Az eddigi bejegyzések alapján nagyjából képet kaphattunk az Irányítók hierarchiájáról: alul politikusok, katona- és rendőrtisztek, tudósok, film- és tévéproducerek, valamint különféle egyéb végrehajtók, középen a bankhatalom, a gazdasági elit tagjai, pénzemberek és vállalati felső vezetők vagy épp az ő „tanácsadóik”, magyarán hátsó irányítóik, felül pedig okkult erők működnek, amelyek emberfeletti (vagy talán emberalatti?) erőkkel tartják a kapcsolatot.

Persze ezek a „szintek” összefolynak egymással. Egyes politikusok ugyanúgy részt vehetnek okkult tevékenységekben (legalábbis a saját tudásszintjüknek megfelelő módon), ahogy a legfelül lévők is néha-néha megjelenhetnek a tévé képernyőjén.

A politikai és a pénzhatalom összefonódásairól különböző sötét okkult erőkkel, társaságokkal, rengeteg helyről lehet hallani, minthogy ez rengeteg, egymástól látszólag különálló formában és módon jelenik meg. Az egyik legismertebb ilyen fórum a Bohemian Grove nevű klub, mely a kaliforniai Monte Rio mellett működik – itt már száz évnél régebb óta gyűlnek össze minden év júliusában az amerikai vezetők, jónéhány külföldi vendéggel megtűzdelve, szerte a világból.

Mondani sem kell, hogy a Republikánus és Demokrata vezető politikusok egymással a legjobb viszonyt ápolják a színfalak mögött, mint ahogy kínai és egyéb ázsiai, valamint orosz politikusok is rendszeresen hivatalosak a klubba, s hivatalosak voltak a hidegháború idején is.

>Körül lehet nézni a területen< - illetve körül lehetne, ha a műholdas felvételek nem lennének manipulálva. A linkelt koordináták pontosan a határvonalon helyezkednek el, azaz innen északra (annak rendje és módja szerint) felülnézetből van fényképezve minden, azonban délre (s a határvonal is jól látszik a két zóna között) a fákat nem egészen felülnézetből látjuk – a birtok belsejéből pedig >íme egy izgalmas terület<, amely olyan képtelen perspektívával rendelkezik, hogy M.C. Escher is megirigyelné.

A Bohemian Grove-nak kettős funkciója van: egyszerre ad otthont a legösszetettebb okkult tevékenységnek s a legprofánabb politikai céloknak.

Minden év július 15-én, az egybegyűltek előtt, végrehajtják a „Cremation of Care” rituáléját, amelyben egy szimbolikus emberáldozatot mutatnak be Molochnak, a „fekete hercegnek”, a sötét tudás „istenének”, akit egy kb. 16 méter magas bagolyszobor ábrázol (az ő alakja tűnik fel >a szabadkőműves szimbolikában< itt-ott, pl. az egydollároson is). A feláldozott szimbólum neve „Dull Care”, az unalmas törődés. Az eredeti szimbolika szerint egy gyermeket kellene elégetni, aki a „gyermeki tisztaságot”, a naivitást, a világ dolgaiban való járatlanságot s ezáltal a lelkiismeret belső hangjára való támaszkodást testesíti meg. Az őt helyettesítő bábu csontváza fémből van, így nem ég el a tűzben – e csontváz köré építik fel az emberalakot újra meg újra minden évben, hogy újra meg újra elégethessék azt Moloch előtt; így szabadulnak meg szimbolikusan lelkiismeretüktől s a belső gyermektől a rituálét végrehajtó társaság tagjai egy-egy újabb évre.

Ami ezután következik, az már látszólag a „buli”. Két héten át működik a klub, a legelszántabbak két teljes hetet tölthetnek önmaguk és egymás szórakoztatásával. Hogy ez a „szórakoztatás” pontosan milyen formákat vesz fel, azt speciel a Grove esetében nehéz megmondani, mivel elég alaposan őrzött eseményről van szó, azonban azt tudni kell, hogy a Grove kizárólag férfiklub, nők sokáig még a személyzet tagjai sem lehettek, s ma is csak nagyon eldugott helyeken, távol a vendégektől teljesíthetnek szolgálatot, mint például a parkolóban vagy a konyhán. Bár régóta rebesgetik a Grove-ról, hogy „buzitanya”, és a résztvevők homoszexuális orgiákban élik ki magukat, azonban két tényezőt ennek felmérésekor figyelembe kell venni:

Az egyik az, hogy a Grove rituáléjai több ezer évre nyúlnak vissza, részben Babilonba és a Kazár Birodalomba is, tehát volt honnan örökölni a fallikus kultuszt és a fallikus rituálékat. Ezeket aztán az okkult tudásban járatlan résztvevők számára összemoshatják közönséges homoszexuális magatartással, s itt elérkezünk a másik fontos dologhoz: a résztvevők többsége nős ember és a Grove-on vagy ehhez hasonló klubokon kívül sosem folytatott homoszexuális tevékenységet.

„Ehhez hasonló klubok” – írjuk, mivel a homokos partik a világon mindenhol átszövik a politika világát. Nem kell messzire mennünk, Magyarországon is működtek, s talán mai napig is működnek a GabiGabi partik, melyeken elsősorban SZDSZ tagok és hozzájuk közeli emberek vesznek részt, bár a korábbi vendégek között állítólag regisztrálták úgy a KDNP-s Semjén Zsoltot, mint a fideszes Deutch Tamást is, de a magyar homoszexuális társadalom bennfentesei szerint Orbán is a Rudas Fürdőben kezdte politikai pályafutásait, öreg komcsi rókáknak tett szívességekkel – ám ezt hagyjuk csak meg pletykaszinten. (Bár speciel a Fidesz és az SZDSZ korai összefonódására jól emlékezhetnek azok, akik nem idén fognak először szavazni menni.)

A GabiGabi partikat a francia Gabin-partykról nevezték el, állítólag a Francia Nagyoriens Páholyból importálta ezt a kedves szokást Kuncze Gábor, a magyarosításkor így az egyik névadó ő, a másik pedig Demszky Gábor lett.

Az ilyen partikon való részvétel hajlandósága persze nem minden esetben homoszexuális vágyaktól való túlfűtöttség eredménye. A politikai „elit” ezeken a társaságokon keresztül kovácsolódik, így ha valaki szeretne feljebb lépni (lehetőleg minél nagyobbat és minél gyorsabban), egy határ után a részvétel már kikerülhetetlenné válik. A fegyveres erők felső vezetőit is előszeretettel vonják be a társaságba, jobban mondva az előlépés záloga bizonyos esetekben a megjelenés és az aktív részvétel. Megfelelő mennyiségű pia (meg esetleg drog) elfogyasztása után az ember aztán könnyen rávetemedik, hogy megtegye, amit az előléptetés megkövetel.

Van ugyanis az ilyen orgiáknak egy nagyon gyakorlati és profán haszna: a társaságban való részvétel által a résztvevők zsarolhatóvá válnak! A legtöbb esetben a feleségek sem tudnak arról, hogy mi zajlik ezeken a bulikon, nemhogy a nyilvánosság. S nem villognak ugyan gyakran a fényképezők, de azért egy-egy kompromittáló fotó mindig készül, főleg az újoncokról. Innentől kezdve pedig az oda-vissza zsarolás lehetősége adva van, és biztosítja a társasághoz való hűséget.

Így könnyebben érthetővé válnak 2006. őszének eseményei is.

Gergényi Péter nyugalmazott rendőrtábornok aktív korában nem csak a rendvédelemben volt aktív. A GabiGabi partikon való részvétele által egyrészt zsarolható volt ő maga is, amely megmagyarázhatja, miért hajtotta végre a felülről jövő parancsokat, másrészt szemrebbenés nélkül hajthatta végre őket, az elszámoltathatóság félelmének szikrája nélkül, hiszen ő is zsarolói helyzetben volt, már csak a rendőrség kincstári felszerelésének szexuális segédeszközként való rendszeres felhasználása miatt is, amelyből következően egyedül ő tucatnyi rendőrtiszt vallomásával erősíthette volna meg, hogy mi is folyik a zárt ajtók mögött az SZDSZ háza táján…

Felhasznált források:

Alex Jones - The Order of Death

Merényi László: Lófasz a seggetekbe, Gabikám! – ebben a cikkben egy kép is van, amelyet a jó ízlés határain belül maradván nem illesztettünk be a bejegyzésbe…

Szerk: időközben utánanéztem, a Gabin-partykat nem Franciaországban szervezték, hanem Kaliforniában, és vélhetően nincs köze az elnevezésnek Jean Gabinhoz.