Már azt hittétek, hogy eltűntem, elvittek az irányítók? :) Nem valószínű, hogy ez bekövetkezik, és majd arról is írok a 12. pontban, hogy miért - de mindenesetre ha legalább egy hónapig nem jelentkezem, akkor lehet kezdeni gyanakodni, hogy elhallgattattak; ezzel persze egyúttal elismernék azt is, hogy minden, amit leírtam, megfelel a valóságnak...

Március 15. alkalmából kezdjük a legtriviálisabbal, amely egyúttal talán mégis a legalapvetőbb és legsötétebb hazugság: nevezetesen, hogy a jelenlegi államforma hivatalos megnevezése és működési módja demokrácia, amely az egyén szabadságára épül.

Kezdjük a szabadsággal, mivel ez a legkönnyebben kipukkasztható lufi: ha utánanézünk, hogy mi is pontosan a „szabadság", azt fogjuk tapasztalni, hogy ennek a fogalomnak nincs is definíciója.

A szabadság az egy olyan érzés-féle, hogy nem korlátoznak engem a cselekvésben, akaratom megvalósításában. Tehát lényegében szubjektív fogalom, ebből adódóan pedig az ember meggyőzhető arról, hogy ő szabad.

Mivel nyilvánvaló, hogy nem vagyunk mindenhatóak, akaratunknak természetes, ésszerű korlátok közé szorulása olyannyira magától értetődő, hogy ezeket a korlátokat nem is érzékeljük. Senki nem szenved attól például, hogy nem tud szárnyra kelni és repülni, mint egy madár, mert az emberi létformának természetes korlátja a repülés képességének hiánya, és mivel beleszülettünk eme létformába, megszoktuk, hogy nem tudunk repülni, sőt eszünkbe sem jut, hogy ez lehetne másképpen.

Annak a felmérése viszont, hogy melyik korlátunk természetes és melyik mesterségesen létrehozott, sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk! A kulcs pont a beleszületés jelenségében van, hiszen a társadalomba éppúgy beleszületünk, mint az emberi formába, és a társadalmi konszenzus által támasztott korlátok ugyanolyan érzékelhetetlenül vannak jelen, mint a természetes korlátaink. A „társadalmi konszenzus" pedig valójában megszokás kérdése, így azok, akik a hétköznapi élet eseményeit bizonyos szinten irányítani képesek (pl. törvényhozók), képesek ezeket a korlátokat hosszú távon manipulálni, anélkül, hogy az emberek ezt észrevennék - ahogy a fogságban született állatnak is „természetesek" az ember által létrehozott eszközök, melyek fogságát biztosítják. Ezek az eszközök pedig a fizikai cselekvést effektíve korlátozó dolgok (rácsok, falak, ajtók) mellett azok a dolgok is, amelyek a fogságban tartott lény függőségét hozzák létre. Egy emberek által etetett, önmagáról gondoskodni nem képes állat a fogságából nem tud úgy kiszabadulni, hogy önnön létét ne veszélyeztesse.

A függőség, a kiszolgáltatottság az emberi fajnál az emberi létforma alapvető tulajdonságaiból természetesen következik egy bizonyos mértékben. Falka-lények vagyunk, akiknél ösztönszinten kódolt magatartásforma az önmagunkról való egyéni gondoskodás helyett az életbenmaradásnak, a problémák megoldásának, és általában, az akaratunk kifejtésének egymás közötti kooperáció általi elérése.

Ahogy a társadalom egyre bonyolultabb struktúrát vesz fel, az egymásnak való kiszolgáltatottságunk egyre magasabb szintre emelkedik. Mindez logikus és elkerülhetetlen, azonban olyan folyamat ez, amellyel egy, az emberi társadalmat irányító erő könnyedén képes visszaélni, és önös céljaira fordítani.

Miféle szabadság is ez, amelyet ma „vezetőink" (illetve irányítóink) hirdetnek? A jog szabadsága. A jog azonban önmagában még nem biztosítja, hogy ne legyünk gátolva akaratunk kifejtésében. Hiába van jogunk valamihez, ha lehetőségünk nincs hozzá, hogy megtegyük. Ez a mesterséges világ pedig pontosan a lehetőségeink terén korlátoz minket a végsőkig, miközben azt hirdeti a törvénykönyvet lobogtatva, hogy szabadok vagyunk. A törvény addig biztosított szabadságot, amíg a mindennapi életet az irányította, amíg a hatalmi struktúra törvény-alapú volt. Ma azonban nem törvény-alapú, hanem pénz-alapú, a pénz pedig a mai gazdasági rendszerben pont a lehetőség szimbóluma és gyakorlati megvalósítója. Ezt érzik is az emberek, ezért törekszenek minél több pénz birtoklására: nem az anyagi javak megszerzése és felhalmozása az elsődleges cél, hanem a pénz által biztosított lehetőségek szabadságának elnyerése.

A feudalizmus föld-alapú gazdaság volt. A föld természet által adottan rendelkezésére állt az embernek, és a természet erői hatására, mintegy önműködően biztosította az emberek számára az életbenmaradást, ugyanúgy, ahogy az állatoknak is. Természetesen az ember megművelte a földet, és bizonyos mennyiségű munkát belefektetett abba, hogy a föld javait minél biztosabban és minél nagyobb mennyiségben élvezhesse. Ma ezzel szemben nem a földből és a föld javaiból, hanem pénzből élünk, amelyet a természet nem biztosít nekünk, hanem megszerzéséért és megtartásáért szüntelen harcot kell vívnunk. A javak termelését és elosztását a modern „piacgazdaságban" központosították (éppen ezért a piacgazdaság fogalma is hazug, de erről majd egy másik bejegyzésben), így nem egymástól függünk, hanem egy központi gazdasági hatalomtól.

Hol van mindebben a demokrácia?

A demokrácia pontosan azt jelentené, hogy a társadalomban a hatalmi struktúra lentről felfelé építkezik, az egyéntől indul ki, az egyénre támaszkodik a hatalom, ha pedig az egyén ezt a támaszt elveszi, a hatalom a lábai elé omlik le. Tetszik emlékezni Rousseau társadalmi szerződésére? Aki kormányoz, az emberek megbízásából és az emberek érdekében kormányoz, a legfőbb hatalom a népfelség, amely főnöke annak, aki a konkrét intézkedéseket teszi. Ha nem úgy intézkedik, ahogy a népfelség elvárja, akkor természetesen, mint bármelyik rosszul dolgozó alkalmazottat, ki lehet rúgni, és a helyére alkalmasabb személyt keresni.

Ezzel szemben a valóságban nem a hatalom van a mi akaratunknak kiszolgáltatva, hanem fordítva, lehetőség-beli függőségünk okán mi vagyunk kiszolgáltatva a hatalmon lévőknek. Nincs lehetőségünk elmozdítani a hatalmon lévőket, mivel nem is tudjuk, kik ők, és nem is érzékeljük azokat a falakat és pórázokat, amelyekkel fogságban tart - mivel azokat civilizált emberi létünk természetes következményeiként fogjuk fel.

Ebből adódóan a jelenlegi hatalmi rendszer valójában nem demokrácia, hanem multihidraulikus diktatúra. Hogy ez a fogalom pontosan mit jelent, arról >egy későbbi bejegyzésben< fogok írni.