Nehéz téma következik most, amelyről nemigazán lehet összeszedetten írni, mivel a jelenlegi anti-társadalom egyik legfőbb szent tehenét vesszük célba, amely nagyrészt homályos szlogenekre és ködös ideálokra épül, ezért észérvekkel nehéz harcolni ellene. De a teljesség igénye nélkül kicsit megkarcoljuk a témát.

Igen, az emberi lények eredendő egyenlőségét fogjuk most megkérdőjelezni.

Kezdjük azzal, hogy honnan is indult ki ez a képtelen dogma.

Az európai polgárosodási forradalmak célkitűzései között szerepelt az egyenlőség. A Nagy Francia Forradalom közismert jelszava „szabadság, egyenlőség, testvériség" ismétlődött az 1848-as forradalom 12 pontjának röplapján is: „Egyenlőség, szabadság, testvériség!" A szabadságról már beszéltünk az 1. pontban - szép dolog a szabadság, csak a hiányáról vagy meglétéről beszélni túl bonyolult és összetett kérdés ahhoz, hogy el lehessen intézni egy tömeg által skandálható jelszóval. És nem tudom, hogy a forradalmak szervezői mit szóltak volna, ha megkérdezem, hogy ugyan, mégis, pontosan mire gondolnak a gyakorlatban a testvériség hangoztatásával? Tán csak nem a nemzeti forradalmak kellős közepén a szabadkőművesek már az internacionalizmus „testvér lészen minden ember" szólamát kezdték titokban elültetni a köztudatban? Homályos szavak ezek, amelyekre később olyan ideológiát lehetett építeni, amilyet csak eszébe jutott az éppen hatalomra kapaszkodottaknak.

A szabadkőművesség, nevének sugallatával ellentétben, valójában nem építés, hanem rombolás céljával jött létre. A XVIII. században deklarált, egyetemes célja a világ összes trónjának és oltárának lerombolása volt. Ezzel látszólag a királyoknak és az egyházaknak üzentek hadat, de valójában tágabb céljuk volt felszámolni minden olyan szellemi rendezőelvet, amely az emberek falkájából társadalmat épít. Célkitűzésük alig két évszázad alatt sikerült is, az emberek folyamatosan süllyednek vissza az állati szintre. (Erről még lesz szó bővebben egy másik bejegyzésben.)

A tömegeknek címzett homályos és tetszetős jelszón túl, mi is volt az egyenlőség ideájának lényege a gondolkodó emberek számára? Ez szerencsére a mi 12. pontunkban benne volt:

„Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben."

Törvény előtti! Semmi másról nem volt szó, mint jogegyenlőségről, arról, hogy a törvény a társadalmi rang, etnikum, anyanyelv, politikai beállítottság, vallási meggyőződés stb. személyes körülményeit nem veszi figyelembe. Magyarán szó sincs róla, hogy egyenlőek lennénk, nagyon is egyenlőtlenek vagyunk mindenféle szempontból, csak ezekkel az egyenlőtlenségekkel a törvény nem foglalkozik.

Ebből a jogi alapelvből egy óriási hamis ideológiát kovácsoltak, amely az élet minden területén jelentkezik. Olyan rendszerben élünk, amely természetes különbségeinkre nincs tekintettel (legfeljebb a devianciákat tolerálja), szellemi egyenruhát húz az emberekre, egyenlőségjelet tesz közéjük. A probléma ott van, hogy az egyenlőség egy matematikai fogalom, az emberek pedig nem számok, és nem mérhetőek. Egyes tulajdonságaink (de nem is mind) mérhetőek számokkal, illetve egyes tulajdonságok terén összemérhetőek vagyunk, és egyenlőség- vagy más relációs jelet lehet közénk tenni. A világon mindenki tudja, hogy eltérő képességekkel és adottságokkal születünk meg, és ezek sorsunk legfőbb meghatározói.

A rendszer azt hazudja, hogy bármit elérhetsz, hogyha a másik embernek sikerült, neked is sikerülhet, ha igazán akarod (vagyis jó sok energiát elvesztegetsz egy hamis célra). A reklám azt hazudja, hogy te is lehetsz milliomos, rocksztár, olimpikon, államelnök, filmsztár, vagy nobel-díjas tudós - ahogy azt a Harcosok klubjában már hallhattuk.

Nem leszel, és nem csak azért, mert adottságainkban különbözőek vagyunk.

Szélsőséges példának hozzuk fel a lottót!

Öt véletlenszerű szám megtippelésére mindannyian nagyjából egyformán vagyunk képesek. (A matematikai statisztikai módszerek és technikák mind etetések: a korábbi évek, évtizedek számainak figyelembevétele semmit nem segít a jövő heti számok megtippelésében, mivel az egyes húzások kimenetele között nem létezik oksági kapcsolat!)

Jóska bácsi 23 éven át minden héten megvette a lottót, és végül nyert.

Ha te 23 éven át ugyanúgy megveszed, te is nyerni fogsz?

Nem fogsz, mert nem az a sorsod. A világ nagy sorsszövedékében mindannyiunknak megvan a magunk speciális helye, ennek megtalálása és megélése lenne az elsődleges feladat, nem pedig az, hogy fiktív sorsot álmodjunk magunknak a határtalan szabadság, a végtelen lehetőségek illúziójának tengerében elveszve. Mindannyiunknak megvan a magunk funkciója a világban, szoros összefüggésben azzal, hogy kik vagyunk. A májsejtnek minek adnánk jogot arra, hogy fehérvérsejt lehessen, ha az akar lenni? Ha a testünk minden sejtje azt csinálná, amihez éppen kedve van, akkor megszűnnénk szervezetnek lenni, és vissza-devolucionálódnánk telepes létformává, vagy még azzá sem, hanem az őstengerben egymás kárára élő egysejtűek halmazává válnánk. (Már látom, hogy muszáj lesz egy külön bejegyzést írni a rákbetegségről, bővebben erről majd ott.)

Lényeg a lényeg, a törvény előtti egyenlőség rég el van felejtve. (Magyarországon nem is működik, pl. a rendőrség politikailag elfogult, amint azt már bíróság is kimondta: http://bombagyar.hu/index.php?post=2068) Helyette egyenlő értékről beszélnek, lásd az SZDSZ mostani kampányát: „A melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak" (http://szdsz.hu/) - könyörgök, hogyan méred meg az emberek értékét? Pénzben, gondolom - vagy esetleg ciánkapszulában, LD50-módszerrel... A lényeg az, hogy le kell tagadni azokat a különbségeket, amelyek jól definiálnák helyünket a társadalom felépítményében. Nemek közötti egyenlőségről is beszélnek, és persze nemek közötti azonosságot értenek rajta, hogy a férfi és női szerep egymást kiegészítő dinamikája ne működhessen, hiszen egészséges társadalmat csak egészséges családokból lehet építeni. S ha már a kapszulákat említettük, a tudomány dogmatikáját (lásd az előző bejegyzést) is áthatja a humán egyenlőségjel misztikája, az egyes embereket az orvosok sokszor azonos terápiával kezelik, tekintet nélkül vércsoportra, korra, nemre (igen!), bőrszínre (igen!!), anyagcserére, gyakran egy 50 kilós ember ugyanannyi hatóanyagot kap, mint egy 120 kilós, holott a gyógyszerek hatásmechanizmusa egyénenként változik, ahogy a betegségek pontos lefolyása is. És természetesen az iskolarendszer is uniformizálva van, minden gyereknek ugyanaz a tananyag, szellemi képességektől függetlenül; véletlenszerűen ömlesztik őket össze osztályokba, ahol csak a leglassabb gyerekek tempójában lehet haladni, az összes többi rovására - ahogy azt már a pedagógusok nagyon szokszor elmondták, az oktatáspolitikai felelősök meg pont ugyanannyiszor köptek rá. Nincs mit tenni, ha egyszer egyenlőek vagyunk...

A szellemi egyenlőségjel talán a legpusztítóbb hatású mind közül. Minden emberi különbség eltagadása közül a szellemi fejlettség fokozati különbségének el nem ismerése a leghatékonyabb kártevője ennek az ideológiának, az a soha ki nem mondott, de mindenki által természetesnek vett alapelv, hogy minden „vélemény" azonos értékű, az a demokratikus gyakorlat, amelyben 100 buta, iskola- és munkakerülő, primitív indulatoknak engedelmeskedő, betörésekből és utcai rablásokból élő ember leszavazhat 99 géniuszt. Két állítás közül a hangosabb az igaz.

Innentől képtelen ez a rendszer a szubjektív emberi megközelítésektől mentes, vagyis abszolút Igazság keresésére, sőt a tévedések és a hazugságok (spontán vagy épp szándékos) felemelésével csak egyre távolabb és távolabb kerül tőle.