HTML

A Játék Neve: Föld

Ez a blog arról szól, hogy hogy működik a világ valójában. Túl a látszatokon, a manipuláción, a mindent átszövő hazugságon és felelősséghárításon. A jelenkor eseményeinek mozgatórugóival is foglalkozik, ahogy a régmúltba is tapogatózik visszafelé, egészen az emberi lét kezdeteiig. Mindez egy sokéves kutatómunka eredményeire támaszkodik. A blog korábban "2012 blog" címen működött a blogol.hu szerverén. Kapcsolat: blog2012 kukac freemail ponnt hú!

Friss hozzászólások

  • BGergő1992: @CatsSword: Nem lett. Még... (2024.11.27. 22:53) Emberek, Irányítók és a Háttérhatalom
  • Gergő92: Nem csak én szoktam néha felnézni ide. :) (2023.01.18. 00:00) Mire készülnek a Marson?
  • Lazur: Ez egész friss: futureofhumanity.report/en www.youtube.com/watch?v=MYJFc3vA6N4 Csak a rotary klu... (2023.01.10. 18:29) 2019
  • Lazur: Szűk tíz évbe telt, de lassan a híradóba is bekerül ahogyan Kínában készülnek a cellák. www.youtu... (2022.12.05. 01:07) AUTOKRÁCIA (szerk)
  • Gergő Bohrát: A mostani események fényében bár 10 év késéssel, vagy inkább több, de csak efelé haladnak a dolgok... (2022.04.23. 22:12) A Jobbik és az Irányítók
  • Lazur: 2012 helyett 2021, de itt a mátrix 4. része: www.youtube.com/watch?v=JQVHrXek73E (2021.12.17. 20:30) Előadás videó - A Mátrix-trilógia (szerk)
  • Kápráz: ...Történt egyszer, hogy Noé szőlőt telepített, de a bortól megrészegedvén meztelenül feküdt sátrá... (2021.12.11. 21:02) Előadás videó (szerk)
  • maztro: @Gergő Bohrát: Szeretnek minket behúzni a csőbe, a cikk lényegében minden pontján prezentálja azt,... (2021.08.26. 05:03) Menetrend (szerk)
  • dangbird: Új nagy ívű, félelmetes novella a személyes blogomon: marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehete... (2020.01.06. 10:36) Olyan, mintha
  • dangbird: ferfiakklubja.hu/fk_magazin/az_fk_noi_tamogatoi_korebol/amikor_nem_fogadjuk_el_a_ferfi_es_no_kozot... (2019.11.13. 10:09) A házasságról

Utolsó kommentek

Világ proletárjai!

2011.01.17. 16:41 dangbird

 Régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel a 2012 Blog olvasóinak, mivel gyakran megfeledkeztem róla, lévén hogy nagyrészt már leírt dolgokra reflektál, illetve már közölt információkat szervez új rendszerbe. >Személyes blogomon< egyszer már elkezdtem írni a >proletár-kérdésről<, akkor igény mutatkozott a téma teljesebb kifejtésére. Hát legyen.

Korábban már szó volt róla, hogy ember embernek farkasa – úgy teremtették, úgy tervezték meg. Harcolni akar, s mivel más méltó ellenfelet nem talál magának (legalábbis egyelőre, a földi lét keretein belül), hát a másik ember ellen harcol; illetve közösségekbe szerveződik, s mindenki, aki nem a közösség tagja, idegen, s megbízhatatlan.

(„Ez a program máig is fut az emberekben, ezért adnak maguknak csapat-identitásokat, akár nemzetiség, akár vallás, akár politikai vagy szexuális beállítottság alapján, de még olyan értelmetlen alapokon is, hogy ki milyen zenét szeret hallgatni vagy melyik a kedvenc focicsapata.”)

(Az emberiség eredete II.)

Ebből adódóan az emberek a történelem kezdetétől fogva egyéni és közösségi önellátásra törekedtek. A telepes civilizációban aztán elkerülhetetlenül megjelenik a nagyfokú specializáció; innentől legfeljebb a közösségi önellátás lehet nagyjából teljes, az egyéni legfeljebb részleges, s az is elsősorban a földművelésből megélő embereknél. Az iparosok ugyanis egyetlen terméktípus előállításával vagy egyetlen szolgáltatási fajta elvégzésével foglalkoznak (ebből a szempontból, tágabb értelemben, nevezhetjük „iparosnak” nem csak a patikust, de az orvost is, nem csak a kovácsot, de még a fuvarost is). Munkájukért ellenértéket (pénzt) kapnak, melyet aztán visszafordíthatnak a saját szükségletkielégítési potenciáljukon kívül eső javakra. Ezzel létrejön egy részben kereskedő társadalom, ahol a piaci szereplők mindegyikénél túl sok van a javak egy adott típusából, s túl kevés minden másból. A javak pedig a sok felől a kevés felé fognak áramlani, a pénz pedig velük ellentétes irányban, mint ahogy arról már >szó volt<. Addig nincsen probléma mindezzel, amíg a közösségi önellátás nagyrészt működik, s a közösség belső létszámbeli és munkavégzési egyensúlya fennmarad.

A gazdaság alapképlete egyszerű. Természeti javak (föld, élő természet, bányakincsek, vizek, levegő, napenergia) + emberi munkavégzés = gazdasági javak. A modern közgazdaságtanban ez föld-tőke-munkaerő-vállalkozó felbontásban jelenik meg. Ez egyrészt az alapelemek közé hamis módon behozza a tőke fiktív fogalmát, ami lényegében csak pénz; a pénz pedig ellenérték, a már megtermelt javak ellenértéke, a javaknak a munkavégzési specializációból eredően szükséges újraelosztási eszköze, nem pedig termelési eszköz. Másrészt, ami jelen írás szempontjából lényeges, hogy különválasztja egymástól a munkaerőt és a vállalkozót. A munkaerő (L) a munkát végző ember állati létszintje, a fizikai cselekvés szintje, míg a vállalkozó (E) tisztán szellemi létező, tudás és gondolat összessége, aki a munkaerő fizikai cselekvési potenciálját irányítja.

Nem nehéz ez alapján kitalálni, hogy alapvetően mindannyian egyszerre munkaerőnek és vállalkozónak teremttettünk, hiszen az embernek eredendően van mind fizikai munkavégző potenciálja, mind intelligenciája, azaz a tudás megszerzésére, feldolgozására és hasznosítására irányuló potenciálja, ebből eredően pedig idővel hasznosítható tudása is. Azonban ezen a ponton megjegyeznénk, hogy amint a fizikai földi lét és ezáltal az arra épülő emberi gazdálkodás hagyományos* motorja egy földönkívüli energiaforrás: a Nap, ugyanúgy a gazdaság szellemi rétegének hagyományos* motorja is „földönkívüli” tudás volt, vagyis olyan ismeretanyag, amely a földi érzékelési, tapasztalási skálán sem közvetlenül észlelve, sem közvetve, észlelések feldolgozásának útján meg nem szerezhető. Ez tulajdonképpen maga az emberi hagyomány, amire bár többlettudást építeni lehet, de magán a hagyományon javítani, fejleszteni nem lehet, csak továbbadni: ugyanúgy, ahogy az előző generációtól megkaptuk, vagy rosszabbul. Jobban semmiképpen.

(*A hagyományos fogalma a fentiekkel értelmet nyert: olyan, ami az újratermelhetetlen szellemi hagyományra épül. Pl. aki ezzel a hagyománnyal rendelkezik, az tudni fogja, hogy ha energiára van szüksége, az ég felé tekintsen és ne a föld alatt kotorásszon.)

Ez az önerőből megszerezhetetlen szellemi alaptőke az, amely a nagymértékben önellátó közösségben a fentebb említett létszámbeli és munkavégzési egyensúlyt fenntartja. Ha ezt elkezdjük „javítani”, vagyis valójában rontani, új, intellektuálisan az ember számára jól hangzó, ám magasabb értelemmel vizsgálva hibás ötletekkel megtűzdelni, mint pl. a profit fogalma, amely a kamattal együtt a pénzt önjáróvá teszi, megszünteti a jószágfedezetet mögötte, mindeközben karhatalmi úton elkezdjük a termelés fizikai viszonyait manipulálni (hogy ez Magyarországon, történetileg hogyan zajlott, arról a következő tervezett bejegyzésben lesz szó), akkor elég könnyen szétbomlik az érzékeny egyensúly; mint a harisnya, amelyben ha egy szemet elszakítunk, idővel cérnafoszlányokká redukálódik az egész szövet.

Hogyan sikerült rést ütni a gyakran „zárt, szakrális paraszti társadalom” néven emlegetett szöveten? Ehhez vissza kell térnünk a >városi létforma< vizsgálatához.

A város a telepes civilizáció csúcspontja. A vertikális civilizációépítés, a halmozás szinte korlátlan lehetőségét kínáló élettér. Nagy munkaerő-potenciált sűrít kis helyre, változatos tevékenységi ágak szoros együttműködési lehetőségét kínálja. A felhalmozásra törekvő telepes civilizáció anyagi és szellemi raktárközpontja; hadászati szempontból sokkal előnyösebb itt felhalmozni a készleteket, mint szertehagyni vidéken, ahol az ellenség apránként felprédálhatja. A távközlés kora előtt az államigazgatást is fizikailag egy helyre kellett sűríteni, célszerűen ez ugyanott volt, ahol a gazda(g)sági központ.** Természetéből adódóan a városi lét sokkal alkalmasabb tér a specializációs jellegű tevékenységek számára, tehát mind az iparos, mind a kereskedelmi tevékenység nagyrészt ide fog csoportosulni.

(**Érdekes megjegyezni, hogy a zsidó államokban – USA, Izrael – módszeresen különválasztják a politikai és üzleti központot – Washington-New York, Jeruzsálem-Tel-Aviv – noha a lobbirendszeren keresztül a politikai és gazdasági hatalom éppúgy összefonódik, mint más országokban, tehát ezen gyakorlatnak az okára eddig nem sikerült rájönnöm.)

Így végül létrejött kétféle embertípus: paraszt és polgár. Az egyik földműves, a másik iparos, az egyik vidéken lakik, a másik jellemzően városba tömörül – más világban élnek tehát, s így másképp is fogják szemlélni a dolgokat idővel. A paraszt egy lépéssel közelebb maradt a természethez, a nomád civilizációhoz, tehát a vízszintes létrendhez, ő jobban fog ragaszkodni a hagyományhoz; míg a polgár elsősorban a paraszt által értéknek tartott dolgokra, mint – normális alapesetben általa is tisztelt (ha nem is értett, de legalább tisztelt) – talapzatra ráépített, hozzáadott többletértéket fogja előnyben részesíteni. Fontos ehhez hozzátenni azt is, hogy térben beszorított, függőleges létrendjéből adódóan a tudást is hajlamos lesz felhalmozható, mennyiségi értékként kezelni, ami idővel azt jelenti, hogy idegenkedni fog az ún. „szerves tudástól”, ami két ismeretből egy ismeretet kovácsol, hiszen az neki rossz üzlet.

A parasztban és a polgárban posztmodern szemmel mégis van valami alapvetően közös. Ma úgy hívnánk őket: vállalkozó.

A maga ura mindkettő. Anyagilag és szellemileg önjáró gazdálkodó. A maga szerencséjének kovácsa. Annyija van, amennyit termel, közvetlenül (paraszt), vagy közvetve (polgár). Nincs rászorulva senkire, nem kér nyugdíjat, betegbiztosítást, közoktatást, táppénzt, munkanélküli járadékot – de még fizetést sem. Fizetséget, azt igen, ha elad valamit, amit termelt. Önmaga nem eladó, sem mint munkaerő, sem mint vállalkozó.

A városi létforma azonban nem tudja abbahagyni a burjánzást. Emlékezzünk, a létezés alapjait a földön a paraszt termeli meg, a városi polgár csak értéknöveléssel foglalkozik. Márpedig az ember szaporodási ütemének korlátját elsősorban az alapvető létezést biztosító javak szűkössége fogja meghatározni. Márpedig ha ezeket a vidék bőséggel biztosítja, akkor a város túlszaporodik, olyan értelemben, hogy a vagyon elaprózódik a sok örökös között, több ember lesz, mint lakás és főleg műhely, ahol a mesterség űzhető. Ha a vagyont elkezdik aprózni, az a polgári lét alapjait fenyegeti: egyrészt, hogy egy végletesen leegyszerűsített példával éljünk, ha a szabó két fia közül az egyik az ollót örökli, a másik meg a tűt, egyikük sem fog tudni ruhát készíteni. Másrészt, minél kisebb lyukakban, minél nehezebb körülmények között élnek az emberek, annál több energiát kell fordítaniuk az elemi fizikai igények kielégítéséhez szükséges javak megszerzéséhez és azokkal való takarékos gazdálkodásra, annál kevesebb energiájuk marad a szellemi dolgokkal foglalkozni – emlékezzünk, a városlakónak már nem létalapja a tudás, mint a vidéki embernek a hagyomány, mely nélkül életben maradni sem tudna; ő már csak a talapzatra ráépített, hozzáadott többlettel foglalkozik, ha teheti, ám ennek praktikus célja sokszor nincsen. Így jön létre az állati létszintre lekötött ember: a proletár. A proletárra pedig a polgár azonnal le fog csapni, mint hihetetlen jószágra: haszonállat, amely emberi képességekkel bír, legalábbis azok egy részével. Beszélni tud, munkafolyamatok változatos skálájára betanítható, s tartása éppannyi anyagi ráfordítást igényel, mint egy háziállaté. A proletár tehát megtalálja a helyét a dolgok rendjében, bérbe vehető haszonállatként.

Ez az embertípus a történelmi emlékezet szerint legelőször a Római Birodalomban jelent meg. A birodalom számára pedig rendkívül hasznos volt – minden hódító birodalom törekszik arra, hogy proletárokat termeljen, mint azt látni fogjuk. Maga a proletár szó arra utal, hogy sem adóval, kezdetben pedig még katonai szolgálattal sem járul hozzá az államhoz, egyetlen funkciója, hogy szaporodjék, gyermekeket (proles) termeljen. A hódító birodalmaknak pedig szükségük van az emberanyagra. Rómában ezt még úgy oldották meg, hogy a katonai szolgálat által kiesett polgári munkaerőt proletár segédekkel pótolták, azonban Gaius Marius 107-ben megvilágosodott: a proletár közvetlenül sorozható. Ha a kovács katonának áll, nem lesz fegyver, ha a molnár katonának áll, nem lesz liszt a búzából, ha a földműves katonának áll, még búza se lesz – de a proletár nem hiányzik a fenének sem, ágyútölteléknek pont jó lesz! (Ráadásul ő sem feltétlenül vonakodik beállni a seregbe, mely biztos kenyeret kínál neki.) A későbbiekben is látható gyakorlat, hogy a parasztok és polgárok körében nem soroztak, csak toboroztak. Még az újkorban is csak meghatározták, hogy területenként hány katonát kell kiállítani, s ezek összegyűjtését az ispánokra, földesurakra, bírókra hagyták, szuverén országokban jellemzően önkéntesek toborzásával; különben a gazdaság, mely a hadsereget is ellátta, működésképtelenné vált volna. Paradox módon pont akkor van szükségünk civil többletmunkaerőre, mikor többletkatonára is. A proletár ilyenkor értelemszerűen felértékelődik, ezt nevezték történelemórán „ipari konjunktúrának”, csak a humántényezőt nem magyarázták mögötte soha. A hódító birodalmaknak tehát kifejezetten érdekük proletárt tenyészteni, mégpedig nem csak a fenti okokból, hanem egy másik elgondolás mentén is.

Nevezetesen, hogy a hódító birodalmak törvényszerűen mindig elnyomó birodalmak is. Ha egy területet erőszakkal meghódítottunk, az ott élő emberek nyilván nem jóakaratukból tartoznak birodalmunkhoz, tehát nem csak megszerezni kell az adott területet, hanem – éppúgy erőnek erejével – megtartani is. A Római Birodalom, bár sok szempontból a modern világrend prototípusa volt, ezt a megtartó erőt folyamatos katonai jelenléttel érte el, tehát fizikai úton, miközben a megszállt területek szellemi-kulturális hátterét nem piszkálta. Még az Oszmán Birodalom is, másfélezer évvel később, gyakorlatilag ugyanígy járt el.

A modern világbirodalmak vívmánya, hogy gyakorlatilag nem is hódítanak, hanem asszimilálnak. Homogén lakosságot hoznak létre, egyenkultúrá(latlanságo)t, egyengondolkodás(nélkülisége)t – tehát nem fizikai, hanem szellemi erőszakkal tartják a megszerzett területet uralmuk alatt. Ennek előnye az is, hogy a fizikai erő jelenlétének folyamatosnak kell lennie, míg a szellemi rontást elegendő egyszer véghezvinni s onnantól nem csak hogy nem fog ellenállni az alattvaló, de még önként szolgálni is fogja a rendszert, s készségesen fog részt venni újabb és újabb asszimilációs műveletekben is. Akit fizikailag tartanak megszállás alatt, az tudja, hogy őt elnyomják, és próbál szabadulni. Akit szellemileg tartanak megszállás alatt, annak fogalma sincs, mi történik vele.

A jelenkori globális birodalom esetében ez olyan szintig fokozódott, hogy még az új területek megszerzése is hátramenetben történik, mint ahogy a farkas jut be a kismalac házába. Régen először odaküldték a katonákat, akik meghódították az adott területet, aztán bevitték az infrastruktúrát és ezen keresztül a birodalmi gazdaságot, végül ez, mintegy mellékesen, hozta magával a birodalmi kultúrát, melyre a leigázott emberek nagy része egyáltalán nem is volt kíváncsi. Most először pont a szellemi termékeit kezdi átrakétázni a határon a birodalom, aztán az ezekbe „ravaszul odarejtett” gazdasági produktumokat (nem kell igazából rejteni, nyilván minden civilizációban az anyagi és a szellemi javak oda-vissza egymás tükörképei) kezdi minden erőszak nélkül felajánlani megvételre. (Nem mintha a vételárra szüksége lenne, igazi célja a hódítás, de saját adok-kapok szellemét nem akarja meghazudtolni.) A termelőeszközök megszerzéséről ekkor még szó sincsen, nemhogy a földről, amelyen állnak. Ebből a szempontból is fordított ez a hódítás: régen az elsődleges célpont a földterületen való előrenyomulás volt, a határ kitolása, majd ha az országot megszereztük, kikiálthattuk a saját kormányunkat/helytartóságunkat. A világbirodalom következő lépése ezzel szemben a szellemileg megrontott társadalom legkorruptabb példányainak megkeresése és hatalomra segítése. Amikor ez megtörént, ő írja a játékszabályokat, s ekkortól kezd aktívabb szerepet vállalni a hódítás alatt levő ország gazdaságában – megszerzi magának a termelőeszközöket. Végül, fizikailag, csak akkor megy oda, amikor már semmilyen ellenállást nem tapasztal, s amikor gazdasági szempontból már úgyis övé az ország.

Mindennek az alapja tehát a szellemi romlás. Így tehát nem nehéz kitalálni, hogy egy hódító biodalomnak miért duplán érdeke a proletarizáció, tehát hogy minél kevesebb legyen az önálló ember, s minél több a nyomorult, tehetetlen emberállat. Mert nem csak fizikailag tehetetlenek a proletárok, hanem szellemileg is, megfelelő szellemi háttér híján felfogni sem képesek, hogy mi történik velük, így, még ha fel is hecceli őket valaki (általában pont a hatalom, különböző okokból), és az utcára áramlanak, tehetetlen dühükben csak törni-zúzni tudnak céltalanul, majd kiélvén magukat, hazamennek, hiszen fogalmuk sincsen, kik, hol, mit, hogyan, és miért csinálnak velük, nemhogy arról, hogy ez ellen milyen lépéseket lehetne tenni. Az egyetlen veszély az, hogy mivel a helyzetet átlátó emberek száma nullára semmiképpen nem csökkenthető, támadhatnak a semmiből népvezérek, akik élére állnak a folyton elégedetlen proletariátusnak. Ennek talán legfőbb ellenszere az iskola, a proletárgyerekek korai védőoltása tudás ellen. A proligyereknek természetesen prolitanár kell, a tehetetlen, elnyomott kisember, aki halálosan élvezni fogja, hogy végre hatalma van valaki felett, ha más nem, hát harminc megszeppent hatéves felett. A felnőtt proletár gyűlölni fogja azt, aki többet tud és ért nála, s ezt a tudást meg is akarja osztani, hiszen az ilyen ember kora gyermekségének tanár-archetípusát testesíti meg.

Ezek után teljesen érthető, hogy minden idők legpusztítóbb hódító hatalmának, a bolsevista diktatúrának miért a proletár volt az eszményképe, s miért üldözte a fizikai és szellemi gazdagságot. A proletár-létforma a telepes civilizáció végletekig eltúlzott önparódiája. Mennyiségben méri még önmagát is, hiszen a pedrett bajszú, bolsigyűlölő hazafiaktól halljuk legtöbbet, hogy „fogy a nemzet”, miközben ötször annyian vagyunk a Földön magyarok, mint ötszáz éve, az ország történelmének delelőjén.

A mennyiségi embergazdálkodás egy nagyon fontos alapja, hogy a megfelelő alapellátást biztosítani tudjuk a proletarizált tömegeknek. Ennek alapelve már az ókori rómában megszületett: panem et circenses, vagyis ha élelemre nem is (hiszen itt életről már csak feltételesen beszélhetünk), de egy alapvető mennyiségi üzemanyagra mindenképp szüksége van a proletárnak, ahogy egy minimális „szellemi” tevékenységre is (magasabb szellemi tevékenységet gátló agylekötő stimulációra). Az utóbbit a jelenkor technikai feltételei mellett olyan könnyű biztosítani, olyan hihetetlen változatosságban, hogy kár is részletezni. Az előbbinek azonban ma is ugyanaz az eszköze, mint kétezer éve volt: a gabona. A hódító birodalmak a minőség helyett a mennyiséget preferálják a mezőgazdaságban is, a biodiverzitás helyett a hatékonyságon van a hangsúly. Néhány fajta, igénytelen növény termesztése, elsősorban fűfélék, melyeknek a magját fogja fogyasztani a proletár. Persze az ilyen emberekből hihetetlen teljesítményekre képes, herkulesi hősök nem lesznek a csatatéren, de hát a sorkatona mennyiségi katona. Az nyer, akinek később fogy el. A ravaszt meghúzni pedig kenyéren is lehet.

Ha körülnézünk a XXI. század valóságában, azt láthatjuk, hogy bizony egy hódító birodalom proletárjai vagyunk. Alig akad közöttünk, aki nem kényszerül áruba bocsátani magát, de egyrészt ők is általában ugyanúgy prolitápon nőttek fel, másrészt stabil, gazdag egzisztenciát általában még ők sem tudnak örökül hagyni gyermekeiknek, mert mindannyian egy globális nagytőke monopolisztikus, behozhatatlan versenyelőnyével állunk szemben. Mindannyian egy agylekötő rendszerre vagyunk megszokás-szerűen rácsatlakozva, és szinte mindannyian mennyiségi táplálkozást folytatunk – még az is, akinek a minőségire módja lenne fizikailag, mert már szellemileg nem tudja, hogyan kellene csinálni.

Hódító globális birodalom – nincs ebben valami ellentmondás? Mit akar meghódítani ez a birodalom, miért tenyészti a katonákat, mikor már minden talpalatnyi föld ezen a bolygón az irányítása alatt van? …Igen, Oroszország is. Igen, Kína is. Igen, a muszlim világ is. Mutass egy országot, amelynek a vezetője nem öltönyben van és nem autóval jár, és én mutatok egy országot, amelyik még nincs megfertőzve a globális vírussal. Az ellenségeskedés csak a kegyencek szintjén megy, marakodás a koncon a középszintű vezetők között, felül egység és „rend” (rendszer) van. Ugyanúgy látszat ez, mint a folyamatos fenyegetés, hogy az emberiség létszámát majd ennyire meg annyira csökkentik. Meradzsordzsgájsztón. Ott van az már vagy tíz éve – közben még újabb egymilliárddal nőtt a létszám. Mondhatnánk, hogy a „harmadik világban” sokan éheznek, és az nem számít bele a kenyéren és cirkuszon tespesztett proletárlétszámba, node gondoljunk bele: ha az emberiséget folyamatosan szaporítják, és közben nagyjából béke van – esetleg gyarmatközi belső hódítás zajlik pl. Irakban vagy Palesztinában, de a birodalom már kifele nem terjeszkedik, mert nincs hova – akkor mégis készülnek valamire, nem? És amikor ennek eljött az ideje, nem a „harmadik világ” gyermekei fognak a legjobban örülni, hogy tiszta ruhát kapnak, kenyeret, mobiltelefont – és fegyvert? Nehéz dolga lesz Afrikában egy „globális toborzóirodának”, ha majd önkéntesek kellenének az Új Világba? Mert nyilván, ha valahol hódító háborúra készülnek, az nem ezen a bolygón lesz, az óceán mélyén lakó emberkék ellen, hanem egy másik bolygón, egy másik rendszerben. Ha az a bolygó lakható, akkor lakott is. És akkor el kell foglalni erővel. De ez még mindig kisebb ráfordítás, mint átterraformálni egy lakhatatlant. Az egyéb előnyökről nem is beszélve.

A fentiek gyakorlatilag új megközelítésből mutatták be ismét, amit már >korábban leírtunk<. Lehet bizonyítékot követelni, de gyakorlatilag mindez a szemünk előtt történik – ám erről is >volt már< szó. Aki mindenáron egy adott kereten belül akarja értelmezni az eseményeket, az mindig falakba fog ütközni, mert az oksági szálak kivezetnek a kereteken. Az ismerős, a megtapasztalt – a földi kereteken. Aki az emberiség jövőjét a földön képzeli el egy orwelli rendőrállamban, melynek egyetlen célja, hogy minél tovább fennmaradjon változatlan formában (bár szerintem azért az Irányítókról ennél egy kicsit többet feltételezhetnénk…), az sosem fog magyarázatot találni arra, hogy a rendszer urai miért nem állítják meg >a környezet pusztítását<. „Hát nem értik meg, hogy együtt fognak pusztulni a bolygóval?!” – hallgattam egy szenvedélyes kitörést nemrég Bogár Lászlótól, aki perceken át ecsetelte, mennyire „végtelenül cinikus”, hülye és ostoba ez a „neoliberális globálnyik pénzbirodalom”. Nem az. Csak annak a szemében az, aki nem tud tíz évnél nagyobb távban gondolkodni. Valójában ez a hatalom pontosan tudja, mit akar. Nem csupán túlélni, hanem terjeszkedni. Minden, ami Mátyás király halála óta történt a Földön (ez nem véletlen, de erről talán majd máskor), egy közel nyolcszáz éves terv része, amelynek nagyjábóli lefolyásával már tisztában is lehet, aki a 2012 blogot teljes hosszában végigolvasta, aki pedig >Kereszt a Koronán< című előadásomat látta, már arról is tud valamit, hogy mi a terv végső fázisa. Ez a terv is persze csak egy mozzanata egy nagyobb tervnek… amely pedig egy még nagyobbnak – a fő terv pedig már évmilliókban gondolkodik.

331 komment

Címkék: forradalom globalizáció környezetvédelem iparosodás ipari űrutazás imperializmus technológiai borg proletárdiktatúra térhódítás űrkorszak Lenin környezetpusztítás

Feladvány! (szerk)

2011.01.01. 15:49 dangbird

Basszus, senki nem szól rám, hogy elfelejtettem odaírni a feladványt az előadás bejegyzésébe? Most már külön bejegyzésbe írom, legalább úgy tűnik, mintha lenne élet a blogon.

Szóval, adottak egy négydimenziós térben A, B, C, X, Y, Z síkok, melyeknek egyetlen közös pontjuk sincsen egymással. Keressük síkok azon AX, AY, AZ, BX, BY, BZ, CX, CY, CZ jelű halmazait, melyeknek oly módon vannak közös pontjaik A, B, C, X, Y, Z síkokkal, hogy pl. AX halmaz A és X síkot "köti össze" úgy, hogy a halmaznak eleme A és X, s a halmazon belül minden síknak legalább egy másik síkkal van legalább egy közös egyenese, vagy a távolság "végtelenül kicsi" közöttük, azaz kontinuumot képeznek. Létezhetnek-e AX, AY, AZ, BX, BY, BZ, CX, CY, CZ halmazok úgy, hogy nincs olyan közös pontjuk, mely kívül esik A, B, C, X, Y, Z síkokon? Ha igen, hogyan "néz ki"? Nyilván nem 4 dimenziós ábrát várunk, sem pedig síkok koordinátáinak kontinuum-végtelen felsorolását, de a megoldás 2 dimenziós felületen való szemléltetése lehetséges, amennyiben a síkok halmazai létrehozhatóak - amennyiben nem, indoklást várunk, hogy miért nem. (Annyit segítek, hogy felsőfokú matematikát tanult emberek hátrányban vannak a megoldás valószínűségét tekintve, mivel következetesen rossz eredményre fognak jutni.)

E-mailben várom a megfejtést, mint ahogy az előadáson feltett sellős-elefántos kérdésekre is. Nem is találgatott senki, ne mondjátok, hogy ennyire nehéz!

Szerk: Kitaláltam, mi lesz a nyereménye a megfejtőnek. Ha valaki elsőnek ad helyes megfejtést a 4D-s feladványra, egy hétig egy általa benyújtott banner lesz kint a fő helyen (max. 800 pixel széles és max. 92 pixel magas). Ezt felhasználhatja az illető saját blogja, weboldala, youtube-csatornája, stb. reklámozására, karitatív célra (menhelyek, egyházak, alapítványok, egyesületek, mozgalmak, akármi), vagy amire akarja. A nyeremény más személyre vagy cégre átruházható, de a banner a 2012 Blog szellemiségével összeegyeztethetetlen nem lehet.

81 komment

Előadás videó - természettudományos mítoszok

2010.12.20. 18:59 dangbird

Végre-valahára felkerült a vágott videó, ami erősen vágott, hogy bűnhődjön mindenki, aki nem jött el. :) Viccet félretéve, összességében nem sokkal rövidebb a nyersanyagánál. Van egy-két technikai hiba a felvételben, de ezek miatt már nem akartam újra nekiállni renderelgetni, a nézhetőséget igazából nem rontják.

A teljes előadás letöltése

YouTube videó egy darabban (a legjobb minőséghez érdemes felkattintani 480p módba, sajnos ezt alapértelmezettnek nem lehet beállítani):

230 komment

Decemberi előadás előzetes

2010.12.16. 16:03 dangbird

Ma megkaptam szakálltól az előadás egyharmadát, rossz formátumban, rossz minőségben, szétcsúszott hanggal. Egy pár perces darabnak a legelejéből kitököltem a hangját (nagyjából), most van előzetes:

Erről most nem küldtem körbe az értesítőt. Pár nap múlva úgyis felkerül az egész. A türelem tornaterem.

(ps: Kurva anyját a YouTube-nak, hogy nem volt jó a beágyazókód object formátumban, át kellett alakítani iframe-re, ami a blogolon bejegyzésekbe nem rakható. Ha ennyire "fejleszteni" akartak, legalább kétféle kód közül lehetne választani...)

11 komment

V. Szent Korona Konferencia

2010.12.08. 12:51 dangbird

Szólj hozzá!

Következő előadás!

2010.11.25. 11:43 dangbird

 

 
Ha valaki kiteszi a blogjára, weboldalára, parlament erkélyére, akárhova, természetesen hálásak leszünk érte.
A hordozhatóság kedvéért van képformátumban, akinek kell az eredeti rtf, az is itt van.
 
 
 
 
 
A tervek szerint lesz nyereményjáték is, ugyan csak egy jelképes maradék ŠÜN-pólót lehet nyerni, de kegyetlen matematikai feladvány lesz, a dicsőségért mindenképpen megéri küzdeni. :) Ez az előadás várhatóan nem lesz olyan hosszú, mint a múltkori, másfél órába bele fog férni. Jöjjön el mindenki, aki tud, hozzon el mindenkit, akit tud, most nem lesz semmi Atlantisz meg chemtrail meg 2012, csak természettudományos dolgokról lesz szó, közérthetően előadva. Felvétel-ügyben még semmi sem biztos, majd beszélek Szakállal. Aki tud kamerát (meg esetleg állványt is) hozni, hozzon. Jutalma a teljes, vágatlan felvétel. Steinerista, hozz laptopot! (Talán ha ide kiírom a bejegyzésbe, akkor ezúttal tényleg hoz... :)

61 komment

Pálosok - erőforrások kerestetnek (szerk)

2010.11.24. 15:24 dangbird

Itt az ideje, hogy megpróbáljunk megvalósítani egy nagy szabású vállalkozást, melyen még a bombagyáros időkben kezdtem gondolkodni, azelőtt, hogy a 2012 Blogot elindítottam volna. Több ember is jelezte az ottani közösségben, hogy hiánycikk egy igazi magyar képregényhős. Írói fantáziámnak nem is tartott sokáig kitermelni a 128 ezredik "Jánoskát", egy egyszerű parasztlegényt Mátyás király idejéből, akiben van valamiféle vonzódás a misztika iránt, dehát akkor még nem lehetett okkult irodalmat letölteni torrentről, a mágus neofiták évtizedek alatt, a fél világot bejárva szerezték be a megfelelő szakirodalmat; a mi hősünk egyrészt a táltos-"hagyománnyal" találkozik össze, másrészt a "Pálosokkal" (mai nevükön, akkor még Szent Pál Első Remete rendje), és ebben a kettős vonzásban őrlődik, amíg a látszólagos ellentmondások el nem kezdenek feloldódni. Így az ő szemén keresztül, fokozatosan adagoljuk be az olvasóközönségnek, hogy az ősmagyar hitvilág nem is különbözött annyira a kereszténységtől, mint az az iskolában tanítják. Ez az egyik népnevelő célzata a dolognak. A másik az, hogy az olvasók spirituális és szimbólum-érzékenységét fejlessze, a harmadik pedig, hogy hiteles képet adjon arról, milyen is volt az élet igazából a középkorban.

Mindez nagyon rejtelmes, titkokkal teli, állandó meglepetéseket hozó légkörben hullámvasutazó történetvezetéssel (a LOST-hoz hasonlóan), de egyelőre a kerettörténet is kezdetleges állapotban van. Ha a készítéshez szükséges erőforrások összeállnak, kidolgozom részletesen. És akkor jöjjön, hogy mi az, ami mindehhez kéne:

Először is természetesen olyan ember, aki tud rajzolni. Persze lehet több is. A karaktertervezésben, fázisrajzolásban én is részt vennék, de egyedül túl nagy munka lenne nekiállni az én rajztudásommal. Semmi nagy árnyalás, művészet, teljesen Disney-technikás vonalrajzról lenne szó (esetleg színmezős árnyékok, de ez már részletkérdés).

Steinerista jóvoltából van egy szkennerünk, viszont kábel nincs hozzá. Apróságnak tűnik, de ezt a fajta kábelt már egyetlen boltban nem találtam meg. A régi fajta printer portra csatlakozó szkennerről van szó, tehát kvázi egy "printerport hosszabbító kábel" kell.

Természetesen ha valaki szkennerrel be tud szállni, az is jó. Olyan ember segítsége is jól jönne, aki vektoros rajzolóprogramok kezelésében (elsősorban a beszkennelt kép vektorizálása és cleanup) gyakorlott.

Alternatív megoldásként szóba jöhet egy rajztábla használata (is), tehát az is jelentkezhet, akinek ilyen van.

Olyan ember is jelentkezhet, akinek számottevő néprajzos/történelmi tudása van, esetleg behatóbb ismeretei a különböző keresztény rendek és kolostorok mindennapi életéről a középkorban.

Félve írom le, de persze olyan ember is jól jönne, aki anyagilag tudná finanszírozni a dolgot, kizárólag hosszabb távú megtérülés reményében. Hosszabb távon a történet akár életre is kelthető rajzfilm-epizódok formájában. (Na persze, ha valakinek milliói vannak rá, már holnap elkezdem írni a forgatókönyvet...)

Az amatőr művészekkel kapcsolatos rossz tapasztalataim tárházára építve előre szólok: egy ilyen vállalkozás kb. az első 30 fázis megrajzolásáig izgalmas, onnantól viszont csak munka. Aki jelentkezne, ennek tudatában tegye.

Szerk: Most jut eszembe, hogy volt egy másik project is, tulajdonképpen a szkenner ennek apropóján került hozzám: egy szájbatalpaló animációs sorozat a gazdasági trükkökről, de abszolút primitív szinten, semmi tweening, üres fehér alapon jönnek mennek emberkék és tárgyak, amolyan Gyurcsány-féle "Mékell adót fizetni" felvilágosító filmecske, vagy Dr. Tömör. Na ahhoz majd lehetne zenét írni, meg kellene egy jó narrátor hang is, aki tudja komikusan előadni a dolgokat.

25 komment

Sötét tudás

2010.11.21. 10:34 dangbird

„Ó, hány őrült vargabetűt kellett megtennie az emberi szellemnek, míg évezredek alatt eljuthatott az értelemhez, a dolgok igaz ismeretéhez!” (Zsoldos Péter)

 

„A Sátán Isten ellensége.”

A >2012 Blográdió< egyik adásában szóba került, hogy a nagy világvallások között mintha egyféle hierarchia lenne. A konverzió, egyik vallásról a másikra való áttérés előfordul (bár nem gyakori, s hogy miért nem, részben e bejegyzés magyarázza meg), de az egyes vallások közötti áttérés 98%-ban egyirányú. Keresztényből lesz hindu is, muszlim is, de fordítva már nem működik; elég nehéz példát találni rá, hogy egy ateista családban nevelkedett, de végül a krisnásokhoz fiatalon megtért egyed később aztán a Katolikus Anyaszentegyház ölén találja meg végső üdvösségét. A hindu vallásból valamennyi „átszivárgás” van az Iszlám irányába, azonban nagyobbrészt Indiában, az alsó kasztok tagjai közül, ahol a muszlim vallás felvétele az alacsony társadalmi pozíció hátrahagyását, a kasztrendszeren kívülre helyezkedést hozza magával. Az áttérésnek itt tehát praktikus és nem spirituális oka van. Ha spirituális indíttatásból egy hindu vallást vált, csak egyetlen irányba vezet neki az út: a Buddhizmus felé. Buddhisták pedig, elenyésző kivételtől eltekintve, nem lesznek sem hinduk, sem muszlimok, sem keresztények. Nekik már csak egyetlen irányba vezet az út, ez az, amit én „ex-buddhistának” nevezek.

Miért van ez? Mi ez a lépcsőzetesség, ez a látszólagos fölé- és alárendeltség a vallások között?

Ehhez először is meg kell érteni a vallások pszichológiai és társadalmi természetét.

„Az ember azért találta ki Istent, mert félt a természet erőitől” – hangzik a marxista doktrinálás már lassan száz éve. Mint az Irányítók minden hazugságának, ennek is van valóságalapja. A világon minden vallás úgy nyer híveket magának, hogy megpróbál választ adni „az élet nagy kérdéseire”. Ezek a kérdések minden emberben jelentkeznek idővel, s vagy maga próbál választ adni rájuk, vagy „többet ér egy kérdés ezer keresésnél” alapon keres olyanokat, akik tudják vagy tudni vélik a választ ezekre a kérdésekre.

- Hogyan került ide a világ? Miből lett a Minden?

- Hogy kerültem bele én? (Honnan jöttem?)

- Ki vagyok én? Minek létezek? (Merre tartok?)

- Mi történik velem a halálom után? (Hová megyek?)

- Van Isten? Ha igen, ki vagy mi az?

- Miért van szenvedés a világon?

Stb. A különböző vallások pedig egységcsomagokat kínálnak ezen kérdések megválaszolására. Zárt csomagokat.

Ez így van, és kész.

A jelenség neve: sötét tudás.

A sötét tudás lényege, hogy a végtelent végesre redukáljuk, majd az így kapott véges eredményt kinevezzük végtelennek. Ahelyett, hogy haladnánk a cél felé, a célról alkotott képet hisszük a célnak. Rögzítjük magunkat a megértés adott szintje mellett, a kapott válaszokkal elégedetten, nem is sejtve, hogy ezáltal teljesen hatalmába kerültünk annak az erőnek, melynek célja a „Legyen világosság” kozmikus parancs végrehajtásának akadályozása.

„A Sátán Isten ellensége”, hangzik a bejegyzés elején. Igaz ez a mondat? Igaz. De nem a teljes igazság. Egyetlen véges kijelentés sem kezelhető teljes igazságként… beleértve ezt a mondatot is. Ha csak a …-ig írtam volna a mondatot, és az olvasó rábólint, már a sötét tudás hatalmába került. Tehát: minden gondolat folytatható a teljesség felé törekvésben.

Isten viszont nem ellensége a Sátának. A fenti gondolat így folytatódik. E folytatás nélkül könnyen abba a hibába eshetünk, melybe a keresztény hívők döntő többsége bele is esik: hogy dualisztikus világképet építünk fel, melyben Isten és Sátán egymás ellentettjei, a teljesség két pólusa. Ez pedig már súlyos tévedés. A zsidó-keresztény mitológiában a Sátán ellenfele az örök kozmikus küzdelemben Mihaél Arkangyal, nem az Isten.

A világ közismert mítoszai közül a sötét tudást legtalálóbban Prométheusz története írja le. Ellopta a tüzet az égből, és lehozta a földre az embereknek. Ezzel bűnt követett el. A keresztény belemagyarázás ebben a bűnbeesés torz, pogány változatát látja (amiben van egy kevés igazság), a marxista belemagyarázás pedig természetesen az evolúcióval, az emberi civilizáció fejlődésével jön s a tűz felfedezésének szerepével mindebben. (Amiben szintén van némi igazság.) A történetben Prométheusz lehozza a Földre a tudást, és ezzel követ el bűnt. Nem azzal, hogy elintézi, hogy az ember találkozhasson ezzel a tudással, hanem hogy a földi véges világban találkozzon vele és sajátítsa el. Lehozza az ember jelenlegi szintjére, és ott magyarázza meg, ezzel csillapítva az ember vágyakozását felfelé. A cél képe a cél. Véges tudás is lehet teljesen igaz. Sötét tudás.

Az ember affinitása a sötét tudáshoz hihetetlenül magas. Bármilyen tudásból azonnal képes sötét tudást csinálni. Még Krisztus tanításaiból is sikerült a szellemi kontroll egy eszközét létrehozni; pedig Krisztus maga is figyelmeztet az Evangéliumban, hogy amit elmondott, az nem a teljes igazság. Ezt a mondatot pedig nem is törölték. Nem volt rá szükség; nem fog törődni a jelentőségével senki.

Ha elfogadjuk, hogy vallás = religió = (szellemi) kötöttség = sötét tudás, akkor mindjárt a vallás nélkül élők kezdhetik mondani, hogy naugye. Igen ám, de a vallás nélkül élők 99,9%-a valójában vallásos, csak nem tud róla. Saját szótárában a többi vallást nevezi „vallásnak”, ahogy pl. a keresztények minden, a saját vallásuktól eltérő nézetet (gyakran még a kereszténység egyéb formáit is) „pogányságnak” nevezik, s csak a keresztény a „hívő”. Eltérő terminológiával, de hasonló logikával, a Humanizmus nevű vallás követői csak más vallások hívőit nevezik „hívőnek”, „vallásosnak”, magukat pedig egyszerűen az igazság ismerőinek, a tudomány, a racionális tudás harcosainak tekintitk a „vak hiedelmekkel” szemben. Amely által természetesen ez a vallás a legelvakultabb, legfanatikusabb, legsötétebb tudatlanságban szenvedő nyájat terelgeti.

Bár abban igazuk van, hogy a vallások keletkezését és elterjedését nem egy Isteni Törvény a földi létbe való „betüremkedése” okozta, isteni inspiráció hatása alatt lázasan körmölő mózesek, hanem egy emberi igény bizonyos kérdések megválaszolására, azonban nem ismerik fel, hogy egyrészt a vallások válaszai nem csupán emberi fantáziatermékek, hanem az Abszolút Igazság  keresésére irányuló erőfeszítések szükségszerűen részleges sikerének termékei; másrészt, hogy az ő saját hitrendszerük is ugyanezen kérdések megválaszolására irányul, mint arról már szó volt a humanizmusról szóló korábbi bejegyzésben. Ott az is kiderült, hogy a vallások vonzereje közötti különbség nem a válaszok objektív igazságtartalmából, hanem szubjektív elégedettséget okozó potenciáljából adódik. Keresztényekből azért lesznek krisnások ezrével a nyugati világban, mert a hindu vallás az élet nagy kérdéseire sokkal teljesebb és kielégítőbb válaszokat ad. És ezért nincs a buddhistáknak más kiút a vallásukból, csak az a bizonyos ex-buddhista, kötetlen, a sötét tudást kerülni próbáló útkereső: a Buddhizmus az egyetlen a nagy világvallások közül, amelyik megengedi a híveinek, hogy túlhaladjanak rajta. Talán azért, mert a Buddhizmus nem születőben lévő vallásként lett először államvallás, hanem létrejötte után egy évezrednél is hosszabb idővel, így a kialakulásában politikai érdekek nem játszottak szerepet.

A sötét tudás felismerésének a képessége ma fontosabb, mint valaha. Az emberiség még soha nem volt annyira a sötét tudás hatalmában, mint jelenleg. Okozza ezt nagyobb részt a humanista vallás, melyet sokan nem is ilyen néven ismernek, hiszen mind politikai, mind filozófiai, mind „tudományos” irányból ezer és ezer álnéven létezik; több kisebb felekezetre osztja magát, akár a kereszténység. Így a véleményszabadság illúzióját kínálja az ernyője alatt maradó embereknek. Még magukat kereszténynek vallók világnézetét is általában erőteljesebben határozza meg a humanizmus, mint a kereszténység. A judeokereszténység ugyanis eleve a tények össze nem kapcsolását, kérdések fel nem tevését követeli meg a híveitől, hiszen két, egymással teljesen ellentétes vallást egyesít magában. Ezáltal ideális táptalaja egy másik disszociatív vallásnak, amely még fundamentálisabb önellentmondásokra épül. (Nincs Abszolút Igazság – „felvilágosodás!”; nincs célja az életnek – „haladás és fejlődés!”) Ez egyúttal azonban támadási felületet is ad a mi számunkra: ha valaki egyszerre hisz a humanista és a keresztény tanokban, s sikerül neki megmagyarázni, hogy a kettő kizárja egymást, sikerül rávenni, hogy a humanizmust kilökje világképéből; akkor ugyanezt talán megtehetjük vele még egyszer, a zsidó vallás és a krisztusi kereszténység egymást kizáró természetét illetően. Márpedig az emberiség szétválasztásának küszöbén, amikor az „eternifixes Biblia”, ahogy nevezni szoktam, az Ó- és Újszövetség mentén végre szétszakadni készül, amikor amerikában keresztények tömegei metélteik körül újszülött fiaikat, nem árt elébe menni a kataklizmának, és szólni, hogy a két külön vallásnak két külön istene van, s aki két urat szolgál, azt mindkét táborban árulónak nevezik majd.

Mi mással végződjön ez a bejegyzés, mint amivel a magyar népmesék egy jelentős része is: „Aki nem hiszi, járjon utána!”

308 komment

Változások a rendszerben

2010.11.10. 13:41 dangbird

 http://blogolhu.blogol.hu/

Röviden, van két új lehetőségünk is. Az egyik az, hogy beállíthatom, hogy csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet, és az olvasóknak regisztrálniuk kéne a blogol.hu-n, ami azzal járna, hogy más nem tudna a nevetekben írni, kapnátok ti is avatárt, stb. A másik az, hogy a kommentelés moderálttá válik, vagyis a kommentek nem jelennek meg addig, amíg jóvá nem hagyom őket. Javaslatokat kérek hozzászólásban, hogy ki az, aki szerint valamelyiknek az alkalmazása jó lenne a provokatőrök és a trollok kiszűrésére.

(Sajnos olyan lehetőségem egyelőre nincsen, hogy csak a regisztráció nélküli hozzászólókat moderáljam, pedig az lenne az ideális.)

16 komment

Előadás videó (szerk)

2010.11.06. 17:48 dangbird

Íme a Kereszt a Koronán című előadás felvétele.

Honnan származhat a Szent Korona? Honnan meríti hatalmát? Hogy nézett ki eredetileg? Kik, mikor és miért módosíthattak szerkezetén, működésén, programján? Hogyan függ össze mindez Magyarország sorsával? Mikor és miért vették fel eleink a keresztény vallást? Miért lázadt Koppány István ellen? Kik manipulálják mind István Király, mind Koppány emlékezetét nemzetünkben? Mi a céljuk vele? Milyen jövőt szánnak ők Magyarországnak? Hogyan fog mindez kihatni az emberiség jövőjére?

Az első rész letöltése

Második rész letöltése

YouTube, 1. rész:

YouTube, 2. rész:

Egy rövid összefoglaló a Szent Koronával kapcsolatos újszerű közlésről itt olvasható.

308 komment

süti beállítások módosítása