A termőtalaj, a humusz az élet forrása. Ebbe a forrásba tér vissza elpusztulásakor minden élőlény, hogy újra élővé váljon. Ebből következően maga a humusz is élettel van tele. Baktérium- és gombafajok seregei végeznek lebontó és újraépítő munkát. Ezért nyilván nagyon fontos, hogy a talajszerkezet, a nedvességtartalom – és a nedvességmegtartó képesség –, a pH, a kálium, foszfor és nitrogén aránya és minden egyéb paraméter bizonyos tűréshatáron belül maradjon. A talajt kapavágásnál mélyebben pedig egyáltalán nem szabadna bolygatni.

Az állati trágyával táplált, állati erővel megművelt földnél nem is volt semmi probléma. Aztán jött a traktor, mellyel a hatékonyság jegyében sokkal nagyobb területeket lehetett könnyedén felszántani. Persze minél nagyobb és erősebb egy traktor, a hatásfok annál jobb. S kellett vagy száz év, míg a talajt kutató tudósok elkezdték észrevenni: a tömörebb, agyagosabb talajtípusoknál az aerob-anaerob folyamatok aránya felborult az anaerob javára. A talaj ugyanis nem jut elég levegőhöz, mert a természettől fogva jelenlévő mikroszkopikus légjáratokat a traktor súlya összenyomja. Az ökörrel nem volt ilyen probléma... A lazább, homokosabb talajoknál nem jelentkezik ez a gond, ezeken bátran rodeózhatunk traktorral, csak arra kell figyelni, mit kötünk mögé, mert a homokos talajokat rendszerint a mélyszántással teszik tönkre.

Hogy honnan tudhatták volna, hogy a traktoroknak ilyen mellékhatása lesz? Nagyon egyszerű, a progresszionizmus bűvkörébe nem kellett volna beszédülni – ha valami nem romlott el, ne javítsd meg! Ha volt egy működő rendszer, ami ma is működhetne (lásd az utolsó részben), azt miért kellett nekiállni megreformálni...?

A másik dolog, ami elpusztítja a termőtalajt, a monokultúrázás. Ha nagy területeket vetünk be egyfajta növénnyel, minden évben ugyanazzal a fajtával, trágyázhatjuk akárhogyan, akár mű-, akár természetes trágyával, egy idő után terméketlenné válik. A világ összes sivataga így jött létre! A túl nagy egybeszántott terület eleve felborítja a talaj vízháztartását, és még ehhez jön hozzá a talaj egyoldalú merítése és szintén egyoldalú feltöltése. A modern mezőgazdaságban további problémát okoz, hogy megvan az eszköztára, hogy kicselezze a természetet, ami kártevőkkel koppint a monokultúrázó ember orrára. Monokultúrázás mellett nehéz belátni, mi a baj a műtrágyákkal és a növényvédő szerekkel, hiszen hasznosságuk, sőt nélkülözhetetlenségük oly nyilvánvaló!

Utolsónak hagytuk a legközismertebb talajpusztító jelenséget: a savas esőt, de ismertsége ellenére illik megemlíteni. Az égéstermékek ugyanis savanhidrideket tartalmaznak, vagyis olyan gázokat, amelyek vízben oldva savakat hoznak létre. A legfőbb ilyen gáz a szén-dioxid, azonban a szénsavmolekula köztudomásúlag gyenge és instabil, tehát különösebb veszélyt itt sem hordoz a szén-dioxid. Nem úgy a kén-dioxid, amely vízzel reagálva kénessavvá alakul:

FOLYTATÁS>>>