Természetesen egy öreg programozónak azonnal a true colour szabvány jut eszébe erről a számról. (2²⁴ = 16,7 millió.) Ma azonban közel egymillió ember a Rabbik… akarom mondani Jobbik Magyarországért Mozgalomra asszociál – amely már rég nem az, aminek indult, nem ifjúsági mozgalom, hanem egy politikai párt, annak minden erejével és hátrányával együtt, éppúgy becsapás tehát a neve, mint a „Magyar” „Szocialista” Párté vagy a „Fiatal” „Demokraták” Szövetségéé.

Mérlegre tettük hát. Ennyit ért három és fél év könnygáz, vér, lánccsörgés, zászlólengetés, zsidózás és cigányozás. Tíz emberből kilenc meg sem hallotta.

Pár hete ezt olvastam egy fiatal, lelkes gárdista tollából:

„Pont a legrettegettebb módon fogjuk félreállítani őket, a saját fegyverükkel: demokratikus úton.”

Akkor kicsit megmosolyogtam ezt. Most pedig egyik szemem sír, a másikat kilőtték: keserű örömmel látom a sok józanodó hangot a nemzeti portálokon, a készülődést (jobb híján) vissza az utcára, ahonnan a Jobbik magasröptű – amolyan nyilas nemzethez méltó – ígéretekkel sikeresen visszaültette őket a fotelba. Ébresztő, öcsi, kezed a bilibe lóg! Azt hitted, érdekel bárkit is, hova ikszelsz?

Egy hatalom, amelyik kezében tartja a pénzvilágot, az olajat, a gyógyszeripart, a high-techet, az energiahálózatot, a fegyveres erőket és a fegyvergyárakat, a tévén és a tankönyveken keresztül azt is megszabja, hogyan gondolkodj, össze fog csomagolni és fellövi magát a Holdra, mert te a Szebb Jövőre szavaztál?

Korábbi választások után is voltak már olyan hangok, amelyek csalást emlegettek. Pedig akkor kívülről nézve minden a legnagyobb rendben zajlott. Akkor most miért kellett ez a hercehurca a titokban számolt szavazatokkal, és főleg, radikális pártként a Jobbik részéről a minimum lett volna a „kampánycsendnek” nevezett törvényellenes eredménycsend nagy ívben való – és a hozzájuk befutó eredmények folyamatos publikálása, ahelyett, hogy a Kozmix: 2000 után orchestrikus „remix”-jével aláfestett rendőr- és cigányterror klippet közvetítették végtelenítve az internetes csatornájukon.

Ami a leghihetetlenebb, hogy a sokak által heves hittel, sokak által reményvesztett rezignáltsággal egyetlen lehetséges választásul választott Jobbik nem tudta maga mögé utasítani az elmúlt három és fél év mumusát, az MSZP-t. Hamisak lennének az eredmények?

Hamisítják ebben a világban a tejet, a lisztet, a mézet és a sajtot; de a földgázt és az időjárást is. Miért pont a választási eredményeket ne hamisítanák? A világ legfelső szintű irányítóinak nem a pénzügy vagy a jog a tudott szakmája és szenvedéllyel művelt hivatása: hanem a bűvészet, az illúziókeltés. Akkor is csinálják, ha éppen nincs rá szükség: mert örömüket lelik benne.

Annyit tudunk, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménye hihetetlen, az EU-csatlakozásról szólóé pedig abszurd volt, a közvélemény állásának ismeretében. Node ezek ügydöntő népszavazások, nem a részt vevő pártok által is felügyelt országgyűlési választások. Azt is tudjuk, hogy sem ilyen, sem olyan szavazáskor nem engedik be a nyilvánosságot a szavazatszámlálásra, pedig ez lenne az egyetlen megoldás: a helyiség közepén, szalagkordonnal körülzárt területen dolgoznak a választási biztosok, a szalagkordonon kívül pedig bárki tartózkodhat, figyelhet, fényképezhet, kamerázhat. Az urnákat a nyilvánosság egyetlen másodpercre sem veszítheti szem elől. (Ja, hogy le vannak pecsételve? Komolyan…?)

Lényegtelen, hogy csaltak-e. Lényegtelen, hogy technikailag megmásították-e az eredményt, avagy a médián keresztül vezérelték az ikszelni menő „demokrácia hőseinek” kezét. Adott a 16,7% a Jobbiknak, s ami fontosabb: adott egy 50% fölötti eredmény a Fidesznek.

Jobban állnánk-e, ha a Jobbik úgy teljesített volna, ahogy azt vártuk, 25-30% között? Igazából csak akkor, ha ezeket a szavazatokat a Fidesztől vette volna el. A választás igazi tétje az volt, hogy a Fidesznek sikerül-e 66,7, illetve 50 százalékot összegyűjtenie. Ha ugyanis nem érte volna el az 50%-ot sem, kénytelen lett volna titkos szövetséget kötni az MSZP-vel, és belemenni egy olyan hazugságörvénybe a választói felé, amely 1-2 éven belül lehúzhatta volna a mélybe. Így továbbra is tettetheti magát nemzeti pártnak (bocsánat: néppártnak), s továbbra is együtt szavazhat az MSZP-vel az ország romlását előmozdító kérdésekben.

A Jobbik jelenlegi pozíciójából pont ugyanannyit tud elérni, mint ha tíz százalékkal jobban teljesített volna. Az egyetlen dolog, amit csinálni tud, hogy konstruktív ellenzéki szerepet vállal; jobbnál jobb, ígéretesebbnél ígéretesebb törvényjavaslatokat terjeszt be a Parlament elé, és ezzel színvallásra tudja kényszeríteni a Fideszt: megszavazod a nemzet javát, vagy hazudsz valamit és nemet mondasz vagy – ahogy szoktad ilyenkor – tartózkodsz?

A Jobbikot máris kipróbálhatjuk tehát. Ha az ellenzékiségnek ugyanazon „kultúráját” mutatja fel, mint az elmúlt 20 év ellenzékbe szorult pártjai, az ötlettelen kötözködést, személyes támadásokat, jelzők odamondogatását, mindennek a mechanikus tagadását, amit a kormánypárt mond: akkor kormányon is valószínűleg éppolyan magatartást várhatnánk tőlük, mint amelyet az elmúlt 20 év kormánypártjaitól megszoktunk.

Ha a Parlamenten kívül nyolcezerig tudták pörgetni a fordulatszámot, lássuk, kettesbe tudják-e tenni magukat? Ez a következő fél évben ki fog derülni.

(S apropó, szeptember környéke óta miért nem hallunk egy szót sem az ún. nemzeti sajtóban arról, hogy Morvai Krisztináék mit méltóztatnak csinálni az EU-parlamentben a magyar nemzet képviseletében? Mintha lett volna pár izgi – bár annál céltalanabb – felszólalásuk kezdetben, hogy megmutassák, ők dolgozni mentek oda havi hárommillióért; aztán mintha többet láttuk volna őket – főleg így kampányidőszakban – idehaza, mint odakint…)

Egyet még mindig bizton kijelenthetünk: nem lesz a jelenlegi szabályok szerint megtartott 2014-es választás. Addig itt még sok minden fog történni. Ez a Jobbikos ügy még korántsem ért véget. Sőt. Aki látta >az ápr. 2-i előadásomat<, az tudja, hogy miért…