés elharapózását meggátolni.

A rákbetegség valójában a sejtszintű liberalizmus, a szervezet alkotóelemeinek körében létrejövő, intézményesített önmegvalósítási divat. A szervek és sejtek, vagy szellemi szinten démonok és elementálok, melyek az embert alkotják, az emberre „felfelé néznek”, mint egyfajta Istenre. Ahogy az ember is alkotóeleme (normális esetben!) egy közösségnek, és ilyen közösségekből épülnek fel a nemzetek, a nemzetek egészéből a „világ”, valójában a földi emberiség, s ez a bolygó is csak egyetlen sejtje egy nagyobb egésznek – így haladhatunk felfelé, míg végül elérjük a Teljes Egészt, melyet nevezhetnénk Istennek is. Minden rész a nagyobb egészt s ezen keresztül közvetve a még nagyobb egészeket hivatott szolgálni.

Az emberi társadalmak történetében eljött egy olyan pont, mikor a szabadság fogalmát ideológiai szinten bedobták a köztudatba. >Írtunk már róla<, hogy a szabadság voltaképpen illúzió, és az itt elmondottak alapján az is világossá válik, hogy ezen illúziót a gyakorlatba legkönnyebben átültetni az abnormális, vagyis a szervezet működési szabályainak meg nem felelő viselkedésen keresztül lehet.

Jelenleg Magyarországon és a világ más „jogállamaiban” nincsen olyan hatályos jogszabály, ami az emberölést tiltaná. Olyan szabály van csak, amely büntetni rendeli azt. Bár az emberek a büntetendő cselekedeteket, „illegálisnak”, „törvénysértőnek”, „tilosnak” fogják fel, nyilván szimbolikus jelentősége van, hogy a modern liberális jogrendszer ilyen módon alakult ki, miközben, elsősorban a médiában szüntelenül zajló politikai cirkuszon keresztül, rávették az embereket, hogy az egyre gyengébb és célszerűtlenebb jogrendszerbe egyre több hitet tegyenek.

A 2012 blog korábbi írásaiban már párszor körbejártuk az emberiség szellemi lezüllesztésének, demoralizálásának témáját, azonban a rákbetegség kapcsán mindez új értelmet nyer – a rész egy nagyobb, tökéletesebb, ideálisabb valamiként tekint az egészre, ezért hajlamos utánozni azt. A mi „majd én eldöntöm, mi a helyes és helytelen”-jellegű alapelveinket szellemi részeink, elemeink is magukévá teszik, és ez a szellemi felfordulás előbb-utóbb fizikai betegségként is manifesztálódik.

Tulajdonképpen, ha az >Atlantiszról< írottakat végiggondoljuk, maga Atlantisz egy kozmikus ráksejt, rebellis rész, amely öncélúan akar létezni, és megtagadja a nagyobb egész szabályai szerint való működést. Az atlantiszi szellemi erők hatalomátvételével törvényszerűvé vált ezen rák-tendenciának egyre erőteljesebb megnyilvánulása nem csak az emberi társadalomban, de lassan az élővilág nagyobb egészére is kiterjedve: a méhek egyszer csak végleg elhagyják a kaptárat, és senki nem érti, miért…

 A rák legtökéletesebb példája az, amikor maguk a fehérvérsejtek fordulnak a szervezet ellen, holott pont az ő dolguk lenne a „rendvédelem”, külső és belső ellenség legyőzése, a szervezet integritásának őrzése.

Az orvostudomány akkor fogja meglátni a fényt az alagút végén, amikor kemoterápia helyett pszichoterápiát fognak alkalmazni a rákos betegeken, hiszen a „rákos gondokodás” okozza a testi rákot – habár ez sajnos nem ilyen egyszerű, mivel szellemi szinten össze vagyunk kapcsolva egymással. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy valaki kizárólag „szellemi tréninggel” ne biztosíthatná azt, hogy soha ne legyen rákos. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a >fénylények< soha nem lehetnek rákosak, az ok az eddigiek alapján nyilvánvaló.)

Mindazonáltal a rákra lehetséges tüneti kezelést is alkalmazni, mivel a ráksejtek egy speciális, megkérgesedett bevonatot képeznek maguk köré, hogy védekezzenek a szervezet ellen, melynek valaha részét képezték. A természetben jelen van az az anyag, amely az ilyen bevonatokkal találkozva mérget szabadít fel, így a ráksejteken koncentrált „kemoterápiát” hajt végre. Ez az anyag a B17 vitamin, amely megkötött ciánt tartalmaz – a cián a ráksejtek védőburkában felszabadul. Természetesen amióta ez az információ szabadon és megállíthatatlanul kering az Interneten, a hivatalos tudomány ezerszer „megcáfolta” ezt a mesét, azonban ismerek olyan embert, aki kigyógyult a rákból, miután milliókért vásárolt ampullákat egy mexikói csoporttól. Utóbb kiderült, hogy az ampullákban sima B17 vitamin volt hatás nélküli hordozóban feloldva, valószínűleg sárgabarack-magból vonták ki (minthogy az igen gazdag B17 vitaminban). A sárgabarack magja feltörhető, mint egy csonthéjas termés, a belseje pedig ehető. Kezdeti stádiumban lévő rákosoknak különösen ajánljuk, ártani nem árthat. A B17 vitamint a természet azért termeli, mert, mint írtuk, egészséges szervezetekben is előfordulnak ráksejtek.

A kemény védőburokkal kapcsolatban még megemlítenénk a párhuzamot, jelesül hogy amikor Atlantisz átvette az uralmat a Földön, első dolgaik közé tartozott egy vastag jégpáncélt létrehozni a Föld körül, rajta mindenféle mágikus védelmekkel, mint arról már volt szó az ide vonatkozó bejegyzésben.

Végezetül lássuk, hogy jönnek ide a vírusok! Nem tudom, hogy az orvostudománynak milyen „evolúciós” meséi vannak a vírusok származásáról, az Interneten erről sem lehet elsőre túl sok információt találni…

Az igazság az, hogy a kérgesedés, összehúzódás, bezáródás a ráknak mindig első stádiuma (bár legtöbbször már ez is halálos). Azonban még élő gazdatestben egyes ráksejtek eljuthatnak a második fázisba. Mivel a ráksejt puszta léte értelmetlenné vált, pontosabban öncélúvá, saját létének egyetlen célját saját létének biztosításában tudja megtalálni. Ugye, hogy a biológusok azt hazudják, az egész élet ilyen öncélú? Miközben evolúcióról beszélnek – holott az öncélúság „devolúcióhoz” vezet, mint azt mindjárt látni fogjuk. A ráksejteknek megvannak eredeti sejtszervecskéik, vagyis eredeti működésükhöz szükségek „eszközeik”, e működés pedig eredetileg a szervezet szolgálatát jelentette ugyebár. A sejtszervecskék idővel degenerálódni kezdenek, mivel a ráksejteknek már csak az önvédelemre és önfenntartásra van szükségük. Ez legcélszerűbben úgy érhető el, hogy a begubózást feladják: mint ahogy a körözött bűnöző sem lakásában elbarikádozva, ötven géppisztollyal a kezében várja, hogy ezer kommandós rátörje az ajtót, hanem renegáttá válik, bujkálni kezd a törvény elől – ehhez pedig mobilizálódnia kell. Lakása helyett kocsijában fog élni, állandó mozgásban, és mindig csak annyit visz magával, amennyi az önfenntartáshoz szükséges.

A ráksejt pontosan ugyanezt fogja tenni. Miután elvesztette eredeti szolga-sejt jellegét, marad a lényeg, a módosult DNS, amely létének információs esszenciája, s ezt kell megőriznie. Ennek legbiztosabb módja pedig az, ha annyi másolatot készít róla, amennyit csak tud. Természetesen az osztódáshoz-burjánzáshoz-metabolizációhoz minden sejtszervecskére szükség van. A bűnöző viszont nem fog állást keresni, hogy úgy szerezzen pénzt a benzinre, hogy mozgásban maradhasson (hiszen ez paradoxon), inkább kirabolja majd a benzinkutat. Nosza, a ráksejt is rabol magának sejtszervecskét – útnak indul az öncélú DNS, kizárólag mozgásra és támadásra berendezkedve. Táplálkozni, lélegezni sem tud többé, nemhogy szaporodni. Adott energiacsomaggal születik, s ha ez elfogyott, meghal. Életét pedig azzal tölti, hogy keres magának egy sejtet, belefúrja magát és saját DNS-ét hozzáírja a sejt DNS-kódjához, aminek eredményeként a sejt abbahagyja a normál metabolizmust és elkezdi ontani magából – a vírust. Merthogy ráksejtünk többé nem ráksejt, már nem is sejt, átalakulása befejeződött: vírus lett belőle.

Így születnek a vírusos betegségek. Minden olyan vírus, amely megtámad bennünket, valójában egy ember testében született, egy lázadó ráksejtből. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy genetikailag kompatibilisak velünk vírusaink, és ha behatolnak a sejtmagba, nem egy értelmetlenség lesz az eredmény, hanem egy működő, sőt, a vírus számára előnyös kód. Természetesen a vírus nem tud különbséget tenni, ha csigába kerül és a csiga sejtjeivel találkozik, akkor is befúrja magát, csak így nem fog szaporodni, mert a létrejött genetikai kód értelmetlen lesz és a sejt halálához vezet.

Ezért is nem létezhet olyan emberre veszélyes betegség, hogy „madárinfluenza”. Természetesen létezhetnek olyan vírusok, amelyek több fajra is veszélyesek, azonban ezeknek a fajoknak igen közeli genetikai rokonságban kell lenniük egymással. Ha jövőre bejelentik az új, H29N-4i kódjelű cápainfluenzát, az nyilván nem a valós egészségügyi veszélyek közé fog tartozni…

(Kap egy ötöst, aki megmondja, melyik film volt az az elmúlt évtizedben, amelyik legtökéletesebben bemutatta a szellemi rák-vírus természetet…)

77 komment

A Jobbik és az Irányítók

2009.10.26. 10:34 dangbird

Egyre inkább ránk nehezedik a nyomás, hogy ezt a témát kifejtsük. A Jobbik körüli gyűlöletkórust mostanra kezdi elnyomni a dicsőségszimfónia, nézegetjük a videókat, és találgatjuk, vajon az >új Fideszt< látjuk, vagy ez tényleg valami más? Hiszen az előző bejegyzésben részleteztük, azért nem lesz forradalom, mert az emberek hisznek Orbánban. Orbán mögött pedig „második szívkirályként” felsorakozott Vona Gábor, már a Jobbikba, jövő évi választási sikerébe vetett bizalom is gátja a megmozdulásoknak, nem csoda, hogy idén elmaradt a dobálózás, lökdösődés mindenfajta formája. Az emberek várnak.

Mielőtt megvizsgáljuk, „ki lehet a Jobbik mögött”, essünk túl a trivialitáson: NEM az MSZP vagy ahhoz közeli politikai-gazdasági erők. Azok kedvéért, akik abszolút laikusok a témában, és csak azt tudják, hogy „dehát mindenhonnan ezt lehet hallani”: a mindenhonnan valójában a Fidesz háza tája, nekik elég sok az aktivistájuk, elég nagy a társadalmi beágyazottságuk a Polgári Körökön keresztül (ahonnan egyébként Vona Gábor is kinőtt), hogy ezt a mindenhonnan-érzetet felkeltsék azokban, akik nem veszik észre a szóbeszéd mögötti politikai szándékot. Ezt a módszert suttogó propagandának hívják, néha a szocialisták is szoktak vele élni. A Fidesz így támadja a Jobbikot, mert máshogyan nem támadhatja: a politikai nézeteit, retorikáját, célkitűzéseit nem bírálhatja, hiszen ezzel leleplezné önnön látszat-jobboldaliságát, látszatellenzékiségét. Miközben a nyilvánosság előtt csak annyit mondanak, hogy egységesnek kell lennie a „jobboldalnak”, a háttérben, névtelenül terjesztik „balónés” rágalmaikat.

Tessék mondani, hatvan év után van még egy ember ebben az országban, aki nem hozható valamilyen kapcsolatba a rezsimmel?

Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, hogyan is viszonyulnak az >Irányítók< a Jobbikhoz.

Az Irányítók nem egységesek. Egy hatalmi piramist képeznek, melynek a csúcsán egységes akarat, egységes szándék áll, ám az alacsonyabb szinten lévő embereknek mind megvan a maguk egyéni érdeke, és néha birokra kelnek egymással.

A legfelső szinten lévőket ez nem zavarja, sőt az ilyenfajta belharcolat hasznosnak is tartják, az általuk „dialektikus processzusnak” nevezett módszertan szempontjából. Az ő számukra nem volt valóság a hidegháború, ám az amerikai és szovjet katonák számára nagyon is az volt. Az ő számukra a Fidesz és az MSZP hatalmi harcai az elmúlt évtizedben csak egy színjátékot jelentettek, viszont e két párt számára a tét nagyon is valódi: ki lesz a végrehajtó, ki lesz a kormányzás haszonélvezője. Ez pedig valóban az emberek szavazatától függ – s ettől olyan hiteles a játék.

Leírtuk már >korábban<, a „demokrácia” úgy működik, hogy a jelöltek mindegyike az Irányítók embere, aki pedig nem az, az nem kerülhet rá a szavazólapra sem. Mi egy évvel ezelőtt még azt prognosztizáltuk, hogy a Jobbiknak esélye sem lesz bekerülnie a tényleges politikai körökbe, a magyar vagy az EU parlamentbe. Nos, amikor kiderült, hogy a Jobbik nagyon is valós alternatíva a választásra, jött a logikus következtetés, hogy mindez csak az Irányítók akaratával és beleegyezésével történhet – létezik tehát, hogy a Jobbik mindössze az országunkban működő százarcú egypártendszer egy újabb álarca?

A válasz valószínűleg sokkal bonyolultabb, és a nemzetközi irányító elit belső ellentéteiben keresendő.

A >2012-ről szóló bejegyzést< folytatva, azt már tudjuk, hogy az Irányítók készen állnak a bolygó elhagyására. Vannak azonban más hangok, alternatív, kevésbé kemény irányvonalak – egyesek úgy gondolják, még a magasabb szinteken is, hogy esetleg inkább egyezkedni kéne mind az emberi fajjal, mind a magasabb hatalmakkal, a bolygó szándékos tönkretétele helyett valami mindenki számára elfogadható alternatívát kínálni, s bázisul megtartani ezt a bolygót, miközben cseles módszerekkel, fegyverek helyett diplomáciával és tömegkampánnyal „meghódítani” az újat, és akkor lenne kettő! Ebben a kérdésben nincs egyetértés, és ezt a legfelső Irányítók felhasználhatják a megosztottság növelésére, a zűrzavar fokozására –engedik létrejönni önmaguk alatt az „alternatív Irányítók” gárdáját, hogy utána a keményvonalas Irányítók megküzdjenek velük.

Hogyan manifesztálódik mindez a nagypolitika szintjén?

Aki egy kicsit is képben van a Magyarországon zajló folyamatokkal, tudja, hogy Magyarország gyarmatosítása azért késik, mert az orosz és az izraeli zsidók verekednek jelenleg az országért, és blokkolják egymást az ország feletti totális hatalom megszerzésében.

A legfelső Irányítókat ez nem különösebben zavarja, hiszen a cionizmus következő fázisait parasztvakításnak találták ki: mind a Tigristől Nílusig húzódó Nagy-Izrael, mind a Kárpát-medencei zsidó haza olyan látszólagos cél, melyért ha az Irányítók harcolnak, hát elhitetik a szinte teljességgel zsidókból álló tömegbázisukkal, hogy „ők a zsidó népért vannak”. A cionisták végcélja, a „Globális Izraelnek” is nevezhető Világállam egyúttal a felső Irányítók egyik köztes célja is, azonban ennek eléréséhez nincs szükség fokozatos terjeszkedésre, gyarmatosításra – ezt máshogy fogják elérni…

Úgyhogy Magyarországért verekedjen csak Izrael Oroszországgal, legalább el vannak foglalva egymással! Fontos megkülönböztetni, hogy míg Izraelnek azért kell Magyarország, hogy a sivatag közepére vallásos maszlaggal odabolondított zsidóknak egy jobb természeti adottságokkal rendelkező, élhetőbb hazát kínáljon, addig az oroszországi zsidók egyáltalán nem vágynak „új hazára”, hiszen évszázadok óta ott élnek, alkalmazkodtak az ottani klímához, otthon érzik magukat. Így, míg Izraelnek az ország megszerzéséhez először is ki kell irtania és/vagy „diaszpórába” kell száműznie az őslakosságot, addig az orosz tőke gazdasági szempontból fantáziát láthat Magyarországban. Addig azonban nem tud és nem akar ide befektetni, amíg az izraeli tőke ámokfutása és a nyugati tőke rablógazdálkodása zajlik nálunk, és a regnáló politikai garnitúra ebben teljes egészében partner.

És eljutottunk oda, hogy a nemzetközi folyamatok hogyan manifesztálódnak a magyar politika szintjén. Vona Gábor valószínűleg nem azért járkál ki Moszkvába, hogy a Kremlt lefényképezze…

Ha valaki azt hiszi, hogy a Jobbik előretörése nem arról szól, hogy vannak nagyon-nagyon gazdag emberek, akik szeretnének még gazdagabbak lenni, az ébredjen fel! A Jobbik egy poltikai párt, nem a messiás. Gazdasági érdekek vannak mögötte, mint bármelyik párt mögött a világon. Persze velünk a nagy szocialista agymosásban elhitették, hogy tőke = gonosz. De ez nem feltétlenül így van. Az orosz tőke úgy is teret nyerhet Magyarországon, hogy nem kizsigerelni akar, hanem fejleszteni – ha kövérebb a tehén, több tejet ad. Ez az alapja nyugaton a „jóléti” társadalmaknak is (legalábbis szigorúan anyagi és mennyiségi szempontból): termelhetnek a tőkések orrba-szájba, ha a munkásaik a húsz fillér fizetésből nem tudják megvenni az árukat. Ha egyesek például felvevőpiacot szeretnének találni Magyarországon, azt nyilván nem tízmillió szakadt koldus formájában képzelik el, akik a nyálukat csorgatják a kirakatok előtt, hanem fizetőképes keresletet szeretnének itt találni. Arról nem is beszélve, hogy ha Magyarországról élelmiszert szeretnénk exportálni az oroszoknak (amit ugye Vona Gábor nyíltan emlegetett is), ahhoz először is termelnie is kéne a mezőgazdaságunknak. És természetesen azon a makói gázon is meg lehet osztozni jut is, marad is alapon is…

Ezek olyannyira nyilvánvaló dolgok, hogy hosszú távon a „gonosz” izraeli tőke is ugyanígy nekiállna felvirágoztatni az itteni gazdaságot – miután az őslakosságot már felszámolta, és helyére telepítette azokat, akik torkig vannak a sivataggal.

Ha a Jobbik olyan külföldi nagytőkével van szövetségben, amelyik nem rabolni-pusztítani akar idejönni, hanem építeni, akkor miért kell ezt titkolni?

Nyilván a külföldi tőke tevékenysége az elmúlt húsz évben bizalmatlanságot ébresztett az emberekben, s a nacionalizmus az, amelynek leginkább divatját lehet kelteni, olyan szlogenekkel kampányolva, hogy „Magyarország a magyaroké”, és emellett nem nézne ki jól egy olyan, hogy „vissza az oroszokkal”… Még ha nem is ugyanazokról az oroszokról van szó és nem ugyanabban a formában. Mert természetesen az orosz gazdasági elit sem egységes, és ha a Jobbik valóban jót akar Magyarországnak, hát a megfelelő „alternatív” embereket kellett ott megtalálnia, nem Gyurcsány ottani barátait.

Visszatérve nemzetközi vizekre, már láthatjuk, mert jól szánkba rágják a médiában, hogy ez a nemzetiesedés nem csak Magyarországon történik, hanem az egész EU-ban. Előszele ez a 2012 körüli változásoknak, reakció ez a globalista elnyomó elit ténykedésére, az emberek kezdenek kiábrándulni az EU-ból és hasonló szadakőműves-stílusú „testvériségekből”, a világ egyre elviselhetetlenebb, szeretnének visszahátrálni valami normálisabb létbe. Még mindig fenntartjuk, hogy az Irányítók az euró-zónát 2010 körül összeomlasztják, és minden ország visszatér a saját kis pénzneméhez, maga az EU pedig egy felülről irányított globalista elnyomási eszközből egyenrangú államok laza szövetségévé vedlik vissza. Mindez az Armageddon és az Új Világ meghamisítását szolgálja, ahogy >már írtuk<, a nagyon rossz után a kicsit rossz időszaka következik. Az Irányítók elhitetik velünk, hogy eltakarodtak. Mit tetszik gondolni, miért lehet újabban úton-útfélen az Illuminátusokról hallani? Mert az Irányítók vonulnak hátrább, egy még újabb és még titkosabb hatalmi apparátusba. Az általuk irányított nacionalista kormányok pedig mindenki bizalmát el fogják nyerni. Erre a bizalomra szükség van, hogy aztán az utolsó lépésként, egyetlen pillanat alatt, létrehozzák a világállamot, annak totális diktatúrájával. És az emberek el fogják fogadni, és örülni fognak neki. Hogy ezt hogyan fogják elérni, arról majd 2012 után… (A megfejtés egyébként, nagyon indirekt módon, ott van az >1. rádióadásban<, aki megtalálja, kap egy ŠÜN-pólót. :))

Egyelőre halljátok jóslatom :), az eddigiek fényében: a Jobbik kormányozni fog Magyarországon, talán hamarabb is, mint várnánk, azonban a miniszterelnököt nem Vona Gábornak fogják hívni… Mire a Jobbik odáig jut, a korrupció felemészti majd belülről, a mostani vezetést kitúrják és (ismét) az Irányítók bábjai fogják átvenni a hatalmat az országban.

S ezért jönnek felülről, nagyon felülről a határozott parancsok a jelenlegi kormánynak, hogy a Jobbikot ütni is kell egy kicsit, de hagyni is kell egy kicsit…

87 komment

Újabb töltelék: blog-gyorsjelentés

2009.10.23. 21:45 dangbird

Ma végre sikerült közelről megvizsgálnom Vona Gábort, és úgy találtam, nem az Irányítók embere. Illetve végülis mindenki az, de ő nem annyira - illetve nem tud róla, hogy mennyire. :) Részletek később.


Vona szavazatokat szerez :)

Balczó, a háttérben pedig _Neo

Egy nyomathibás Škoda-ŠÜN! mellény (forrás: kurucinfó)

20 komment

A szívkirály

2009.10.23. 12:02 dangbird

- avagy miért késik az Euró?

Október 23-a van ma, az éjköztársaság kikiáltásának huszadik évfordulója. A kerek évfordulók különös okot adnak a magyar embereknek arra, hogy a történelem ismétlését művi úton megkíséreljék (maga a köztársaság kikiáltása is évforduló volt), mégis teljes nyugalommal nézek az ünnep elébe – tudom, hogy nem lesz forradalom, tudom, hogy nem lesz újabb ál-rendszerváltás, nem fog történni semmi érdemleges, legfeljebb >Neóék< kapnak megint pár liter könnygázt >a mellényükre< való tekintettel. Miért vagyok ebben biztos?

Észrevette már valaki, hogy a rendszerváltás után bevezetett bankjegyeken csupa politikus, államférfi található? A régi rendszer régi, nagyobb formátumú (és főleg nagyobb értékű) papírpénzein még művészek is voltak: Bartók Béla, Ady Endre, Petőfi Sándor… Hogy jön ide mindez? A megfejtés az áljobboldali Fidesz háza táján található. Fidesz latinul annyit tesz: hűség, amely magyarban viszont közös eredetű szó a hittel.

S valóban, azt láthatjuk, hogy a Fideszre szavazó emberek nagy része hisz a Fideszben és Orbán Viktorban, ahogy a kiábrándult Fideszesek kisebbsége ma már a Jobbikban és Vona Gáborban hisz ugyanígy.

Azt szoktam mondani, az ember nem egy észlény – hanem szívlény. >Teremtésünkből< adódik azon sajátosságunk, hogy bár szellemileg valóban meglehetősen a fejletlenebb végén helyezkedünk el az értelmes lények skálájának, ennek ellenére érzelmeink gazdagsága, bonyolultsága, igazságérzetünk, „lelkiismeretünk” meglepően fejlett. A legtöbb ember belül tudja, amikor helytelenül cselekszik, hogy rossz úton jár – csak éppen a szíve enged a „démonok” csábításának, az esze pedig igazolásokat gyárt, hogy neki ezt miért szabad mégis. Mindez a szívbéli fejlettség persze azért van, mert belső „magunkat” a Lemúriaiak hozták létre, a maguk tisztább, nemesebb erkölcsiségével.

Ennek ellenére az embereknek körülbelül pontosan a fele az eszére hallgat inkább, mint a szívére, a másik fele éppen ellenkezőleg. Teremtőink, akik egyúttal >az Irányítói< gárda legfelsőbb parancsnokai, nagyon jól tudják ezt, és felhasználhatják akár a politikai megosztottság céljaira. Azokban az években, amikor a magyar politika az MSZP-Fidesz ellentétre volt kihegyezve, megfigyeltem, hogy a fejük után menő emberek sokkal inkább hajlamosak a balliberális koalícióra szavazni, míg a szívükre hallgató, magasabb ideálokat sokszor a racionalitást megkerülve kereső, hinni akaró emberek a fideszes képviselők mellé ikszeltek.

A Fideszre szavazni nyilván nem egy racionális döntés. Logikus gondolkodással senki nem mehet el azon tények mellett, amelyek a fideszes vezetés hazaáruló voltát mutatják.

Orbánék a KISZ-ből nőttek ki, az SZDSZ ifjúsági szárnyaként, ultraliberális pártként kezdték pályafutásukat. Az olyan vén majmok, mint én, akiknek még volt papírtízesük Petőfivel, emlékeznek arra is, hogy Orbán Viktor farmernadrágban, kockás ingben, borotválkozás nélkül járt be a Parlamentbe, ezzel is a „leszarok minden konvenciót” imázst hangsúlyozva. Logójuk egy olyan narancs volt, amelyre mintha festékszóróval írták volna a Fidesz szót, ami eredetileg a „Fiatal Demokraták Szövetsége” rövidítése volt. Lezser, fiatalos, konvencióktól, kötöttségektől mentes, haladó szellemű, liberális társaságnak vezették fel magukat. Nyilvánvaló, hogy miért: egy olyan országban, ahol negyven éven át megmondták az embereknek, mit szabad gondolniuk és mit nem, a szabad gondolatra, szabad elvűségre volt a legnagyobb kereslet.

Pár évvel később, hirtelen pálfordulással a Fiatal Demokraták polgári-konzervatív párttá alakultak. Nevük latin jelentése egyébként arra utal, hogy ez a fordulat a rendszerváltáskor már le volt zsírozva, mint ahogy az is, hogy a létrejövő bal-jobb hatalmi egyensúlyban, ahol az emberek kénytelenek valamelyik nagy pártra szavazni és ezáltal a rendszert támogatni, ők fogják a „szív-oldalt” képviselni. „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, ez volt a rendszerváltás utáni szlogenjük! A szív-vezérelt embereknek pedig nagyon tetszett, hogy ez a Viktor srác, valahányszor mikrofont dugnak az orra alá, mindig csak egyetlen dologra figyel: hogy az emberek mit szeretnének hallani. Azóta is mindig csak ezt mondja, ez sikerének az egyik titka. Híveinek pedig szeme sem rebbent, mikor köpenyén fordított egyet, megborotválkozott, életében először elment fodrászhoz, öltönyt húzott, templomba kezdett járni vasárnaponként – és kész volt az új imázs. Kapóra is jött, hiszen nyolc év liberális ámokfutás után Magyarországon erény lett a maradiság, az emberek koncentráltan tapasztalták meg, hogy a világ nagyon gyorsan halad nagyon rossz irányba, így a régi értékek felé nyúltak. Mire idáig jutottak a szívek, a szemeknek már ott volt az új, a polgári-keresztény-konzervatív Orbán Viktor. Nosza, kormányra vele!

A fideszesek négy éves kormányzásukatt a választóik szemen köpésével kezdték, amikor határozott ígéretük ellenére koalícióra léptek az FKGP-vel, élén a magyar politika egyik akkori mumusával, Torgyán Józseffel, akit senki nem szeretett volna a kormányban látni. Az ő négy éves agrárminiszteri tevékenysége alatt kezdett a magyar mezőgazdaság termelése meredeken hanyatlani s Magyarországra beáramlani a rosszabb minőségű, külföldi élelmiszer. A boltláncokban a magyar krumplit, magyar sajtot, magyar sárgarépát kiszorította a külföldi, s a fideszes szavazóknak szemük sem rebbent, mikor ezek után Orbán Viktor kijelentette 2006-ban, hogy meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy Magyarország Európa élelmiszer-szemétlerakóhelye. Mint ahogy azzal sem törődtek, hogy amikor Gyurcsányt az őszödi beszéd után egy pöccintéssel félre tudta volna söpörni Orbán, a legtöbb, ami tellett tőle, a „szakértői kormány” szlogen benyögése – amely Horn Gyula kampányszlogenje volt 1994-ben! Azon felül emlékszünk az ő szakértői kormányukra is, benne a kiváló agrárszakemberrel, aki a búzát nem tudta megkülönböztetni az árpától, mikor néhány ravasz ballib újságíró az orra alá dugta, hogy inkompetenciáját leleplezzék (ha jól emlékszem, a >Zsindexesek< néhány méltatásra érdemes húzásának egyike volt).

A Fidesz simán keresztülvihetett volna egy népszavazást 2006-ban, ehelyett népi kezdeményezéshez gyűjtötték össze az aláírásokat, amely nagyon szépen hangzik: „népi kezdeményezés”. Az aláírók nagy része nem tudta, hogy ez arra szolgál, a Parlamentben napirendre tűzzenek és szavazásra bocsássanak egy kérdést – amelyhez egyébként a legnagyobb parlamenti frakcióval bíró pártnak nyilván nincs szüksége egyetlen választói aláírásra sem!

Nyilvánvaló a látszatcselekvés igénye, mint ahogy nyilvánvaló az is, hogy akik azt mondják, „2006-ban kellett volna forradalmat csinálni, most már késő”, elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy ugyan közel százezer ember volt Budapest utcáin 2006. október 23-án, ám azok az emberek nem azért voltak ott, mert forradalmat akartak csinálni! Azok az emberek azért voltak ott, mert a juhászuk, Orbán Viktor megrázta a kolompot. Azért voltak ott, hogy legyen kit elrettentésből szétvernie a magyar rendőrruhába bújtatott horvát katonáknak, miután Orbán egy semmitmondó beszédet követően faképnél hagyta őket.

Ezeknek a tonfával szétvert embereknek egy része ma is elmenne Orbán Viktorra ikszelni, így nyilvánvaló, hogy forradalmat nem lehetne velük csinálni. Miért ez a konok ignorancia? Orbán Viktor a magyar politika szívkirálya, amíg emberek milliói benne bíznak, benne hisznek, addig itt nem lesz forradalom. Körülötte forog már tizenegy éve az egész magyar politika, s azt is nyilvánvaló birkaság nem észrevenni, hogy mikor ő kikerült a kormányból, régi KISZ-es cimborája, Gyurcsány Ferenc másnap bekerült – csak az ő nevére akkor még senki nem figyelt oda, hiszen csak egy vacak sportminiszter volt. A hírekben a 2004-es olimpia során kezdték napi szinten emlegetni a nevét, s mit ad Isten, véletlenül rövidesen ő lett a miniszterelnök. Nyilvánvaló az előre eltervezettség!

Mi táplálja az emberekben ezt a szinte vallásos hitet Orbán Viktorral kapcsolatban?

Nos, mi az, amiben a legjobban hisznek manapság az emberek, nem csak Magyarországon, de az egész világon?

Igen, kedves olvasó, kitaláltad, a PÉNZ. A „Zöld Bartók” kivonása és az új ezer forintos bevezetése, rajta Mátyás Király arcképével Orbán Viktor miniszterelnöksége idején történt meg.

Emlékszem, a metrón utaztam, s egy apuka mesélte négy éves fiának, hogy új ezer forintost fognak bevezetni.

„Tudod, ki lesz rajta?”, kérdezte az apuka.

„Az Ornyán?”, kérdezett vissza a kisgyerek, és az utasok mosolyogtak, az Orbán és Torgyán nevének félrehallásából mixelt néven. Ennek a négyéves gyereknek azonban látatlanban több esze volt, mint az ezer forintost naponta forgató emberek millióinak.

Tessék mondani, ki ez?

Igen, ő az, a Szívkirály, személyesen, Mátyásnak álcázva. Ezért hisznek benne az emberek még mindig.

Szabadkőműves feketemágia…

Egymást érik a „lelpelező” blogokon a cikkek, amelyek 129 ezredszer is „közhírré teszik”, amit a blog szerzője csak aznap tudott meg (jó reggelt), hogy baglyok, piramisok és egyéb szabadkőműves furcsaságok vannak a papír egydollároson, és ezért azt nem szabad a forgalomból kivonni, bár jóval gazdaságosabb lenne érmére cserélni. Ami meg itt van az orrunk előtt, azt nem vesszük észre!

Azt már csak mellékesen említjük meg, hogy az ezer forintos bankjegyen szereplő latin szöveg arról szól, hogy Nagy Sándornak meghódol egy kisázsiai város, s nyilván ez sem véletlen. Forrás: >izotov blog<, köszönet érte, cserébe megugrasztjuk egy kicsit a látogatottság-számlálóját. :) Itt elolvasható a teljes szöveg magyar fordítása. Nyilván ezt az idézetet sem véletlenül választották a Vagyóczky Karcsi bácsi kezét vezető Irányító erők…

S ezért nem szabad Magyarországon az Eurót bevezetni…

27 komment

2012 – a kezdet és a vég

2009.10.21. 13:10 dangbird

A 2012 Blog vonulatának utolsó bejegyzéséhez érkeztünk! Innentől a tervezett további bejegyzések spontán bejegyzésekkel keveredve, változatos témákban születnek majd. Ha ígértünk még valamiről egy bejegyzést, akár a rádióban, akár valamelyik bejegyzésben, akár kommentben, szóljatok!

Izgalmas bejegyzés következik :), lerántjuk a leplet a 2012-es év körüli „hype”-ról, és elmagyarázzuk, mi is fog történni 2012-ben valójában. Tulajdonképpen az összes eddigi bejegyzés azt a célt szolgálta, hogy ez a magyarázat lehetségessé váljon – és ezért hívják 2012 Blognak ezt a blognak nem is igen nevezhető írássorozatot – amelynek nemcsak témája, de puszta léte is szerves összefüggésben van a 2012-es és utána következő évek eseményeivel…

Amikor >a magasabb hatalmak< elvették a Föld feletti uralmat >Atlantisztól<, nyitva maradt a kérdés, mi legyen >az emberi fajjal<. Az emberiség puszta léte gyakorlatilag a háborúzást szolgálta, az Atlantisz elleni támadást végrehajtó fehér erők nem sok jövőt jósoltak neki, ráadásul látták azt a rengeteg fölösleges szenvedést, amelyet az emberi inkarnációk ciklusába bekerülő léleknek el kell viselnie, így eléggé el nem ítélhető módon az emberi faj teljes megsemmisítése mellett tették le a voksot, egybehangzóan. Az emberi szellemcsaládok vezetői azonban könyörögtek a Mestereknek, hogy adjanak a fajnak egy esélyt, és magukra vállalták a Föld vezetésének, eme félresikerült emberi faj kormányzásának súlyos felelősségét. A Mesterek így végül engedtek, megtiltották a fehér erőknek az emberi faj elpusztítását, és egy hallgatólagos kvázi-felhatalmazást adtak az emberi szellemcsaládok vezetőinek, hogy saját erejükből boldoguljanak a Földön, az alábbi feltételekkel:

1. Az emberek nem birtokolhatnak mesterkulcsokat; bármit, amit tesznek, saját erejükből kell elérniük, fizikai vagy szellemi úton.

2. Az emberi fajt megvakítjuk, Atlantisztól kapott látását és mágikus képességeit elvesszük, azokat visszaszerezni csak áldozatos munkával képes az egyén.

3. Az emberi faj nem hagyhatja el a Naprendszert. Atlantisz által belétek plántált sötét indulataitoknak engedelmeskedve egymással annyit háborúztok, amennyit csak akartok, de a galaxis jelenlegi, törékeny békéjét nem veszélyeztethetitek.

4. Amennyiben Atlantisz valamilyen módon újra hatalomra verekedné magát a Földön, ez a megállapodás érvényét veszti, az emberi szellemcsaládok vezetői „elbuktak” – és akkor visszajövünk, és mi fogjuk befejezni, amit ti elkezdtetek!

Lássuk, mit jelent mindez a történelmi események fényében:

Az emberek királyainak azért volt felhatalmazásuk a Földön uralkodni, mert a Mesterekkel, így közvetve Istennel ezt a megállapodást kötötték. Így a királyok hatalma, ha a rendszer legitim urai nem is ők voltak, valóban Istentől származott, ahogy az emberek hitték a történelem során. A Római Birodalom például a mai civilizáció prototípusa volt, amelyet atlantiszi >hátsó irányítók< hoztak létre – a pusztai népek, emberi törzsek, emberi vezetőkkel, elsősorban ezért áramlottak át (részben át, részben vissza) Európába. Az akkori vezetők még tudták, hogy kik az atlantisziak, kik az Irányítók, és tudták, hogy hatalmuk megőrzésének záloga az, hogy saját teremtőjüket nem hagyják uralkodni önmaguk felett. Ahol ilyen civilizáció felüti a fejét, azt az emberek királyainak meg kellett hódítania vagy meg kellett semmisítenie. (A >rádió 2. adásában< Pozsonyi Ádám említette is, hogy a Római Birodalom valójában nem szűnt meg létezni, csak germánok lettek az urai, kvázi-legitim emberi királyok.)

Végül aztán, nem nehéz kitalálni, az atlantisziak mégiscsak hatalomra jutottak >az Irányítókon keresztül<. Ahogy az emberi királyok fokozatosan elveszítették a hatalmukat és az atlantisziak fokozatosan megszilárdították saját uralmukat, bevezették saját rendszerüket, módszeresen elpusztítva azt az erkölcsi és hagyományrendszert, amelyre az emberi civilizáció épült végig a történelem (legalábbis az emberi történelem) során, úgy haladt fokozatosan az érvénytelenné válás útján az ember és Isten közötti „testamentum” – a fehér erők pedig elkezdték beváltani ígéretüket, és a hatvanas évektől egyre több és több fénylény született és születik a Földre.

„Óh, Bhárata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a
vallás gyakorlása hanyatlásban és fölényes túlsúlyban a
vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.”
(Bhagavad Gítá 4.7)

A hindu vallás tanítása szerint az az örök tudás, amely a lelkeket a fény felé vezeti, soha sehol nem szabad, hogy elvesszen, így ha valahol átmenetileg mégis elvész, elkopik, deformálódik, Krsna személyesen eljön, vagy elküldi hiteles képviselőjét, hogy az adott bolygón élő lények számára újra elérhető legyen ez a tudás. Ezért született Buddha, Krisztus és a többi nagy tudású tanítómester is erre a bolygóra. Figyeljük meg azonban az egyes számot! Hiteles képviselőről beszélnek és nem képviselőkről…Valójában a magasabb hatalmaknak általában elég egyetlen ilyen „fehér ügynököt” bedobni valahova, hogy gatyába rázzon mindenkit – ezek a küldöttek évezredekig fennálló vallásokat tudnak létrehozni. Ha valahol nagyon nagy probléma van, hát küldenek hármat, vagy éppen tízet.

A Földön jelenleg közel ötmillió fénylény él emberi testben.

Ebből nagyjából megsaccolható, hogy mekkora a baj, illetve az is, hogy a Földön a közeljövőben lezajló folyamatoknak mekkora jelentőségük van kozmikus szempontból is – nyilván ez a rengeteg fénylény nem mind csupa szívjóságból száll alá egy sötét világba, duplán szenvedni. (Egyszer azért, mert ember, másodszor azért, mert nem ember.)

Ezeknek a szellemi vezetőknek nagyobb része jelenleg alvó ügynök, sokan nem is tudják magukról, hogy honnan jöttek és mi a feladatuk – azonban természetesen a vezetők között is van „hierarchia”, és mikor az idő eljön, a vezetők vezetői megfújják a kürtöt, és az ötmillió alvó ügynök egyszerre fog megelevenedni…

Mindehhez még hozzászámolhatjuk azokat a szürke rendszerekből jött lelkeket, akik szintén segíteni vannak itt, csak túlságosan belebonyolódtak a földi létezésbe – a fénylények elsősorban őket próbálják megszólítani, és az ő dolguk lesz az embertömegek felé közvetíteni az elveszett tudást.

Így hát lehet arról vitatkozni internetes fórumokon, hogy Magyarországnak demokratizálódnia kellene vagy inkább királyt kéne koronázni, esetleg a nemzetiszocializmus a nyerő vagy egy igazi, emberbaráti arcú kommunizmus – csakhogy ezt nem az emberek fogják eldönteni. (A rádió 4. adásában >Nándi említette<, hogy az emberi faj nem önálló, mindenképpen szüksége van rá, hogy felülről kormányozzák.) A 4. pont értelmében az emberiség elveszítette azt az opciót, hogy saját sorsa felett rendelkezzen – jelenleg atlantiszi inkarnációk kormányozzák, azonban tőlük a hatalmat az emberi királyok már nem nyerhetik vissza, Atlantisz bukásával a fénylények fogják átvenni az uralmat, az emberi történelem véget ér, és az emberfeletti lények vezetésével fog felépülni az Új Világ. Persze a fénylények nem kívánnak a végtelenségig itt dekkolni, előbb-utóbb a számuk drasztikusan csökkenni fog a Földön, így az embereken fog múlni, hogy az itt maradt fénylényekre hallgatnak-e, vagy saját fejük után mennek, és az Új Világot is rövid úton káoszba döntik és pokollá változtatják.

Az Új Világ felépülésének feltétele, hogy Atlantiszt eltávolítsuk, s velük együtt nincs helye a Földön azoknak sem, akik az Irányítók jelenlegi hatalmát bármilyen okból támogatják. Az emberiség „jobbik felére” van szükség, hogy az Új Világ működőképes maradjon – erre a jobbik félre pedig Atlantisz nem kíváncsi, hisz jelenleg is csak a baj van velük. Az emberek szétszortírozása a fehér erőknek és Atlantisznak közös érdeke! Ezért nem visz el engem a MOSSAD :), ezért hagyják a hozzám hasonlókat ténykedni, ezért nem akarnak elhallgattatni – a felső szinten lévő Irányítók tudják, hogy akinek ébrednie kell, jobb, ha ébred, ők csak azokat az embereket akarják magukkal vinni, akik valóban mögöttük állnak és támogatják hosszabb távú elképzeléseiket.

Ahogy a fehér erők megígérték, az emberi történelmet ők fogják befejezni – ennek eszköze pedig az emberiség szétválasztása, amelyről sok felől lehetett már hallani. A megosztott emberiség két fele törvényszerűen egymásnak fog menni idővel, s ha kitör egy Irányító-ellenes globális felkelés, polgárháborúba fog torkollni. Ez lesz a „III. világháború”, közismertebb nevén az Armageddon, melynek több halálos áldozata lesz, mint ahány ember jelenleg a Földön él – a bolygó 3/4 része pedig lakhatatlanná válik majd. A Bibliában világosan le van írva, hogy az emberek királyai (nemzetei) fognak seregeket vezetni a Fenevad seregei ellen. Ezt a háborút már nem országok fogják vívni egymás ellen – mivel addigra nem lesznek országok a Földön.

A 2012-es év több szempontból is jelentős: akkor válik hivatalossá a Mesterek és az emberek királyai között köttetett megállapodás felbomlása, akkortól hivatalosan a fénylények uralkodnak a bolygón – innen a téveszme, hogy spirituális felemelkedés lesz –, annak ellenére, hogy persze a lehülyített emberi faj egyelőre nem fog hallgatni a fénylényekre és továbbra is az illegitim Irányítók társasága parancsol majd; ezen kívül az emberiség szétválasztása ekkor válik hivatalossá, innentől mindenki tintával jelöl a szellemi szavazólapon, innentől válik véglegessé, hogy ki hova tartozik. Aki nem tud, nem akar, nem mer állást foglalni 2027-ig, az a sötét oldal seregében fogja találni magát.

Ami az Irányítók számára legfontosabb: a Naprendszer elhagyására vonatkozó tilalom feloldódik! Az Irányítók számára lehetségessé válik, hogy egy emberi sereget vezessenek egy másik sötét világ felé, azt megszerezzék maguknak, és ott folytassák tovább tevékenységüket. Ezért vannak készen >a bolygó feladására<, ezért pusztítják szándékosan, teszik életre alkalmatlanná. Ha már itt kell hagyniuk a fénylényeknek, egy romhalmazt hagynak itt, ahol az emberek remélhetőleg nem fogják jól érezni magukat, és azt mondják majd: mégis jobb volt az Irányítók alatt! Így előfordulhat, hogy a következő életben az Irányítókkal elment emberek közé inkarnálnak.

S nem nehéz kitalálni, részben erre az „exodusra” készülnek a Marson (ahogy a 2. rádióadásban említést nyert), gyártják >az űrhajókat<, fegyvereket, az egyenlítő mentén hatalmas ültetvényeken növényeket termesztenek – hadseregük pedig az emberi fajnak azon fele lesz, amelyik követni hajlamos őket. Persze az Armageddon idején ezek jelentős része is meg fog halni, és már egy űrhajón, űrállomáson vagy esetleg az új bolygón fog emberként újraszületni. Sokakat pedig még a háború kitörése előtt elvisznek, hogy a fizikai populációt megalapítsák.

Amit az Irányítók 2012-re terveznek, az az Armageddon meghamisítása. Aki nyitott szemmel jár Magyarországon, látja, hogy itt is egy újabb rendszerváltásra készülnek, megint keverni akarnak egyet a kártyákon, hogy 15-20 évre újra elhiggyük, hogy már nem azok vannak hatalmon, akik. Ennél több idő pedig nem is kell nekik… 2012 környékén világszerte polgárháborúk, fegyveres felkelések, belső konfliktusok várhatóak (Magyarországon valószínűleg elsők között), amelyek után normálisabb, demokratikusabb, emberbarátibb kormányok kerülnek hatalomra, akik nem próbálják majd a nemzeteket, családokat, közösségeket szétverni, az emberek természetes identitástudatát elnyomni, hatékonyabban tartanak majd rendet, visszaszorítják a bűnözést, gazdasági fellendülés is várható – minden jobb lesz, de azért annyira nem. A jelenlegi gazdasági válság (amelynek még a derekát sem látjuk valójában, nemhogy a végét) is azért van, ahogy a politikai elnyomás is, hogy az utána következő időszak szebbnek tűnjön. Ez az Irányítók trükkje: elvesznek 10-et, fizikailag, szellemileg, és mikor már megszoktuk az új állapotot, visszaadnak 1-et a 10-ből, és mindenki ujjong. A 2012-2015 körül kezdődő világról elhitetik majd az emberekkel, hogy az már az Új Világ, miközben építgetik tovább szépen azt a globális birodalmat, amely a ’20-as évekre már nyílt színi globális diktatúra formájában fog megjelenni. Ezt a hatás-ellenhatás elve alapján fogják elérni, hogy pontosan hogyan, arról majd 2012 után beszélhetünk.

Ezért is „nyomják” annyira a 2012-es évet, ezért tartják annyira a köztudatban. Az igazi, komoly lövöldözés csak jópár évvel később várható, mikor majd a nyílt diktatúra ellen fellázadnak az emberek…

158 komment

Blogtalálkozó visszavág

2009.10.15. 15:03 dangbird

Akkor szólok még egyszer, szombaton, azaz holnapután blogtalálkozó!

Helyszín: Thököly úti Mister söröző, a Keleti pu-tól pár száz méterre.

Időpont: 2009. október 17. szombat, 18:00.

Eddig nem sokan jelezték, hogy jönnének, de megtartjuk. Legalábbis én beülök, aztán jön, aki jön. Előreláthatólag fent leszünk az emeleten, itt kisebb asztalok vannak, mint a múltkori helyszínen, de nagy tömegre úgysem számítok - legfeljebb összetolunk 2 asztalt.

Hajrá.

Utolsó bejegyzés következik (legalábbis a fővonalon), lehet hogy utolsó blogtalálkozó is, tehát ne hagyjátok ki. :)

Rádió még legalább 1 lesz, de nem tudom mikor - igazából folytatnám bármeddig, csak vendéghiányban szenvedünk. De még próbálok szervezni 1-2 húzónevet...

9 komment

Technikai fejlődés és űrkutatás

2009.10.12. 12:11 dangbird

Lassan közeleg a 2012 Blog vége, már ami a központi témát illeti. Egy-két kirándulásunk így is volt más témákba, ha az utolsó bejegyzés is megszületett, akkor blogszerűbbé alakulunk, napi észosztó témák következnek, ha nem is napi rendszerességgel.

A most következő téma kifejtése már megint önkényesnek tűnhet: gazdasági szempontból elfogadott tényekre messzire vezető állításokat fogunk alapozni. Természetesen megintcsak nem egyik dologból következik a másik valójában, csak megpróbáljuk elfogadhatóbbá tenni az „elrugaszkodottabb” tényezőket.

Kezdjük a nyilvánvalóval: a technikai szint fejlődése nem ott tart, ahol. Amivel az emberek tömegei is tisztában vannak, hogy létezik a technológiának ún. „katonai” és „polgári” kategóriája. A katonai technológiáról pedig nagyjából olyankor szoktunk értesülni, mikor elavul s ilyenkor kezd átmenni a polgári alkalmazásba. Ennek nyilván az az oka, hogy minden nagyhatalom szeret némi meglepetést a tarsolyában tartani szükség esetére.

A valóság ennél sokkal bonyolultabb.

Egyrészt a polgári technológiában ma már sokkal több pénz van, mint a katonaiban. A játékipar egyedül annyi pénzt tud K+F-be (Kutatás és Fejlesztés) forgatni, mint a hadiipar békeidőben. A K+F húzóágazata tehát az az ágazat, amelynek a kisebbik, „magával húzott” ágazat mögött másodikként kellene kullognia. Így aztán, bár nagyon sok olyan fejlesztés van, amelyet katonai célok tettek szükségessé, később pedig megtalálták az alkalmazási módját a tömegtermelésben (pl. vadászgépek célzórendszere -> EYE Focus kereső), valójában az is előfordulhat, hogy egy technológia hamarabb jelenik meg egy személyautóban mint egy vadászrepülőgépben.

A technológia szortírozásának pontosabb módja inkábbis ez lehetne: tömeges igényeket kiszolgáló vagy nem kiszolgáló technológiák. Persze a kettő között nincs éles határ, valójában egy skálán lehetne mérni, hogy az emberiségnek hány darabra, méterre, kilóra, stb. van szüksége valamiből. Kinek kellene egy, a damilhoz képest legalább ezerszeres fajlagos szakítószilárdságú műanyag szál, pókfonal-vékonyságú kivitelben, csillogásmentes mattszürke felülettel? David Copperfieldnek. És ezért ámul a közönség, mikor a színpad felett repked: olyan technológiákat használ, melyek nem tudnak tömegigényeket kiszolgálni, a tömeges gyártás hiánya miatt drágák, és nem tudunk a létezésükről.

Ugyanígy, mind a hadiiparban, mind pedig az űrkutatásban olyan speciális technológiákra merül fel az igény, melyekhez az egyszeri amerikai háziasszony életének kényelmesebbé és unalmasabbá tevésének nemes célja nem talál alkalmazási módokat. Természetesen az elmúlt negyven évben a tömegtechnológia erőteljes fejlődése (nem elsősorban vertikálisan, inkább horizontálisan, azaz az alkalmazási és kutatási területek horizontja kiszélesedvén) egyfajta fordított gondolkodásmódot is lehetségessé tett: „barkácsoljunk” űrhajót a létező tömegtechnológiák összeválogatásával, legyen bár tízszeresen túlbonyolítva tervezésileg, azonban a kivitelezés századannyiba fog kerülni. Eléggé közismert a (valószínűleg valóságalap nélküli) történet, amely szerint kiderült, hogy a golyóstollak nem fognak súlytalanság állapotában (bár a történetnek ez a része még tény), és a NASA sok pénzből kifejlesztett egy „szupertollat”, amely minden körülmények, hőmérsékleti és nyomási szélsőségek között megállta a helyét – a szovjetek pedig ceruzát használtak.

A másik dolog, amelyet meg kell említenünk, a >nem létező verseny< a „piaci szereplők” között. Közgazdaságtanból azt tanítják, hogy minden nagy cégnek tudnia kell reagálni arra, ha egy vetélytársa valamiféle új technológiát meglepetésszerűen bedob a piacra. (Valójában erre nem csak >az Irányítók< központi koordinációs tevékenysége miatt nincs esély, hanem azért, mert nincs olyan piacvezető cég, amelynek a konkurrrenciánál ne lenne jópár beépített embere, és ez természetesen nem csak az iparban van így, hanem a médiától kezdve a különböző szolgáltatásokig mindenhol.) Ezért mindenki tíz évre előre páncélszekrényben tartja a technológiát, biztos ami biztos alapon.

De tegyük fel a kérdést, mikor válik szükségessé, hogy egy technológiát elővegyünk a mackóból? Értelemszerűen akkor, ha a versenytárs ezt szükségessé teszi. De egyik óriáscég a másiknak ikertestvére, ugyanazokat a stratégiákat alkalmazza, sőt ugyanazokon az elit-egyetemeken képezték a menedzsereit – a vetélytárs miért lépne, amíg mi nem léptünk? Hogy megelőzzön a piacon? Ennyi erővel mi is léphetnénk, amire ő is lépni fog és így tovább – így aztán a vásárlókért folytatott versenyben 1 év alatt kiürülne a széf. Akkor hogyan tudnak mégis tíz évi „biztonsági tartalékot” ott felhalmozni a technológiai óriások? Természetesen a közgázon egyetlen hallgató keze sem emelkedik a levegőbe, hogy ezt megkérdezze – a Nash-egyensúlyt matekból tanítják, az egy másik tantárgy, az ilyenkor betömörítve van elraktározva az agy hátuljában. A Nash-egyensúlytól pedig már térhetünk is vissza >a piacos bejegyzéshez<: a piaci szereplőknek az az érdekük, hogy abbahagyják a versenyt és együtt uralják a piacot, monopóliumként. „Az Irányítók, vagyis egy önmagát meg nem nevező és önnön státuszát kifelé el nem ismerő hatalom puszta létének egyik elméleti bizonyítéka az ipari forradalom eredményeként megjelenő megfékezhetetlen hatalmi centralizációs folyamat. Ha nem lennének, a gazdasági rendszer kitermelte volna őket.”

Amint egy adott iparágon belül a monopólium létrejött, a célja az, hogy hosszú távon a lehető legtöbb pénzt sápolja le a vásárlóiról. Ez pedig hogyan lehetséges? A technológia apránként történő adagolásával.

A Commodore gépekig fölösleges visszanyúlni, első PC-nk a családban egy 286-os volt, 16/20 MHz, 1 MB RAM, 40 MB HDD. Sokat „fejlődött” a technika, igaz? A 20 MHz után jött a 33, utána a 40, 50, 66, 75, 80, 100, 133, 166, 200, 233, 266, 300, 400, 450, stb. mindegyik egyenként, külön-külön, legújabb, legdrágább processzorként, és volt olyan ember, aki kis túlzással végig is zongorázta ezt a skálát, többet költve egy évben a gépére, mint a kocsijára. Természetesen ezzel tökéletes párhuzamban lett az 1 MB-ből apránként 1-2 GB, a 40 MB-ból pedig mára már 750-1200 GB.

Gondoljuk, hogy minden egyes kis lépésnél valaki feltalált valamit?

Mi volt az a lépés, amely lehetővé tette az eggyel gyorsabb processzor piacra kerülését: új ötlet, fejlesztés vagy beruházás? Nyilván, ha beruházunk az eggyel gyorsabb processzorba, az annál is eggyel gyorsabba is beruházhattunk volna, vagy akár a 3600 MHz-esbe is. Hogy az drágább? De később mi történt, ami olcsóbbá és rentábilisabbá tette?

A technológiát, amelyet a mai processzorok használnak, VLSI-nek hívják, és a ’70-es években fejlesztették ki. Nyilván nehéz elképzelni, de bizony akkor, amikor a Commodore 64-et csillagászati áron piacra dobták a maga 1 MHz órajelével és 64KB memóriájával, már réges-régen léteztek több GHz órajelű processzorok és sokszáz MB kapacitású RAM IC-k. Ezek persze nagyon „drágák” voltak, az előállításuk elég nehéz volt egyedileg, tömegtermelésről pedig szó sem lehetett: ha az Intel 1978-ban a legendás 8086 helyett a Dothan processzort dobta volna piacra, elesett volna attól a sok-sok milliárd dollártól, amelyet a világ azóta processzorokra költött.

A VLSI a MOSFET nevű 1925-ös(!) technológiára épül, amelynek feltalálójáról, Lilienfeld Edgár osztrák-magyar zsidó fizikusról soha nem is hallott senki, mint ahogy Jack Kilbyről sem, aki az IC-t találta fel. Érdemes körülnézni a wikipédián, a mindenhol jelenlevő technológiák eredetét kutatva – nem sok információt találunk. Akik a MOSFET-VLSI technológiát behatóbban ismerik, már sok évvel ezelőtt megjósolták, hogy az órajel fejlődési határa valahol 4 GHz körül van, innentől párhuzamosítani fognak inkább. Jóslatuk bejött – de ne higgyük, hogy a technológiai fejlődés „utolérte önmagát”. Gondoljunk csak arra, hogy a 2 centivel nagyobb méretű, pár százelékkal nagyobb felbontású LCD-monitorokból hány darabot adnak el a világon – miközben a SONY 1999-ben szabadalmaztatta a William Gibson által megálmodott technológiát, mellyel közvetlenül az agyba lehet vetíteni a képet, ultrahangos neuronstimuláció segítségével, azaz külső behatolás nélkül, a „csatlakozókat” a koponya hátuljára rögzítve, ahol a látókéreg van.

Végezetül megközelíthetjük az egész történetet a >multihidraulikus diktatúra< irányából is – ha a technológia felhasználható a rendszer egyik hidraulikus lábaként, miért ne tennénk azt? Számtalan előnye van annak, hogy az Irányítók olyan technológiákkal rendelkeznek, melyekről nem tudunk – nagyszerű eszközei ezek a dezinformálásnak csakúgy, mint a titkosság fenntartásának. Gondoljunk csak a „katonai titok” fogalmára – manapság egymás ellen fegyverkező nagyhatalmak nem léteznek, csupán renitens kisebb országok, népek, szellemi vagy épp gazdasági erővonalak, akik ellen mint egy rendőri erő vethető be a globális hadsereg.

A Szovjetunió és a „keleti blokk” létének egyik nagy haszna volt az Irányítók számára, hogy a valós K+F folyamatokat, tehát az igazi határtechnológia kutatását átszervezhették ide, az úgynevezett „szabad” világ számára hozzáférhetetlenül, titkos hidegháborús fegyverkezési versenynek álcázva. A Szovjetunió felbomlasztása után a kulcsfontosságú tudósokat „átmentették” Amerikába – az elhárítási technológia ekkor már olyan fejlettségű volt, hogy nem kellett aggódni egyes információk kiszivárgása miatt. Természetesen a 60-as, 70-es években a varsói szerződés keretein belül folytatott kutatásokban sok „kisebb ember” is részt vett, akik a nagy képet nem láthatták át, de jópáran tudnak érdekes dolgokat mesélni még a KFKI volt fizikusai, mérnökei közül is, nemhogy azok, akik Szibéria környékén jártak.

Visszatérve a ’80-as, ’90-es évek elhárítási technológiáihoz, ezek egyik fontos korabeli vívmánya az optikai álcázás. Ez egy olyan technika, melynek segítségével „láthatatlanná” lehet tenni álló vagy mozgó objektumokat akár légköri viszonyok között is. A „nagy UFÓ-láz” ekkor ért véget: ugyanis a korábban látott repülő csészealjak földi űrjárművek voltak, amelyeknek azért volt jellegzetes „csészealj” formájuk, mert ez a világűrben egyfajta pimitív „álcázásként” működik, az űr speciális fényviszonyai (csupa-csupa spekuláris fényforrás) között láthatatlanná válik a test a Földről nézve. Persze amikor ezek a hajók beléptek a légkörbe, a diffúz fény láthatóvá tette őket – nem úgy a mai hajókat, amelyek akár az ablakunk előtt is lebeghetnének, kicsit sem zavarva a kilátást.

A >rádió 2. adásában< már említettük, hogy az űrkutatás sok szempontból jóval előrébb tart, mint a „köznép” hiszi: mind a Holdon, mind a Marson folyamatos emberi jelenlét van. És bizony a Naprendszer elhagyásához is megvan a technológia, ezt azonban az Irányítók egyelőre nem tehetik meg. (Hogy miért nem, arról a következő bejegyzésben lesz szó.) De ez a korlátozás a számukra csak ideiglenes, hamarosan az emberiség (vagy legalábbis az Irányítók válogatott emberei) számára megnyílik az út idegen csillagvilágok felé… S (többek között) erre készülnek a Marson. A Holdon pedig pl. a RESEARCH nevű rendszer fejállomásai működnek, ez a földfelszíni HAARP rendszerrel párhuzamosan az időjárás manipulálásra szolgál. (Előre megjósoljuk, az idei tél vagy az őszhöz hasonlóan kifejezetten enyhe, mediterrán jellegű lesz, vagy legalább olyan kemény, mint a tavalyi. Ebből egyúttal kilogikázhatjuk majd azt is, hogy a Magyarországért jelenleg verekedő orosz és izraeli irányító erők közül éppen ki áll nyerésre, illetve ki nyalta be magát jobban a központi vezetésnél.)

Hogy végezetül egy kicsit jobban megvilágítsuk, hogy lehet az, hogy a NASA titkos részlegei már a szomszédos csillagrendszerekbe készülődnek: alapvető fizikai tény, hogy egy űrhajónak nincs „végsebessége”, legfeljebb a Star Trekben. Valójában közegellenállás, súrlódás, mozgó alkatrészek nélkül egy test a végtelenségig gyorsítható, de legalábbis a fénysebességig. A probléma természetesen az ehhez szükséges energia mennyiségében rejlik – amennyiben az energiát magán a hajón akarjuk szállítani. Amennyiben külső energiaforrást használunk, akár egy „kilövő” sor által, amely ágyúgolyóként gyorsítja fel a passzív járművet, akár maga a jármű állítja elő a maga számára az energiát külső forrásból, ez a probléma is elhárul – és itt jön vissza az, amit az alternatív energiaforrásokról >írtunk< és >mondtunk is<: ha a Föld felszínén egy század szaharányi napelem bőven el tudná látni energiával az egész emberiséget, vajon egy mindössze néhány futballpályányi napkollektor mit tudna produkálni a Merkur pályájának környékén önmaga és egy párszáz tonnás hajó felgyorsítása érdekében? (Fizikusok, papír, ceruza, hajrá.) Ha van elég energiánk, onnantól a fénysebesség elérése csak türelem kérdése.

A fény névleges sebessége 0.3Gm/s, amelyet elérni az utasok számára kényelmes földi gravitáció érzetét biztosítva 30.000.000 s, kb. 3472 nap, durván 9 év és 6 hónap. Nyilván ennyi ideig nem lehet körözni egy kilövő soron, de még a Nap körül is bajos, a centrifugális erő miatt. Ha elég energiánk és teljesítményünk van, egyenes pályán akár fél perc alatt is felgyorsíthatjuk az űrhajót fénysebességre: persze ennek az eredménye egy lapos űrhajó lesz, a benne ülőkről nem is beszélve. A ma ismert (közismert!) hajtóművek tolóerőt gyakorolnak a meghajtott járműre, amely tolóerő természetesen a jármű molekulái között is fellép. Ha ez az erő túl nagy, a jármű szerkezete deformálódik. Ha viszont az összes molekulát egyszerre, egymással párhuzamosan tudjuk gyorsítani, elméletben akár egyetlen másodperc alatt elérhető a fénysebesség. És a gravitáció bizony pontosan így gyorsítja a testeket, szabadeséskor nem érzünk toló- vagy húzóerőt, hanem súlytalannak érezzük magunkat, amíg földet nem érünk – a földön állva vagy akár fekve már a molekuláink egymásra nyomódnak, terhelődnek, ettől érezzük saját súlyunkat. Ezért olyan kardinális fontosságú a gravitáció-kutatás az űrutazás szempontjából, mint azt már említettük az egyik bejegyzésben, >még a kezdetekkor<. Persze végiggondolhatjuk azt is, hogy a gravitációnál több milliárdszor erősebb mágneses vonzással mit tudnánk elérni. Nyilván a szétlapulás veszélye nélkül csak olyan testet lehet így felgyorsítani, amelyben minden egyes atom azonos mértékű ferromágnesességgel rendelkezik – űrhajót nem, de egy lövedéket pl. nagyon is. És ha egy tudós nekem azt mondja, hogy még nem próbálták ki, mi történik egy vasatommal, ha fénysebességre gyorsítják, hát kiröhögöm, hiszen ehhez a kísérlethez már az évtizedekkel ezelőtti „hivatalos” technológia is elég volt. Természetesen felmerül a kérdés, hogy egymillió G körüli gyorsulásnál az atom szétesik-e, avagy voltaképpen az atomon belül mi is az, amit vonz a mágnes (megemlítve, hogy egy vasatomban semmilyen olyan komponens nincs, ami mondjuk egy neonatomban ne lenne).

Csak halkan megjegyezzük, a fénysebesség természetesen átléphető (ahogy az Einstein képleteiből is kiderül, ha nem magyarázzuk őket félre szándékosan), de a fizika törvényei egészen új értelmezést kapnak az így létrejövő relatív rendszerben. A következő bejegyzésből pedig kiderül, mi az egyetlen dolog, amely az Irányítókat a galaktikus kalandozástól visszatartja. Azt már >említettük<, hogy a bolygó elhagyárásra, sőt feladására készen állnak…

34 komment

Címkék: kutatás tudomány ufó fejlődés technológia találmány holdbázis energetika űrhajó űrutazás feltaláló

Újabb töltelék bejegyzés

2009.10.07. 10:13 dangbird

Beszéltem 2 emberrel, akik már voltak lent a farmon, azt mondták, egyelőre borzasztó kezdetleges állapotok vannak ott (mivel még csak idén augusztusban indult az egész), lakni nem nagyon van hol, nem tudom, a lent levők most hogyan csöveznek ott, de meglehetősen bizonytalanná vált, hogy le tudok menni oda. Áram viszont nincs, tehát ha lemegyek, rádió se lesz, semmi se lesz.

Viszont: ígértem póttartalékos BLOGTALÁLKOZÓT, ami lenne terveim szerint október 17-én szombaton, ezúttal a Keleti pu.-nál található Mister Sörözőben, mert ott még tényleg nem emelték a sör árát :), és a múltkori találkozón kiderült, nagy tömegre nem kell számítani, elég lesz ott két kis asztalt összetolni az emeleten. Most hétvége már nem jó (ivászat Nándival és Szőrmével - már megint :), utána hétvégén pedig bizonytalan, hogy éppen szabadlábon leszek-e, tekintettel a közelgő 23-ára... :) Sírjátok, kinek nem jó. Próbáltam idejében szólni.

Addig is gyertek regressziózni, stb. (Nem írom végig újra. :) Viszont: a >ŠÜN! pólók< gyártása befejeződött! Aki akar még venni, addig tegye meg, amíg a készlet kitart.

22 komment

Gondolatok a Jud Süss című filmről

2009.10.06. 11:22 dangbird

A következő bejegyzés 3 hónapja született. Eddig nem tudtam hova beilleszteni a blogba, de most itt a lehetőség.

Előrebocsátom, nem vagyok „antiszemita”. Azonban elfogulatlanul tekintek a zsidóságra és manapság ez már önmagában elég az antiszemitizmus vádjához.

Gyerekkoromban sosem értettem, miért tiltották be a Mein Kampfot. Ha tele van ostobaságokkal, gyűlöletes és visszataszító eszmékkel, elolvasása inkább csak jobban eltántorítaná az embereket a náci birodalom alapeszméi vagy hasonló eszmerendszerek követésétől, nem? Miért nem tanítják inkább az iskolában, ha egyszer olyan fontos emlékezni, unos-untalan emlékeztetni, önmagunkat, egymást, hogy mi hova vezetett a múltban?

Nos, ez a film nagyjából azért van betiltva, mint amiért a Mein Kampf is.

A hivatalos verzió szerint azért, mert náci propaganda, és a könnyen befolyásolható embereket rossz és ártalmas következtetések levonására késztetné, torz világképet alakítva ki bennük.

A valóságban pedig azért, mert valójában nem arról szól, mint amiről mondják nekünk, hogy szól. Nem a náci eszmék „tézisfilmje”, parabolája.

Azokról szól, akik betiltották…

…És nem, nem „a zsidókra” gondolok.

A „Jud Süss”-ökre gondolok, arra a kicsi de annál hangosabb kisebbségre a zsidóságon belül, akik önjelölt szószólói a zsidóknak, akik saját céljaik érdekében semmilyen eszköztől vissza nem riadva használják ki nem csak a többségi társadalmat, melynek levakarhatatlan parazitái – de magát a zsidóságot is. Nem azok a zsidók ők, akik a Talmudot esténként forgatták annak idején – hanem azok a zsidók, akik Talmudot írták.

Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy mennyi valóságalapja van a történetnek – „a zsidók” szerint semennyi –, mondjuk csak azt nagyvonalúan, hogy annyi, mint a Schindler listájának… Teljesen mindegy, hogy megtörtént-e, mert megtörténhetett volna, sőt ma is megtörténhet, mi több, meg is történik, mint látni fogjuk, olyan teljességgel, hogy ha ezt előre látták volna a III. Birodalom illetékesei, azok a bizonyos gázkamrák talán a valóságban is megépültek volna.

Aki nem látta a filmet, lényege röviden annyi, hogy 1733-ban egy Josef Süss Oppenheimer nevű zsidó kereskedő „diszkont áron” ékszereket ad el a württembergi hercegnek, de a kedvezményért cserébe bebocsátást kér Stuttgartba és személyes audienciát a hercegnél. (A zsidókat ekkor még nem engedték be Európa nagyvárosaiba, a filmből az is kiderül, hogy jó okkal.) A herceg egy joviális, de hirtelen természetű alak, konok, buta, hájfejű – tökéletes célpont. Jud Süss behízelgi magát a kegyeibe, miközben újabb és újabb kölcsönöket ad neki, majd a tartozásért cserébe tíz évre Württemberg közútjait kéri kölcsön, és meg is kapja. (Itt jön be a herceg ostobasága, egy kicsit is éleslátó uralkodó ennél a kérésnél azonnal felköttette volna a zsidót.) Innentől Süss a herceg „pénzügyi tanácsosa”, udvari pénzcsináló zsidója lesz, majd pénzügyminiszter, a herceg legfőbb bizalmasa – és a gyakorlatban hátsó irányítója. Az udvari erkölcsöket lerontja, a két hatalmi pólust, a Tanácsot és a herceget egymás ellen hangolja, miközben fokozatosan erősödő elnyomást, majd katonai diktatúrát épít ki Württembergben. Csak a szerencse menti meg a svábokat a polgárháborútól: a nyílt ellenállás kirobbanásakor a herceg váratlanul meghal, a hatalmat a Tanács veszi át, és halálra ítélik Süsst.

Ami igazán érdekes a filmben, az az, ahogy a zsidóság egészét ábrázolja. Semmiképpen nem pozitív alakok, de éles kontraszt rajzolódik ki Jüd Süss és az őt készségesen kiszolgáló Lévi nevű zsidó, valamint az átlagos zsidók között. (Egy, a zsidókat kategorikusan gyűlölő és kiirtani akaró birodalom propagandaminisztere miért is finanszírozott egy ilyen filmet?) Akkor kezdtem határozottan gyanút fogni, hogy a film üzenete összetettebb a vártnál, amikor a rabbi felbukkant a történetben. Ellenszenves kis figura, neandervölgyi-fejformával, mogorva és harsány gesztusokkal – de mikor konfrontálódik Süssel, első dolga kioktatni viselkedéséért, hivalkodó életmódjáért, s hogy beleavatkozik a gójok államügyeibe. Egyáltalán nincs ínyére, hogy Süss machinációiban szerepet vállaljon. (A film vetítése közben a helyiségben tartózkodott egy nálam sokkal zsidóellenesebb személy is, és ő is megjegyezte hangosan: na, ebbe a rabbiba legalább szorult egy kis emberség.)

Süss mindig ugyanazzal szereli le a zsidókat – mint amivel a gójokat is: hogy mindent, amit csinálok, értetek csinálom. Miközben valójában mindenki, zsidó is, sváb is, az ő útjának egyengetésén fáradozik, Württemberg egészének megszerzése felé. Számomra ő testesíti meg azokat a zsidókat, akik miatt „antiszemitizmus” létezik, a rabbi pedig a zsidóság egészét. Nem tetszik neki, amit Süss csinál, de ismeri a talmudi törvényeket, így nincsenek határozott erkölcsi kifogásai a gójok elleni akciókkal szemben, pusztán idegenkedik a témától; Süss viszont kész helyzetek elé állítja őt, így végül, saját érdekében – mármint a zsidó kollektíva érdekében – kénytelen inkább támogatni őt.

Ami a zsidóság vesztét okozni fogja egyszer, az pont egyik legpozitívabb tulajdonsága, a végtelen összetartás. A havrosz, amely a tökéletes hátteret biztosítja a feltörekvő Jud Süssöknek, az elvegyülő rejtőzködés lehetőségét, hogy a gójok ne tudják a látszólag egynemű, hasonló életmódot folytató és azonos normákat követő zsidóságból kiválogatni őket, így egyetlen válasz marad: a zsidók kollektív megvetése. Ennek pedig egyenes következménye: a havrosz további erősödése, a Jud Süssök védő szárnyai alá való behúzódás, akár tudatlanságból, félelemből, vagy éppen haszonlesésből – a gój minél jobban gyűlöli a zsidót, Jud Süss épülő hatalmának annál stabilabb tömegbázisa van!

A Jud Süssök ilyetén módszertanát leplezi le ez a film, segítséget ad felismerésükben – ezért tiltották be, semmi másért. A történet előrehaladtával pedig egyre szembetűnőbb a XVIII. századi Württemberg és a XXI. századi Magyarország közötti párhuzam. Először is légy nagyvonalú! Hitelezz korlátlanul, visszafizetési garancia és határidő nélkül, csábítsd az államot pazarló költekezésre, verd adósságba – majd tedd rá a kezed valamire, ami nélkül a gazdaság működésképtelen. Ez lehet az energia, a pénzkibocsátás, az ipari tőke, a víz, a termőföld vagy éppen az infrastruktúra, mint a film esetében (vagy ezek bármilyen kombinációja). Közben terjessz kozmopolita és szabad erkölcsű eszméket, a társasági eseményeket, udvari táncmulatságokat alacsonyítsd húspiaccá, s főleg nevelj hedonistát, kapzsi pénz- és kéjsóvárt a vezető(k)ből – majd, amikor az ujjaid köré csavartad ő(ke)t, ültesd saját embereidet a hivatalokba, ahova csak lehet… és kezdődhet a teljes lakosság kizsigerelése.

Ja hogy lázonganak?

A vetítés közben akkor tört ki az össznépi felkiáltás a helyiségben, mikor Jud Süss javasolta a hercegnek, hogy kérjenek kölcsön katonákat Würzburgból. Itt már nem lehet nem észrevenni, 2006 kölcsön-katonáiról van szó, de ma már írásos nemzetközi megállapodás is létezik a kölcsönös rendőri segítségnyújtásról, össznépi felkelések esetére.

(Októberi frissítés: tessék utánanézni, mi az a velseni szerződés! Reflektál ez a rádió 2. adásában elmondottakra is, hogy az EU-nak nincs rendőri ereje. Most már van…)

A módszereik nem sokat változtak 300 év alatt… leszámítva annyit, hogy már nem léteznek zsidó-ellenes törvények sem, amelyeket meg kellene kerülniük; a holokauszt-mitológiának köszönhetően védett fajtává nyilváníttatták magukat, s így felküzdötték magukat arra a szintre, hogy a trónon már nem hájfejű hercegek ülnek, akiket körültekintően manipulálni kell, hanem saját embereik, a Lévi-féle zsidók, Gyurcsányok és Bajnaik, akik örömmel asszisztálnak Jud Süssnek, talán nem is a pozícióért, a pénzért, a kiváltságokért, mint inkább azért az örömért, hogy mások felett zsarnokoskodhatnak, hogy valakiknek érezhetik magukat attól, hogy mások életét lehetőségük van megkeseríteni. Egyetemes emberi tulajdonság ez, ha gójban tör felszínre, akkor BKV-ellenőrnek megy, ha zsidóban, akkor miniszterelnök lesz belőle, ennyi a különbség.

Végezetül lássuk a zsidóság kiválasztottságának gondolatát a rabbi és Süss egyik párbeszédének fényében: Süss azt mondja, bár a csillagoknak nem parancsolhatunk, de az embereknek igen, ha elhitetjük velük, a csillagok útja irányítja a sorsukat, a csillagok útját pedig az Úr akarata! Mint a bejegyzés elején utaltam rá, értelemszerűen a Jud Süssök írták a Talmudot is és minden olyan ősi iratot, amely a zsidókat választott népnek nevezi, s amely tejjel-mézzel folyó kánaánt ígér nekik „majd egyszer”, ahogy Süss is ezzel hitegeti a rabbit, hogy támogatását elnyerje. (Württemberget természetesen „a zsidóknak” akarja megszerezni, nem önmagának – á dehogy.) Ha a zsidók hisznek abban, hogy istenük a világ többi népe, a gójok feletti uralomra rendelte őket, bár a hajtóerő legtöbbjükből ugyanúgy hiányozhat az efféle törekvésekhez, mint bármely más néphez tartozó átlagemberekből, de a törtető, hangoskodó, egyszer könyörgő, másszor követelőző, egyszer alázatos, másszor fosztogató zsidó „elitre” úgy fognak tekinteni, mint az Úr akaratának végrehajtóira, s támogatni is hajlandóak őket, főleg, ha személyes hasznuk is származik belőle. Ez az „elit”, a megátalkodott Jud Süssök kara nem azért jut magasabbra, mint az átlagember, mert kiválóbb képességei vannak, csak a hajlandóság több benne, az erkölcsi gátak hiányoznak. Az ő felemelkedésükkel együtt jár a havrosz által a többi zsidó (legalábbis jelentős részük) felemelkedése is – és máris visszaigazolódott a prófécia, növekszik a hatalmunk, mégiscsak tényleg kiválasztottak vagyunk!

Ideje lenne annak, hogy a zsidók ezt végre felismerjék, hogy elkezdjenek önkritikát gyakorolni: hogy ne támogassák fajtársaikat válogatás nélkül, pusztán nemzetiségi vagy vallási szolidaritási alapon: hogy megnézzék, ki az, akivel közösséget vállalnak, s az tényleg érdemes-e rá! Hiszen végül mit nyernek egy Süss Oppenheimer messiáskodásának támogatásából? Egy pár hónapra beengedik őket Stuttgart falai közé, 500 000 tallérral lehúzza őket a fő szélhámos a katonai költségek finanszírozására, és végül a Tanács ismét kihajítja őket a városból, immár „örök időkre”, tanulva abból, hogy mi lett a következménye annak, hogy egyetlen zsidót beengedtek a falaik közé. Mert amíg a zsidók eltűrik önmaguk között a Jud Süssöket, sőt, támogatják őket, addig mindig megvetés fogja sújtani fajtájukat a többi nép részéről. Mert aki közülük beszivárog valahova, és bentről megnyitja a kapukat a többieknek, az mindig Jud Süss, és a vége mindig ugyanaz lesz: vagy csak ő nyer, vagy senki sem. Ebben a játékban hosszútávon mi csak veszthetünk – gój is, zsidó is.

Ezen kéne elgondolkodnia a XXI. századi zsidóknak. Jobban, mint valaha.

Vége a "zsidózásnak", remélem kibírható volt, mostantól más vizekre evezünk.

10 komment

süti beállítások módosítása