Autokrácia című filmünk YouTube-premierjének 3. évfordulója alkalmából elérhetővé tesszük a DVD-n található werkfilmet. Áldott karácsonyt!

A bejegyzés a Szájbatalpaló Blogon itt található.

Azt terveztük, hogy az oktatási rendszerről fogunk írni egy szájbatalpalót. Ez is meglesz, de most egy kicsit halasszuk el, egy éppen aktuálisabbá vált téma miatt.

Mert ez az Ákos már megint politizál. Most éppen az Echo TV-nek adott botrányos interjúban azt találta mondani, hogy a férfinak azért széles a válla, hogy a gerendát vigye, a nőnek pedig azért széles a csípeje, hogy gyereket szüljön. A Telekom, Ákos egyik szponzora pedig az összes önmegvalósult és maradéktalanul boldog gerendacipelő bajnoknő nevében szent felháborodással felbontotta a szerződést, sőt a hazai piacról is majdnem kivonult, de aztán mégsem, mert a migránsoknak még kell a wifi.

Ez az Ákos már megint belekotnyeleskedik a világ folyásába, ahelyett, hogy szépen szerelmes dalokat énekelne. A suszter maradjon a kaptafánál, az énekes énekeljen, a politikus pedig majd politizál, harsogja a baloldal, elkötelezett demokrataként. A Telekom eddig mindezzel nem törődött, elvégre nekik is vannak politikai kötődéseik (a hazai közéletben ugyan kinek nincs?), most azonban a tenyerükből etetett rockpacsirta odakapott, megmarta őket akaratlanul, belegázolt az elemi érdekükbe.

A Telekom ugyanis abból él, hogy társadalom, közösség, család a nemlét határáig szétesett állapotban van. Apuka az autógyárnál könyvelő, anyuka a tévétársaságnál menedzserasszisztens, a gyerekek pedig iskolába járnak, lehetőleg már általánostól az egyik a matematika, a másik az angol szakosba, hogy majd már egyetemre külföldre mehessen. (Szájbarágás kedvéért: szándékosan csupa elidegenítés-szolgáló intézményt írtunk.) Nagymama pedig száz kilométerre lakik, de nem baj, jön a karácsony, és megyünk hozzá, már nagy süteménygyártásban is van, hiszen tudja, hogy megyünk: felhívtuk. Telefonon.

Az utcán jártunkban-keltünkben sokhelyt ott a felirat: ez a szekrény tud valami nagyon értékeset: összeköt azokkal, akik fontosak Neked. Az emberek művi, technológiai összekötésére pedig csak akkor van szükség, ha előtte elszakítottuk őket egymástól.

Az emberiség ősi filozófiai világképe szerint a világmindenségben három fő alakító erő létezik: a teremtő, a megtartó és a pusztító erő. A pusztító erőt teljes mértékben a férfi minőség képviseli és fejti ki. A teremtő erőt szintén, de csak részben: nem tud teremteni a teremtést befogadó, annak keretet, fészket, formát adó női minőség nélkül. A női minőség ugyanis a megtartó erő, mely nélkül a létezés a pusztítva újrateremtődés folyamatos káosza lenne. Így a nők szerepe, az Ákos által is felemlegetett speciális szerepen, a befogadáson, megfoganáson, gyerekszülésen túl, univerzálisan a befogadáson és elfogadáson alapuló megtartó erő gyakorlása, a család, a társadalom, az emberiség, a világ egyben tartása. „Összeköt azokkal, akik fontosak Neked.” A női minőség helyébe a technológia lépett. A matrix latin szó, jelentése James Joseph Sylvester előtt anyaméh volt. Azóta rács, hálózat, amely elválaszt és összeköt; egyforma, lélektelen, jellegtelen, ezért nemtelen és terméketlen. A szó új értelmét 1850-ben kapta meg, azidőtájt, hogy megjelent az Első kommunista kiáltvány, amely nyíltan követelte a család eltörlését, mert az „az ember ember általi kizsákmányolásának” legősibb intézménye.

Ez a feminizmus szellemi kútfője. Ha meg akarjuk tudni, a modern létrontó mozgalmak ki ellen irányulnak, meg kell nézni, kit tűznek a zászlajukra. A rombolás fedőmeséje mindenkor a felszabadítás. (Magyarországon ezt a legtöbb embernek remélhetőleg nem kell magyarázni, hiszen minket már legalább négyszer felszabadítottak.)

A nőjogi mozgalmak célja az volt, hogy a nők számára lehetőségeket biztosítson az élet azon területein, ahol korábban csak férfiak tevékenykedtek. A férfitermészetből adódóan pedig ezek mind versenyterületek voltak. A nő a megtartó erő: ha elkezd versenyezni, megszűnik nőként működni. A feminizmus mögötti szellemi „háttérműhely” (ennek megmagyarázásába most ne menjünk bele) pedig pontosan tudta ezt. Ahogy azt is, hogy a lehetőségből szokás lesz, a szokásból pedig szükség, ahogy már azt korábban is írtuk. (Nagyon fontos mondat, véssük fel a monitorra! :) A nők egyenjogúsítása nem jogot és lehetőséget adott a nőknek arra, hogy férfiszerepekben is működhessenek, hanem kötelezte rá őket.

Az „egyenlőség, egyenjogúság” hamis eszméje mögött mindig az a ki nem mondott hazugság van, hogy számok vagyunk (egy mátrixban), melyek közé valamilyen relációs jel tehető. Vagy egyenlő vagyok a másikkal, vagy ő több nálam, vagy én vagyok több őnála. Ennek alapja a versenyszellem. A feminizmusban a versenyszellem teszi önmagát kizárólagossá. A valóságban minden ember ezernyi tulajdonság egyedi és megismételhetetlen kombinációja és összműködése. Így teljes egyenlőséghez, a megkülönböztetés, kirekesztés minden lehetőségének megszűnéséhez az egyformaság szükséges. Rasszok, népek, korcsoportok, nemek közötti azonosság. Jellegtelenség. Nemtelenség. Mátrix. A statisztika táblázatára (mátrix), hogy demográfiailag nem önfenntartó a magyarság, szabad rázokogni. De ha a rocksztár azt mondja, a nőnek nem azért széles a csípője, hogy a férfi vállának szélességével versenyezzen, a Telekom megharagszik. Mert ők elkötelezettek a nők jogai mellett. A rocksztár meg, úgy látszik, keresztény-konzervatív hevületből vissza akar térni a férfiuralom kocsmaszagú évszázadaihoz, és a feleségét is biztos veri...

Nos, akkor a férfiuralomról néhány dolgot.

Bölcs az, aki észreveszi és értékeli azt a láthatatlan világerőt, amely a szükséges ideig megtartja körülötte és benne a dolgokat. Ki törődik azzal, ha valami van; „megvan, és kész”? A teremtő és a pusztító erő mindig látványosabban, lármásabban működik, így a férfierő is. A történelemkönyv lapjain férfiak politizálnak, uralkodnak, csatáznak, fedezik fel a világot, míg a nőknek igen kevés szerep jut, azok is főleg férjeik jogán. Ez azonban a dolgok felületes nézete, hiszen például ezer évet kétszáz oldalban leírni csak felületesen lehet. Ráadásul nem elhanyagolandó, hogy a történelmet férfiak jegyezték le. De nem jegyezhették volna, és nem is lett volna mit lejegyezniük, ha nincsenek ott a nők, mögöttük anyaként, mellettük feleségként.

A családot nézve hasonló a helyzet. A család életének helyszíne az otthon, ami normális esetben a nő felségterülete. A felszínes szemlélő számára mégis úgy hat, hogy a férfi a ház és a család ura. A férfiak ugyanis (nem csak a családban, mindenhol) látványosan, erővel, eréllyel szereznek érvényt akaratuknak, a nők pedig türelemmel, rugalmas elfogadással, fondorlattal, bölcsességgel.

A középkori magyar paraszti életben a nők és férfiak között nem volt alá- fölérendeltség, de ami legkevésbé volt, az egyenjogúság. Szinte nem is volt olyan életterület, melybe mindkettőnek joga lett volna beavatkozni. (Jog alatt persze nem törvényi jogot, hanem annál is erősebb konvenciót, hagyományt, mintát, társadalmilag elvárt viselkedést értünk.) Pontosan tudták, mi a nő és mi a férfi dolga, feladata, felelőssége, joga. Ez tehát nem egyenlőség, hanem egymást kiegészítő együttműködés. Halkan feltesszük a kérdést, egy ilyen szigorúan szabályozott rendszerben egyáltalán min lehetne összeveszni? Ma, mivel nincsenek a szerepek kiosztva, mindkét házasfél mindenben illetékes, állandó vélemény-, akarat- és érdekütközés van közöttük. (Hogy saját sorsuk mérgezésén túl ez a gyerekek tudatalattijában mit művel, abba most nem is megyünk bele, talán majd máskor.) Persze minthogy a férfi nem csak fizikailag, de akaratában is erősebb, mint az asszony, régen is megtehette, hogy begorombáskodott az asszonyi felségterületre, de ha egy jól működő rendszerben teszünk rosszat, elég gyors és egyértelmű lesz a negatív visszacsatolás, szemben a mai helyzettel, mikor eleve rosszul működő férfi-nő kapcsolatokat toldozunk-foldozunk tanácstalan boldogságvággyal.

Szoktam mondani tréfásan, hogy az emberiség legnagyobb bűne a nők ellen a tükör feltalálása volt – de van egy ennél még sokkal alattomosabb találmány: a szövőgép. Az első hatalmas lépés a nőiség megszüntetésére, technológiával való helyettesítésére. Az ipari forradalommal, a városok lakosságának növekedésével, az újkor társadalmi folyamataival pedig együtt járt a pénz szerepének növekedése. Ahol pénz van, ott verseny van, így a férfi szerepe is megnövekedett. A korábbi közösségi önfenntartás helyét pedig vidéken fokozatosan átvette az árutermelő mezőgazdaság. Ahol a pénz és a technológia az úr, a férfi az úr, a nő pedig alávetett, kiszolgáltatott cseléd, a felsőbb osztályokban pedig egyenesen eltartott, unatkozó, elkényeztetett cicababa – hacsak nem ölt maga is nadrágot.

A progresszionizmus egyik téveszméje viszont, hogy mivel a világ fejlődik, ha valami rosszabbul működött régen, az még régebben csakis még rosszabbul működhetett, tehát a problémából csakis előremenekülni lehet, a dicstelen múltat végleg eltörölni – lehetőleg annak elkövetőjével, az emberi nemmel együtt, hogy el ne követhesse újra. A szüfrazsett-mozgalom, az emancipáció, a feminizmus egy rossz helyzetre adott rossz válasz volt, amely a rosszat akarta jobban csinálni – akárcsak a nemtelen szülő-apa: a marxizmus.

Mint korábban meghirdettem, tegnapelőtt a Civil Multimédia szervezésében tartottam előadást a Magyarnak lenni című előadássorozat keretében. Köszönöm mindenkinek, aki személyesen is eljött! A többiek pótolhatják videóról alább.

Szerdán a Hun TV Aktuálpolitikai kerekasztal című műsorának vendége leszek (kis 2012 Blográdió feeling), az adás utólag YouTube-on is elérhető lesz. (SZERK: Ez sajnos ezen a héten nem jött össze, jövő héten tervezzük pótolni.)

Jövőre: január 9-én szombat estére van előadás időpontom, illetve február 12 péntek estére. Mindkettő Budapest, az utóbbi a már ismert Bolyafészek. A téma egyelőre meglepetés, de ezúttal nem társadalmi-közéleti-politikai észosztás lesz.

Továbbra is lehet adományokat küldeni (sajnos a helyszínen nem sok jött össze), sőt, jelen helyzetben nagyobb segítség, mint az elmúlt 5-6 év során bármikor...

Tóth Bálint
Unicredit Bank
1091 8001 - 0000 0105 - 4711 0009
Külföldről: IBAN HU06 1091 8001 0000 0105 4711 0009 (HUF) vagy
PayPal: blog2012 kukac freemail ponnt hu

Köszönöm!

Hamarosan írok egy újabb Szájbatalpalót is. Jelenleg a darwinizmusról, a kommunizmusról és az oktatási rendszerről szólók vannak tervben/napirendben. Hozzászólásban lehet szavazni, melyikkel kezdjem.

Emlékeztetőül:

December 3-án, csütörtökön!

Lesz-e még Magyar Királyság?

Tóth Bálint előadása

Facebook-esemény

Plakát

Előzetes:

 Adomány:

Tóth Bálint
Unicredit Bank
1091 8001 - 0000 0105 - 4711 0009
Külföldről: IBAN HU06 1091 8001 0000 0105 4711 0009 (HUF) vagy
PayPal: blog2012 kukac freemail ponnt hu

Köszönöm!

A bejegyzés a Szájbatalpaló Blogon itt található.

Vonjuk le a középkorról szóló bejegyzések tanulságát! Miért ez a torzított kép?

A válasz nagyon egyszerű: A regnáló hatalomnak nyilvánvaló célja, hogy elhitesse az alattvalókkal, hogy nekik jó.

Ha az emberek alapvetően elégedetlenek és boldogtalanok, akkor jónak feltüntetni létkörülményeiket csak a még rosszabbhoz viszonyítva lehet. Ezért a hatalomnak az az érdeke, hogy elhitesse:

 Régen sokkal rosszabb volt. Most minden jobb, mint valaha volt, főleg a közelmúltban, és a jövőben is minden egyre jobb és jobb lesz majd; a jelenlegi problémák pedig átmenetiek.

Ha ezt így kimondják, azzal persze vitatkozni lehet. Sokkal célszerűbb egy olyan világnézetet, ideológiát létrehozni, amely kimondás nélkül is, eleve ezen paradigma szűrőjén keresztül lát mindent. Az ideológia neve: progresszionizmus.

Természetesen nem is felelne meg a kor kívánalmainak, ha nem lenne kellően „tudományos” alapokra helyezve. A progresszionizmus mélyen gyökerezik a darwinizmusban (amiről szintén lesz majd egy külön szájbatalpaló). A lét önfejlesztésének münchauseni, abszurd ötletét ülteti át társadalmi kontextusba:

Biológiai szempontból az ember fejlődik, a primitív, makogó majomból lett ősember, a félállati nomád hordák pedig ezredévek alatt lassan-lassan egyre fejlettebb civilizációkat építenek. Az emberiség egyre magasabb intelligenciával bír, ennek megfelelően egyre kedvezőbb körülményeket teremt magának, egyre ügyesebben, okosabban, hatékonyabban elégíti ki szükségleteit, növeli hatalmát az anyagi lét és a természet felett, ezáltal csökkenti függését, kiszolgáltatottságát.

Kezdjük az emberiség szellemi fejlettségével! Ez lemérhető az átlagember kulturális igényszintjén, szórakozásán. Shakespeare az irodalom egyik óriása volt, így talán nem fair pont vele példálózni, de az általa alkotott magas irodalom kapcsán figyelemre méltó, hogy Shakespeare ugyanakkor a modern értelemben vett szórakoztatóipar egyik első „producere” is volt. Ő és társulata abból éltek, hogy a Globe Színházban játszották az általa írott darabokat, az előadásokra pedig jegyeket adtak el. Egy ilyen előadás nagyjából úgy nézett ki, mint ma egy rockkoncert: a közönség nagyobb része az állóhelyekre zsúfolódott be. Ők voltak a londoni „prolik”, a munkásosztály tagjai, a „nép egyszerű fiai”, az ülőhelyeket pedig a tehetősebbek foglalták el. Minthogy a bevétel nagyrészét így is a „küzdőtér” adta, a korabeli szórakoztatóipar fő célközönsége ugyanúgy az átlagember volt, mint ma. Hamlet, Szentivánéji álom, Rómeó és Júlia... Ötszáz évvel ezelőtt ez volt a tömegek érdeklődési szintje, a kor „szappanoperája”, a műveltebb rétegek kiváltsága pedig az antik irodalom eredeti nyelven való olvasása.

Ezek után meg se említsük a középkorból ránk maradt művészeti alkotásokat, akár az egyházi irodalmat, festészetet, stb., akár az előző bejegyzésben már említett népművészetet nézzük: a mai ember már alig érti ezeket, hosszas (és erőteljesen változó sikerű) erőfeszítéssel próbálja megfejteni jelképrendszerüket.

...node a technikai fejlődés! A ma mérnökei olyan dolgokat terveznek, alkotnak, melyekhez hozzá se tudna szagolni egy középkori mérnök – méghogy mérnök! A középkorban nem is voltak mérnökök, csak egyszerű kovácsok, akik primitív eszközökkel, nyers erővel formázták a vasat...

Ez így igaz. Azonban hogy ez fejlődés-e, az megint csak attól függ, merről nézzük a dolgokat.

Lehet, hogy a középkori ember nem azért nem alkotott műanyagot, számítógépet, autópályát, repülőgépet, genetikailag javított gabonát és műholdat, mert butább volt nálunk, és nem tudta, hogyan kezdjen hozzá mindezekhez – hanem azért, mert okosabb volt nálunk, és tudta, hogyan kell szükségleteit kielégíteni, céljait elérni ezen dolgok nélkül.

Hogy melyik a helyes nézőpont, az egyéni vélemény kérdése. A tudomány és a technika fejlődése valóban vehet(ne) le terheket az emberek válláról, de ha azt látjuk, hogy ma sokkal bonyolultabban oldunk meg mindent, ma reggeltől estig nemhogy tevékenykednünk, de sietnünk, rohannunk kell, hogy utolérjük magunkat a szükségletkielégítés mókuskerekében, míg néhány száz éve feleennyit se kellett dolgozni (ahogy az előző bejegyzésben említettük), akkor nem nehéz belátni, hogy rossz irányba fejlődünk.

Node az életkörülmények! A mai ember sokkal jobb körülmények között él, egészségesebbek vagyunk, hosszabb az élettartam. Az egészséget már szintén az előző bejegyzésben tisztáztuk, elvégre mitől lennénk egészségesebbek? Az ötvenszer annyi nehézfémtől? A klinikailag tesztelt vegyszerek ezreitől – melyekről évtizedek után derül ki, milyen egészségkárosító hatásuk van? A mesterséges fényforrásoktól, képernyőbámulástól? A szennyezett levegőtől, víztől? A túlgyógyszerezéstől? Az egy helyben üléstől, rendellenes testhelyzetektől, rossz testtartástól, életen át tartó mozgáshiánytól? A silány minőségű, GMO-s, műtrágyázott, felborult ásványianyag-arányú növényi, a hormonoktól csöpögő állati termékektől? A zajártalomtól, elektroszmogtól? Folytathatnánk hosszan...

És hogy milyen hosszú ideig élünk? Erről igazából nincs megbízható adat, hacsak a napjainkban meghaló emberek átlagéletkorát nem nézzük. Az országok csak a XX. században kezdték központilag nyilvántartani népességüket, így elég keveset tudunk arról, régen mennyit éltek az emberek. Szinte csak a hatalmasokról tudjuk, ami pedig túl szűk, nem reprezentatív minta (a hatalommal járó „foglalkozási ártalmakról” nem is beszélve). Ráadásul amit ma „várható élettartam” címszó alatt hallunk, az a ma született csecsemőre vonatkozik, tehát egy eleve progresszionista jövőkép az alapja, nem a tényszerű valóság.

Node az orvostudomány! Védőoltások, antibiotikumok – olyan műtétekre képesek, amelyekre régen nem voltak adottak a technikai eszközök, a sánta újra jár, a vak újra lát...

Igen. Csakhogy az orvostudomány egyrészt ma a profit rabszolgája, így tehát pl. az antibiotikumok túlhasználatával összességében sokkal többet árt, mint használ, másrészt az elmúlt bő száz évben legalább annyit felejtett, mint amennyit tanult. A XX. század elején a progresszionizmus nevében kukába dobtak minden „elavult” módszert, amit újabb, korszerűbb módszerrel tudtak helyettesíteni, vagy csak egyszerűen nem tudták megmagyarázni, hogyan működik.

Nagyjából ugyanez igaz az élet minden területére. A progresszionizmus soha ki nem mondott, de mindent átható alapdogmája:

 Az új mindig jobb, mint a régi.

 Tökéletesen fel lehetett szántani a Földet ökörrel is – de nem, itt a traktor, itt a jövő! (Avagy csináljunk a földművelésből is ülőfoglalkozást.) Egy családi házat egy 4-5 fős brigád ma is egy hét alatt, pár százezer forintból fel tudna építeni vályogból és fagerendákból – de nem, őröljön a betonkeverő 7-8 hónapon át, tízszer annyi pénzért építkezzünk vasbetonból, nyuszómuszó, amiben nyáron megsülünk, télen megfagyunk; és ha lebontják, lesz belőle húsz konténer szemét, mert nem forgatható vissza a természetbe, ahogy az üvegpohár sem, és a porcelán tányér sem, amiből a levest kanalazzuk szintén le nem bomló krómacéllal, mert a levegőben és a csapvízben úgy látszik, nincs elég nehézfém...

Ácsi! Egy dolgot mégsem lehet eltagadni korunk vívmányaiból: egyenlő jogok és esélyek, ma bárki tanulhat, az egészségügyi ellátás, akárhogyan is vélekedjünk róla, de mindenkinek jár, kapunk nyugdíjat, nincs gyerekmunka...

Kezdjük a legegyszerűbbel, azzal, ami nézőponttól függetlenül nem igaz: egyenlő jogok és esélyek. A Nemzeti Bank elnökének joga van a jegybanki alapkamatot megváltoztatni. Nyújtsa fel az ujját, akinek szintén van ilyen joga! Nekem nincs... van viszont jogom bármikor bemenni a lakásomba. Nyújtsa fel az ujját, akinek szintén joga van ide bármikor bejönni... Az „egyenlő jogok” egy értelmetlen elképzelés, semmi más, csak egy különleges válfaja az emberi egyenlőség szintén értelmetlen eszméjének. A törvény előtti egyenlőség még úgy-ahogy értelmezhető, de létezik ilyesmi a valóságban?

 BTK 373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

 Az előző bejegyzésben már hivatkoztunk a devizahitelesekre, most újra megtehetnénk, de van jobb példa is, olyan, ami mindenkit érint: a reklám. A reklámok nagy többsége nem meríti ki a fenti paragrafust? Vagy az mááás...? Aki ellop egy biciklit, börtönbe kerül. (Aki börtönbe juttatja a biciklitolvajt, szintén.) Aki meg mondjuk egy bicikligyárat lop el, az év üzletembereként ünneplik, HVG-interjú, operabál, karitatív alapítvány (=pénzmosás, adócsalás).

Amíg a törvény előtti egyenlőség ennyire jól működik, az „esélyegyenlőségre” kár is szót vesztegetni. Ugye nem gondoljuk, hogy egy rózsadombi villából és egy borsodi putriból egyenlő esélyekkel indul az életnek két gyerek, csak azért, mert az állami oktatási rendszer mindkettő előtt nyitva áll...

Az oktatási rendszer csodáira ehelyt nem térünk ki, külön bejegyzés lesz róla. Kérdés, mennyivel jobb, mint a „gyerekmunka”? Persze nem a XIX. század bányáinak hétéves csilléseire gondolunk, hanem az önellátó paraszti gazdaságban felnövő gyerekekre, akik korukhoz mérten részt vettek a gazdaság működtetésében. Így tanultak iskola helyett. A szüleik, nagyszüleik, idősebb testvéreik mutatták meg nekik, mit hogyan kell elvégezni, valós feladatokat kaptak, az iskola álfeladatai helyett.

Társadalombiztosítás, egészségügy, nyugdíj? Ezek nagyon jó dolgok lennének, csakhogy van egy mellékhatásuk: függőséget okoznak. Aki az állami egészségügyre támaszkodik, ami „ingyen van” (semmi sincs ingyen!), az nem vigyáz a saját egészségére, nem törődik vele, áthárítja a felelősséget az orvosra. Fogalma sincs, hogy az orvos nála sokkal rafináltabban tud felelősséget hárítani – mint ahogy mindenki a saját szakmáján belül. Az állami egészségügy az állami nyugdíjrendszerrel együtt reménytelen államfüggésbe taszítja az embert. Ráadásul a nyugati civilizáció hanyatlásának egyik fő okozója, hogy a gyerekvállalási hajlandóság kritikus szint alá esett, aminek egyik jelentős oka a nyugdíjrendszer.

Hogy végezetül kicsit kiegyensúlyozottabb képet alkossunk a jelenről, tegyük fel a kérdést: Mi az, amiben a jelen kor valóban felülmúl minden ezelőtti történelmi kort?

A válasz: lehetőségekben. Régen a földműves fia földműves lett, a kovácsé pedig jellemzően kovács. Nem is volt annyi szakma, tudomány, szakterület, technológia, mint ma, annyi, hogy senki át sem látja, nemhogy otthon legyen mindben. A mai világ a tapasztalási formák hihetetlen mennyiségét kínálja az ember számára. Hogy ezek milyen minőségűek, mennyire értelmesek és kielégítőek, nem számít: hiszen minden csalódás vákuuma ezernyi újabb virtuális lehetőség gondolatát szívja fel. Ez is a tiéd lehet, oda is eljuthatsz, társkereső oldalunkon napi 850 új tag regisztrál, ezt is kipróbálhatod, azt is megkóstolhatod, szavazz a legújabb pártra, válaszd a legújabb márkát... Új-új-új! A progresszionizmus kifogyhatatlan önigazolása. Az élet értelme: az élet értelmének hiábavaló keresése a virtuális lehetőségekben. Mert a lehetőségeink nagy része virtuális, sosem kerül elénk valóságosan. S ha elénk kerül: vagy beválik, vagy nem. És ha beválik, akkor is nagyon vigyázzunk: mert a lehetőségből szokás lesz, a szokásból pedig szükség.

Az sem igaz hát, hogy a civilizációs „fejlődéssel” az ember függése, kiszolgáltatottsága csökken. Csupán változik: a természet helyett a civilizációnak, a technológiának van egyre inkább kiszolgáltatva.

A bejegyzés célja nem az volt, hogy bemutassa, mennyire rossz a mai világ, és mennyivel jobb volt az élet a középkorban. Csupán az ezzel ellentétes, dogmatikus állítás enyhítéséül próbáltunk egy kicsit árnyalni a képen. Alapvetően mindenki azt a berendezkedést látja a legélhetőbbnek, amibe beleszületett, aminek ismeri a feltételrendszerét, játékszabályait. Ha időgéppel bármelyikünket visszavinnék az őskorba és kitennék az őserdő közepén, legtöbben jó esetben egy-két napig maradnánk életben. De megfordíthatjuk a képet: ha egy ősembert tennénk le New York City közepén, ő meddig húzná?

A világ nem fejlődik – csak változik.

Holnapután, azaz pénteken (2015. november 20.) este előadás a Bolyafészekben! Címe:

Lesz-e még Magyar Királyság?

Gyertek!

A bejegyzés a Szájbatalpaló blogon itt található.

Megszakítjuk a múlt, jelen és jövő viszonyán való rágódást (az ezt lezáró bejegyzést pótolni fogjuk!), hogy rendhagyó módon a napi eseményekre reagálva tartsunk egy gyorsrágó szájbatalpalót

A TERRORIZMUSRÓL.

Én vagyok Besenyő A. S. H. M. b. A István, aki vagyok.

Abdullah Szaid Husszein Muhammad bin Asszúd, aki vagyok. Allah és Mohamed próféta elkötelezett híve, szolgája ezen a földön és a másvilágon. Hiszek a Koránban, mint Allah megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatásában. Hiszek az Ő igazságában, az Általa diktált Törvényben és szokásokban.

Évek óta Franciaországban élek. Fenemód zavar ez a nagy liberalizmus, a kirakott mellű, havonta partnert cserélő nők, az erkölcsi züllöttség. Azt szeretném, ha Allah fénye beragyogná új hazámat is, a franciák is az Igaz Hit útjára térnének, a Korán által diktált Törvény és erkölcs szerint élnének. Azt szeretném, ha elfogadnák és követnék Allahot, Mohamedet, a Koránt és a Saríját.

Ezért aztán Mohamed nevében, Koránnal a kézben, Allahu Akbár kiáltással felrobbantok pár százat közülük...

Noormális?

Ha valaki egy társadalmi ügyet képvisel, és azt előre szeretné mozdítani, az utolsó dolog, amit tenni fog, hogy a társadalmat önmaga ellen hangolja, hogy ellenszenvet kelt saját ügyével, céljaival, értékrendjével szemben. Az ilyesmi az ő érdekeivel teljesen ellentétes.

Innentől nem nehéz a következtetés: kinek jó az Allahu Akbáros repülőeltérítés, lövöldözés, robbantás? Természetesen az ellenérdekelt félnek.

A terrorcselekmény mindig a hatalmon lévők érdekeit szolgálja, soha nem a hatalom ellen küzdőkét. A terrorizmus:

- növeli a tömegmédia és a politikai színjáték iránti általános érdeklődést

- növeli a félelmet és a kiszolgáltatottság érzését, ennélfogva

- növeli a közbizalmat a hatalom gyakorlói iránt, gondoskodó, védelmező szerepkörbe emeli őket, ezáltal

- megkönnyíti a társadalomra nézve hátrányos intézkedések bevezetését, úgymint

- az egyéni szabadság és jogok „ideiglenes” korlátozását, valamint

- a társadalom egészének valós érdekét nem szolgáló háborús és bűnüldözési „erőfeszítéseket”.

2001. szeptember 11-e után elég hamar felröppent az összeesküvés-elmélet, hogy a merényleteket nem is az Al-Kaida hajtotta végre, hanem a CIA...

A baj az, hogy ez a feltevés értelmezhetetlen. Al-Kaida = CIA, a „hivatalos” verzió szerint is! A CIA hozta létre, toborozta össze, képezte ki, fegyverezte fel, pénzelte az Al-Kaidát kezdettől.

És ahhoz sem kell túlságosan mély bugyraiba letúrni az Internetnek, hogy megtudjuk, az „Iszlám Államnak” honnan vannak fegyverei.

Lássuk tehát, hogy mi történt most Párizsban:

Valakik lövöldözni és robbantgatni kezdtek. Csak úgy. A média azonnal terrorizmusról beszélt, noha a terrorizmusnak pontosan meghatározott definíciója van, amelyet mostanáig sem merítettek ki, hiszen deklarált politikai-társadalmi célja nem volt a merényleteknek (ahogy a 2001. szeptember 11-ieknek sem). Még azt sem lehetett tudni, mi folyik, de azonnal előbb az Al-Kaidát vették elő (mint régi jól bejáratott félelem-triggert), majd az Iszlám Államot.

Három-négy terrorista túszul ejtett több tucat embert. Ez a filmekben lehetséges, a valóságban csak akkor, ha a terroristákat nem egy szír kecskefarmon képezték ki, hanem egy titkosszolgálatnál, ugyanis ennek a végrehajtásához érteni kell a tömegpszichológiához. Máskülönben egy össze-vissza lövöldözéssel halálra rémített tömeg kiszámíthatatlan és kezelhetetlen. Gondoljunk csak a West-Balkáni „tragédiára” (Balkán-Bataclan, hm...), ahol mindössze 2-3 ügynök-provokatőrnek (agent provocateur) sikerült tömegpánikot elérnie néhány másodperc leforgása alatt.

Videót is láttunk az eseményekről. Egy darab mobiltelefonnal valami erkélyről felvett utcai szaladgálást. A rendőrök több ezer eurós fegyverzete-páncélzata mellé már nem telik egy száz eurós, rádiós sisakkamerára – például hogy a művelet parancsnoka lássa, mi újság. Egymásnak ellentmondó információk érkeztek nem csak az áldozatok számáról (őket nyilván nehezebb összeszámolni), de a rendőrség által lelőtt terroristák számáról is, illetve hogy hányan is robbantották fel magukat. A jelenlegi állás szerint heten voltak összesen, ebből négyet lelőttek, hat felrobbantotta magát. Majd még nyomunk pár F5-öt holnapig, hátha addigra kimatekozzák... (Persze érdekes kérdés, hogy miért robbantják fel magukat, nem ismerik az időzítést? És ha nem ismerik, akkor miért kell repülőtereket kiüríteni gazdátlanul hagyott táskák miatt?)

Azonnal megindult a szolidaritás-hullám. Az álszentség csúcsa, különösen az európai politikusok részéről, akik augusztus óta mennek egymás torkának a muszlim bevándorlók ügyében. Nem beszélve az Egyesült Államokról, akik először „nemhivatalosan” felfegyverezték az Iszlám Államot, aztán most „nemhivatalosan” fegyveres harcot folytatnak ellene.

Félárbocra engedték a zászlókat. A Bataclan közelébe nem engednek senkit, ennek ellenére közeli felvételek vannak a Passage Saint-Pierre Amelot-n elhelyezett virágcsokrokról.

Eső után köpönyeg intézkedéseket vezettek be, akárcsak 2001-ben. Fokozott rendőri készültség, mindenkit óva intenek attól, hogy Párizsba utazzon, holott nyilván egy ilyen merényletsorozat után a terrorveszély nem nagyobb, hanem kisebb, mint előtte, hiszen nem ott fogunk lecsapni legközelebb, ahol felbolydult a vadméhkas – hanem mondjuk Rómában...

Olyan nagyon hasznos tanácsokat is kapunk, mint hogy „a városban pedig a lehető legnagyobb elővigyázatossággal közlekedjenek”, aminek a félelem fokozásán túl más foganatja nincsen. Ellenben

Párizsban gyülekezési tilalom van érvényben, betiltottak minden utcai demonstrációt. Csak ideiglenesen függesztettünk fel egy alapvető alkotmányos jogot, na... Az egyszerű járókelőket az „az a gyanús, ami nem gyanús” aranyszabályt követve, alkalmi jelleggel járdára fektetve, ráfogott gépkarabéllyal igazoltatják.

Az Iszlám Állam magára vállalta a merényleteket. A The Guardian szerint. További forrásmegjelölés nincs.

A politikai oldalak máris kovácsolják a tőkét: megjelent a semmiből a „nép egyszerű fia” szerepében a (szokás szerint) „kicsit híres, de azért nem nagyon” zongorista, és flashmob jelleggel kerékpárral vontatott halálrúnás zongorán eljátszotta az Imagine-t.

Imagine there's no countries
It isn't hard to do
Nothing to kill or die for
And no religion too

A „másik oldalon” pedig már mindenki számára magától értetődő: ez lesz a vége, ha beengedünk több millió muszlim bevándorlót Európába... Mert ezek ilyenek.

Igazuk is van annyiban, hogy nyilván nem véletlenül az elmúlt fél év bevándorlási hullámát és az akörül keletkezett ellentéteket, indulatokat szorosan követve történt ez a merényletsorozat. Hogy mi az összefüggés? Annyi, mint egy színdarab egy felvonásában két, egymást követő szín között. Kíváncsian várjuk a következőt, és igazából még szórakoztató is lehetne az egész, ha nem lenne meglehetősen valószínű, hogy a halálos áldozatok... legalábbis egy része valós.

Ajánlott néznivaló:

Network (1976)

The Simpsons 21x20: To Surveil with Love (2010)

Olvasnivaló:

George Orwell: Nineteen Eighty-Four / 1984 (1948), ezen belül is legfőképp Goldstein könyve (könyv-a-könyvben).

A bejegyzés a Szájbatalpaló Blogon itt található.

Úgy látszik, mégsem sikerülnek eléggé szájbarágósra a bejegyzések, mert többeknek az előző úgy jött le, hogy itt megpróbáljuk „mentegetni” a középkort vagy az inkvizíciót. Szó sincs róla, csak az a helyzet, hogy a köztudatban egy teljesen egyoldalú, ennélfogva hibás kép él a középkorról, ami kizárólag a rosszra összpontosít, sőt, ahol csak teheti, fel is nagyítja azt, megpróbálva a lehető legrosszabb képet festeni erről a korszakról. Ezt próbáljuk most egy kicsit kiegyensúlyozni, elsősorban olyan dolgokból kiindulva, amelyek egyszerűen nem igazak.

Az előző bejegyzés bemelegítője után tehát lássunk néhány további köztudomású tényt a középkorral kapcsolatban!

A jobbágyokat látástól vakulásig dolgoztatták a földesurak. A civilizáció fejlődésének egyik velejárója, hogy az egyszerű, de nehéz életmód felől a könnyű, de bonyolult irányába haladunk. A technikai fejlődéssel az emberiség egyre bonyolultabb módokon oldja meg a szükségletei kielégítését, emiatt a gépesítés ellenére is egyre több munkaórára van szüksége, csak hogy önmagát fenntartsa. A mai ember, ha alkalmazotti jogviszonyban van, napi nyolc órát dolgozik – a munkahelyén. Ha ehhez hozzászámítunk a közlekedéstől kezdve a bevásárláson át a házimunkáig mindent, igazából napi 13-14 órát fáradozunk az önfenntartáson. (Ez persze 2-3 gyerek mellett értendő, hiszen az önfenntartáshoz biológiai értelemben ez is hozzátartozik.) A természeti népek a XX. század megfigyelései szerint mindössze napi másfél-két órát foglalkoznak a szükségleteik kielégítésével, vagyis napi 14 óra szabadidejük van, tehát a helyzetük pont fordított, mint nekünk. A középkor technikai fejlettségéből kiindulva naponta átlagosan 5-6 órában lehet meghatározni az önfenntartás munkaigényét – 4-5 gyerek mellett! Ezzel a kérdéssel már a „vonalasnak” számító Index is foglalkozott egy cikkben.

„A munka a földeken pirkadattól alkonyatig tartott, ez télen 8-10, nyáron akár 16-18 órát is jelenthetett. Csakhogy a történészek szerint még a jobbágyoknak is járt pihenő napközben, nem is kevés. Az étkezési szünetek mellett az ebéd utáni szieszta is általánosan elterjedt volt Európában. Különféle kutatók mindezt számbavéve 8-9 óra közé teszik az átlagos középkori munkanap hosszát. Vagyis a 19. század végén a munkásmozgalmak küzdelme a nyolcórás munkanapért csak a 18-19. századi állapotokhoz képest jelentett előrelépést, és valójában visszatérés volt az 500 évvel azelőtti állapotokhoz.” (index.hu, Hanula Zsolt)

Persze hozták a formájukat: napi 8-10 óra munka a földeken télen. Tán a havat söpörték... Még a XX. századi paraszti valóságot személyes tapasztalatból leíró szerzők (pl. Tamási Áron, Raffai Sarolta) is arról számolnak be, hogy októbertől márciusig a paraszt a kemencepadkán vagy a kocsmában ücsörgött naphosszat, hiszen az állatok ellátásán túl nem nagyon volt mit csinálnia. Voltak persze a mezőgazdasági évnek olyan időszakai (pl. szántás-vetés, de különösen az aratás), amikor valóban látástól vakulásig dolgoztak. (A villanyizzó, a közvilágítás korában élő ember már nem is ismeri ennek a kifejezésnek eredeti jelentését: látás az, amikor napkelte előtt derengeni kezd az ég alja, így odakint már látni lehet, vakulás pedig, mikor a szürkület annyira elmélyül, hogy már nem lehet folytatni a munkát.)

A közemberek, jobbágyok borzasztó nyomorban éltek, a földesúr kisemmizte őket, alig volt mit enniük. A parasztság már csak azért sem éhezhetett soha, mert nagyon jól ismerte a természetet, a gyomok, vad növények minden fajtáját, így még ha az összes terményét elvették volna, akkor is mindig talált volna magának elegendő mennyiségű ennivalót. (Arról pl. nem is beszélve, hogy a középkori Magyarországon az utakat mindenhol gyümölcsfák szegélyezték, amelyekről bárki szedhetett.) A földesúri önkény, bár létező jelenség volt, de a társadalom alapvető berendezkedése ugyanúgy a törvényekre épült, mint ma. Pontosan előírt kötelezettségei voltak a jobbágynak, ezeken túl általában széleskörű önrendelkezéssel bírt. Ma akar a hatalom mindenkiről mindent tudni, ma van mindenki beazonosítva, nyilvántartva, sorszámozva, lefényképezve, bekamerázva, NAV-hoz bekötve, drónnal figyelve, mindennemű önálló tevékenység bejelentéshez, engedélyhez, pontos számadáshoz, ezernyi feltételhez kötve. Bár a középkorban az egyszerű embernek nem volt olyan szintű jogi érdekérvényesítő lehetősége, mint a mai embernek – de mit ér mindez a gyakorlatban? Gondoljunk csak a devizahitelesekre! Hasonló Magyarországon utoljára 1437-ben történt, mikor „valutaárfolyammal” próbálták megrövidíteni a parasztságot Erdélyben – az felkeléshez vezetett.

És még egy gyors kérdés: ha a parasztság annyira nyomorult helyzetben volt, mint láttatni próbálják, akkor hogyan volt ideje, energiája, gazdasági erőforrásai létrehozni és művelni egy páratlanul magas kultúrát, a népművészet káprázatos, és összetett szimbólumvilága folytán a művészettörténészeknek végtelen fejtörésre okot adó rendszerét?

A középkori ember borzasztó higiéniai és egészségügyi körülmények között élt, állandó járványok pusztítottak, tíz gyerekből egy élte meg a felnőttkort, és nem élt 30-35 évnél tovább. A modern értelemben vett higiénia valóban nem létezett, nem voltak klóros fertőtlenítőszerek, UV-lámpák, eldobható, steril gumikesztyűk, de ez nem azt jelenti, hogy mocsokban fetrengtek. A mai világban van egy irracionális baktériumfélelem, ezért túlsterilizál, ennek káros hatásaira már jópár éve elkezdett rájönni az orvostudomány, sőt, Amerikában piacra is dobták az immunerősítő „kosztablettát”. Az egyszerű, de nehéz élet követelményeinek megfelelően az emberek sokkal életerősebbek, virulensebbek voltak, részben azért is, mert működött a természetes kiválasztódás. Az nevetséges kijelentés, hogy „tíz gyerekből egy élte meg a felnőttkort”, de bizony alig volt olyan család, ahol ne fordult volna elő legalább egy csecsemőhalál; a természetes kiválasztódás ugyanis úgy működik, hogy ha egy egyed nem életrevaló, az igen korán kiderül. Ha tehát egy gyerek megérte a harmadik születésnapját, már lehetett számítani rá, hogy táncolni fognak az esküvőjén. (Érdekes ellentét, hogy ma az embereket a humánusság jegyében, az állatokat és növényeket pedig a hozam- és profitmaximalizálás jegyében erőszakoljuk életre mindenáron!) A városok higiéniája valóban sok megoldatlan problémával küzdött: szemét, ürülék kezelése, ebből adódóan fertőzést terjesztő rovarok, rágcsálók elszaporodása, tiszta ivóvíz biztosításának nehézsége, nagy népsűrűség, nagy áru- és pénzforgalom – ebből adódóan a járványok elsősorban a városok lakosságát sújtották. De ha megnézzük, ma hányan élnek végelgyengülésig, nem sokkal jobb a helyzetünk. A rák a modern kor „pestise”, alig van család, mely ne lenne érintve. Ha még ehhez hozzá vesszük a rossz táplálkozást, az elhízást, a cukorbetegséget, az emésztőrendszeri problémákat, ízületi panaszokat, potencia- és meddőség problémákat, az emberek általános erőnlétét, vitalitását, akkor semmivel nem vagyunk jobb helyzetben egészség szempontjából, mint a középkori ember, sőt... (sőt, a társadalmunk pszichiátriai körképébe bele se menjünk!)

Egy harmincéves ember pedig mitől lett volna öreg? Az öregedés genetikai kérdés, egy telomer nevű huncut kis molekula szabályozza, nincs köze az életkörülményekhez. Az igaz, hogy az átlagélettartam rövidebb volt, mint ma, azonban a középkori orvostudománynak nem is volt célja az élet meghosszabbítása, az öregek életben tartása, mint ahogy társadalmi igény sem volt erre. Az emberek valóban öregebbnek néztek ki a paraszti világban (még a XX. században is), mint a mai, velük egykorú emberek, de ennek nem volt köze a valódi egészségbeli, erőnléti állapotukhoz, öregedésük előrehaladottságához, hanem az életmóddal járt. Az ember minél több időt tölt a szabad ég alatt, annál „öregebbnek” látszik, mert a Nap által kibocsájtott UV sugárzás öregíti, ráncosítja a bőrt, nem is beszélve az időjárási viszontagságok „cserző” hatásáról.

Végezetül lássunk még két apróbb, kevésbé kardinális állítást, amely a köztudatban elterjedt, és a középkor sötétségének ékes bizonyítéka:

A földesurat megillette az első éjszaka joga (Ius Primae Noctis). Ez a „törvény” a késő reneszánsz és az újkor pajzán irodalmának egy kedvelt, visszatérő eleme volt. Semmi nem támasztja alá, hogy ilyen „intézmény” valaha létezett volna. Sőt, nem is létezhetett: ha egy király ilyesmit elrendelt volna, a pápa kiátkozta volna az egyházi törvények megszegése, szentséggyalázás (a házasság szentsége római katolikusoknál a 7., ortodox keresztényeknél a 6. szentség) és Tízparancsolatból a 7. parancsolat semmibe vétele miatt. Lássuk, mit ír az első éjszaka jogáról a magyar Wikipédia:

„A késő középkor Európájában általánosan elterjedt nézet volt, hogy valamiféle ius primae noctis egy igen ősi privilégiuma a földesúrnak, és nevezetesen abban állna e jog, hogy a parasztok frissen oltár elé vezetett asszonyával annak nászéjszakáján előbb az úrnak áll hatalmában megosztani az ágyát, még a férj előtt. Ennek a hiedelemnek sok más között alapja lehet az alávetettség extrém, szimbolikus jelentőségű eltúlzása (– kiemelés tőlem), illetve a látványos státuszkülönbségek lassú eltűnésének korában az osztályok közötti közlekedés rangkülönbséget hangsúlyozni kívánó merev, az alávetettek számára megalázó formái.

E népszerű hiedelem eredetét nem könnyű kinyomozni. Egy 16. századi forrásunk, Hector Boece skót történész említést tesz egy állítólagos skót király, III. Evenus törvényéről, amely szerint: „A birtok uráé minden szűzlány szüzessége, aki a birtokán lakik.” A legenda szerint Skóciai Szent Margit, III. Malcolm, kegyességéről híres felesége sürgetésére váltották ki ezt a jus primae noctist a „menyasszonyadóval”, melynek neve merchet. A történet szépséghibája, hogy III. Evenus nevű királyuk nincs a skótoknak, és Boece előadása számos egyéb nyilvánvalóan fiktív részletet tartalmaz még.”

 A háborúba induló férfiak erényövet csatoltak feleségükre, hogy távollétükben ne tudjon félrelépni. Ezt igen nehéz elhinni, tekintve a középkor szigorú, vallásos értékrendjét. Ma az erkölcsök sokkal lazábbak, mégis, ha hosszabb üzleti útra indul egy férfi, szerencsésebb esetben nyugodt szívvel hagyja hátra feleségét, bízva annak hűségében.

Az erényöv valóban létező eszköz volt, de egészen más szerepet töltött be: ostromlott várakban, ha az ellenség betörni készült, a lányok-asszonyok önmaguk csatolták magukra ezt a készséget, kulcsát pedig elrejtették, hogy az ellenséges katonák ne tudják megerőszakolni őket...

Nyilván az ilyen jellegű kisebb „nem osztogattak, hanem fosztogattak” jellegű lódításokat hosszan lehetne sorolni a középkorral kapcsolatban. Hogy miért van ilyen bandzsa képünk a régmúltról? A következő bejegyzésben levonjuk a tanulságot...

A bejegyzés a szájbatalpaló blogon itt található.

Nagyon érdekes és kényes téma következik, mellyel kapcsolatban az indoktrináció olyan mély, hogy most „magától értetődő” igazságokat fogunk megkérdőjelezni. Éppen ezért a középkori életkörülményekkel kapcsolatosan nem is a legfontosabb alapkérdésekkel kezdjük a vizsgálódást első bejegyzésünkben, hanem egy szűkebb, ezáltal könnyebben utánellenőrizhető témakörben. Forrásokat ezúttal sem fogunk senkinek alátolni, keresse mindenki önállóan az itt leírtakkal egyező – és azokkal esetleg vitába szálló forrásokat! (Elegendő keresőkifejezést szórtunk el a bejegyzésben...)

Tehát. Nézzünk egy közismert, mindenki számára nyilvánvaló tényt a középkorral kapcsolatban:

Az emberek azt hitték, hogy lapos a Föld, és aki azt merte mondani, hogy gömbölyű, azt az inkvizíció máglyán elégette.

Namost, őszintén megvallva, a helyzet az, hogy ezt a mondatot nem sikerült röhögés nélkül legépelni. Legalább három rendbeli tévedés van benne.

Először is, nincs semmilyen tényszerű forrás, ami alátámasztaná, hogy az emberek valaha is azt hitték volna, hogy a Föld lapos, mely fölé kupolaként borul az égbolt. Valószínűleg már az ősember észrevette, hogy egy golyó felületén mászkál, elvégre a Föld nem olyan nagy, hogy ezt ne lehetne érzékelni. Ha a Föld lapos lenne, mindenhonnan ugyanazt az égboltot lehetne látni, azonban mivel gömbölyű, elég ezer kilométert haladni észak-déli irányba, hogy a sarkcsillag pozíciója észrevehetően elmozduljon és így az összes többi csillag és bolygó látszólagos keringési pályája is megváltozzon. Márpedig arról mindenki tud, hogy a történelem kezdetétől egészen az iránytű feltalálásáig az utazók mind a nagyobb kiterjedésű szárazföldi pusztaságokon, mind tengeren a csillagok járása alapján tájékozódtak. Az ókori világítótornyok léte is arról tanúskodik, hogy tudtak a Föld gömbölyűségéről, ahogy tiszta időben egy húsz-harminc kilométerre lévő hegységnek is csak a felső része látszik, az alja jól megfigyelhetően a horizont alatt van. A világítótornyokon túl direkt bizonyítékok is vannak, hiszen az ókori görögök kiterjedt írásbeliséget hagytak maguk után, ebben pedig több helyen szerepel utalás arra, hogy a Föld gömbölyű. Egy Sztrabón nevű filozófus ezt úgy bizonyította, hogy holdfogyatkozáskor a Föld mindig köríves árnyékot vet a Holdra, márpedig csak egy gömb képes minden irányba kör alakú árnyékot vetni. Hoppá! Okos megfigyelés... Ne dőljünk be a propagandának, a tudományt és a józan észt az emberiség nem a „felvilágosodással” találta fel. Sztrabón okfejtéséből még az is kiderül, hogy bár az ókori emberek világképe geocentrikus volt, azt mégis tudták, mi az a Hold- és Napfogyatkozás, nem képzelték, hogy egy égi sárkány nyeli le az adott égitestet csak azért, mert a mitológiában (és nem a tudományos értekezésekben) ezt szimbolikusan így írták le. Egy Erasztothenész nevű görög filozófus pedig az i. e. III. században még a Föld kerületét is kiszámította, mindössze pár százalék tévedéssel!

De aztán jött a Római Birodalom bukása, mondhatnánk, és elveszett a tudás, Európa pedig teljes szellemi sötétségbe merült, amelyben kulcsszerepe volt az Egyháznak, amely üldözte a tudományt...

Egyrészt a Római Birodalom bukásáról alkotott képünk is téves. Nem úgy volt, hogy lement a függöny, a díszletmunkások elpakolták a szobrokat, fürdőket, stb, a helyükre pedig kapáló parasztok kerültek, legelésző birkákkal és kövér földesurakkal, majd kezdődhetett az új felvonás: a közékor. A történelmet csak mi osztjuk korokra, az a valóságban folyamatos. Miután a hunok és a vizigótok szétverték a Birodalmat, Európában fokozatosan egy új civilizációs forma kezdett kibontakozni és az antik tudás szerepe is átértékelődött. De ha elveszett volna, akkor a reneszánsszal nem tudott volna újra átértékelődni.

A középkor tudományos irodalmában is rendre felbukkan a gömbölyű földre való utalás, mint ahogy a heliocentrikus világképet is már a VIII. században említik! A középkor során, bár a geocentrikus világkép volt az uralkodó, a heliocentrikus világkép folyamatos viták, méghozzá szabad viták tárgyát képezte. Az Egyház ugyanis a hitbéli tanok védelmével foglalkozott, nem a „tudomány üldözésével”. Az egy dolog, hogy a vallás létrehozott egy paradigmarendszert a tudományos gondolkodás számára, amin kívül nem illett, nem volt komolyanvehető (egyes területeken pedig kifejezetten veszélyes volt) gondolkodni. De a mai tudománynak is van ugyanilyen, világnézeti alapú paradigmarendszere. Ma is létezik tudományos eretnekség, és a tudomány világából száműzhető, aki megsérti a paradigmarendszert (de erről majd egy másik bejegyzésben).

A középkorban az Egyház a tudomány legfőbb művelője és patrónusa volt. Olyannyira, hogy például az eretnek Galileo Galilei Párbeszéd a két fő világ-rendszerről (Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo) című könyvét, melyben a geocentrikus és heliocentrikus világképeket hasonlítja össze (egyértelműen a heliocentrikus javára elfogultan) maga az Egyház adta ki VIII. Orbán pápa jóváhagyásával, annak ellenére, hogy a pápa a geocentrikus világkép pártfogója volt ebben a vitában!

Később Galileit valóban eretnekséggel vádolták, könyvét betiltották, azonban nem az abban foglaltak miatt, hanem azért, mert Galilei kétségbevonta a Biblia egyes passzusait. Ugyanez a helyzet Giordano Brunóval. Valóban a heliocentrikus világképet hirdette, és valóban máglyán végezte, de a két dolognak semmi köze egymáshoz. Brunónak azért kellett meghalnia, mert katolikus pap létére tagadta Jézus isteni mivoltát; nem tudományos nézetei miatt égette meg az Inkvizíció.

...most egy még meglepőbb kijelentés következik: az Inkvizíció soha senkit nem égetett meg máglyán.

Nem is volt ilyen jogköre. A máglyhalálokat a világi hatalom rendelte el, jellemzően az úriszék. Az inkvizíciót pont azért hozták létre a kathar eretnekség idején, hogy a máglyhalálok számát csökkentsék (bár ironikus módon a katharok egy testi létet tagadó, öngyilkos szekta voltak). Az inkvizíciónak az volt a feladata, hogy az eretnekeket még a világi hatóságok előtt felkutassa és az akkori felfogás szerinti Igaz Hit útjára visszatérítse. Ha ez nem sikerült, és az eretnek máglyán végezte, lelke pedig katolikus hit szerint a kárhozatra jutott: az inkvizítor kudarcot vallott.

Korábban egyébként a boszorkányokkal kapcsolatban hasonló megközelítéssel találkozunk a véreskezű pogányüldözőként beállított Szent István második dekrétumában:

„Ha valami boszorkány találkozik, vigyék a birák törvénye szerint az egyház eleibe és bizzák a papra, hogy bőjtöltesse és oktassa hitben: bőjtölés után pedig menjen haza.”

Mindössze egyszer fordult elő, még az inkvizíció korai éveiben, hogy egy főinkvizítor, bizonyos Bourger-i Robert kihirdette, hogy minden eretneket fel fog kutatni és máglyára fog küldeni; őt a pápa bebörtönöztette ezért a kijelentésért. Az inkvizíció vezetői így hamar megtanulták, hogy mi a feladatuk: a máglyahalál megelőzése.

Ezt sokszor olyan sikeresen végezték, hogy pl. a francia inkvizíció 1307 és 1323 között lefolytatott 930 eretnek-peréből összesen 42 végződött eredménytelenül (a világi hatalom által kiszabott máglyahalállal), amint az Bernard Gui domokos-rendi inkvizítor feljegyzéseiből kiderül, aki maga személyesen hallgatott ki közel hatszáz, eretnekséggel gyanúsított személyt. Kínzást ezek közül mindössze egyetlen esetben alkalmaztak!

Az sem igaz hát, hogy az inkvizíció brutális kegyetlenséggel dolgozott és Európa-szerte rettegtek tőle. A legtöbb ember soha nem is hallott az Inkvizícióról, hiszen az nem egy mindent behálózó „középkori AVH” volt, csupán ott állította fel bíróságát, ahol az eretnek tanok vészesen terjedni kezdtek. Az inkvizíció ezen kívül nem foglalkozott sem boszorkányüldözéssel, sem az idegen vallásúak zaklatásával.

Honnan származik az inkvizícióról alkotott hamis képünk? Minthogy az inkvizíció valóban üldözte a protestáns mozgalmat, ők kezdték az inkvizíció „rémtetteit” kiszínezni, hogy a társadalom szimpátiáját megnyerjék a saját ügyüknek. (Ismerős a módszer?) Majd később az Egyházat mindenáron lejáratni, befeketíteni, démonizálni és ezáltal tehetetlen kirakatszervezetté degradálni akaró Szabadkőművesség ismerte fel a protestánsok hamis szenvedéstörténetében rejlő lehetőségeket, és ők szőtték tovább a mesét, befolyásuk növekedésével egyre komolyabb erőforrások segítségével – gondoljunk csak a hollywoodi filmekre, amelyek látható, hallható, hihető valósággá teszik a sötét középkort... melynek további borzalmairól a következő bejegyzés fog szólni!

(A szerző nem katolikus.)

Mindjárt három is! Kettő jön, egy pedig nyári videó. Szóval:

Tóth Bálint

Lesz-e még Magyar Királyság?

"Mi ez a Szent Korona és Királyság-őrület a hazafias körökben? Már volt itt királyság, és a történelem órákon nem sok jót hallottunk róla. Nem jobb a köztársaság? És ha mégis királyságot akarunk, hogyan? Visszamegyünk a múltba? Vagy az új királyság más lesz? Mik a lehetőségeink, esélyeink?"

Időpontok:

2015. november 20. péntek, 19:00
Bolyafészek, 1067 Budapest, Csengery utca 62/b. fszt. 1.

2015. december 3. csütörtök, 18:00
ATTILA HOTEL***, 1039 Budapest, Attila utca 20.

Ez utóbbi eseménynek (illetve a decemberi programnak) plakátja is van, a mobilosok kedvéért nem ágyazom be.
Bár a facebook-eseményeknek tapasztalat szerint nem sok a hatása, van neki az is.

A két előadás értelemszerűen nem fog egyezni, bár ugyanaz a gondolatmenet lesz az alapjuk. A belépés mindkét alkalomra ingyenes. A Bolyafészekben tartott előadásról nem biztos, hogy lesz videó, de ha lesz is, nem kerül ki a másik előadásé előtt.

Nyári előadás videó

2015. július 13-án Magfalván tartottam előadást a Vissza a jövőbe táborban. Ez még nagyrészt a Fordított világ "motorjára" épült. A fenti két előadásra már teljesen új anyaggal készülök!

Továbbra is lehet adományt küldeni:

Tóth Bálint
Unicredit Bank
1091 8001 - 0000 0105 - 4711 0009
Külföldről: IBAN HU06 1091 8001 0000 0105 4711 0009 (HUF) vagy
PayPal: blog2012 kukac freemail ponnt hu

Erre a bejegyzésre a héten nem fogok ráposztolni, jövő héten jön az új szájbatalpaló a sötét középkorról!