A zsidók azért képzik olyan gyakran a közbeszéd tárgyát, sokszor az ál-„liberális” tabuk kocsmai döntögetésén keresztül is, mert van egy szűk csoportjuk, amelyik egyszerűen nem fér a bőrébe. Meghatározhatatlan „belső köre” ez a zsidóságnak, róluk írtunk a >Jud Süssről szóló bejegyzésben< is. Nos, Jud Süssék megint előrukkoltak valamivel, amiért aztán lehet, hogy néhány ártatlan zsidót fognak lepofozni a Dohány utcában szélsőségesek (mármint az igaziak):
Miután az elmúlt húsz év során jópár milliárd forint kártérítést lehúztak már a magyar államról (vagyis rólunk) vélt vagy valós sérelmeikért az úgynevezett „vészkorszakban”, most a MÁV-ot vették célba, s pert indítottak ellene, 240 millió dollár vagyoni s egymilliárd dollár nem vagyoni kártérítést követelve a deportálásokban való közreműködésért. Ez összesen durván 235-240 milliárd forint a pillanatnyi árfolyamtól függően. A kereset a Szent Korona Rádiónál >letölthető<. Ugyan nem értem, hogy a vagyoni kártérítés miért a MÁV-ot terheli, a zsidók vagyonának elkobzása hogyan függ össze A pontból B pontba való eljuttatásukkal, de nem ez a legfőbb probléma.
A nacionalista portálokon természetesen hőbörögnek (Kurucékat pl. már meg sem mertem nézni, mekkora méregtócsa közepén tálalják a hírt), azonban lenne egy költői kérdésem: van rá bármilyen esély, hogy a MÁV megnyerheti ezt a pert?
A bíró, Samuel Der-Yeghiayan, örmény származású, így nincs szüksége sokra ahhoz, hogy megkapja a szokásos jelzők mindegyikét, különösen az „antiszemitát”, hogyha nem ad helyt a zsidók keresetének, vagy akárcsak a megítélt összeget csökkenti. A holokauszt szent, a holokauszt tabu, holokauszt ügyben a zsidók véleményével szembeni legkisebb ellenkezés is felér egy öngyilkossággal – legalábbis karrier tekintetében, bár például. Fred Leuchter ellen több merényletet is megkíséreltek, miután kimutatta, hogy az auschwitzi gázkamra falán nincs ciánlerakódás. (A fenti képen pedig az auschwitzi haláltábor úszómedencéje látható.)
Ha tehát a zsidók holokauszt-ügyben követelnek 235 milliárd forintot, az az eddigi tapasztalataink alapján nekik egyértelműen járni fog.
Az >államcsődről szóló bejegyzésben< pedig már említettük, hogy Gyurcsányék régóta bűvészkednek a MÁV-val, darabokban való elprivatizálása egyébként is csak idő kérdése (és ezen természetesen a kormányváltás sem feltétlenül változtat, bár tény, hogy a privatizáció-biznisz elsősorban az MSZP-hez és az MDF-hez köthető, a Fidesz alig-alig vett részt benne), hiszen ez a legjelentősebb működő vagyona a magyar államnak jelen pillanatban. Magyarország vasútjainak összértéke nyilván jócskán meghaladja az állítólagos „államadósságunk” teljes összegét, így áron alul kell eladni, lehetőleg valahol 1 Ft körüli tartományban gondolkodva. Erre pedig ragyogó lehetőséget ad az, hogy a MÁV-ot csődbe juttatjuk. A MÁV eddig is veszteséges volt, az eddigi forráshiányt az állam közpénzekből foltozta be, így a cégen belüli újabb forráshiányok be nem foltozásából eredő csődhelyzetért a kormányt terhelné felelősség. Ha azonban egy külső erő juttatja csődbe a céget (a költségvetés pedig lazán hivatkozhat arra, hogy ezt a 235 milliárdot nem tudják elővarázsolni az amúgy is deficites mérlegből), akkor mind a MÁV vezetői, mind a kormány moshatja kezeit.
Persze nem áll szándékunkban minden hónapban megjósolni a teljes államcsődöt, de mivel a költségvetés már tavaly február óta a szakadék szélén táncol, a kártérítés közpénzekből való kifizetése akár lehet az utolsó pöccintés, amely a teljes fizetésképtelenségig juttatja az államot, hogyha erre megy ki a játék. Ez egyúttal a zsidóellenességet is nagymértékben növelné Magyarországon, az átlagember sokszor inkább ezen utolsó pöccintés elkövetőjét okolná a csődhelyzetért, semmint az elmúlt 30 év politikusait, akik idáig juttatták ezt a valaha nagyon gazdag országot; s már a fent említett bejegyzésben is írtuk, hogy „Jud Süss”-jeink számára szükséges és kívánatos a zsidógyűlölet szítása, főleg, ha azt egy államcsőddel, s ebből következően a rendvédelem minimalizálásával kombináljuk, ragyogó ürügyet ad pl. a Jobbik erőszakos felszámolására, a NATO- vagy ENSZ-erők behozására és ittfelejtésére is…
Egyszóval, ismét csak több legyet egy csapásra, ismét csak a szándék kérdése, hogy mekkora szarba juttatnak bennünket, s ismét leírhatjuk: ne legyen igazunk!
Még egy apró megjegyzés a végére: Amerikában a precedencia rendszernek elég komoly hatása van, tehát egy korábbi ügyben hozott ítélet ott kvázi kötelez egy bírót, hogy hasonló ügyben ugyanolyan döntést hozzon. Ezt a keresetet nem a nemzetközi zsidóság egésze adta be – értelemszerűen, hiszen ők nem léteznek jogi személyként –, még csak nem is Izrael állam, hanem néhány tucat magánszemély, akik neve a kereset végén olvasható. Ha ők precedenst teremtenek arra, hogy a MÁV-ról százmilliárdokat lehet lehúzni a deportálásban való gonoszságos részvételükért, akkor ez megnyitja az utat hasonló pertársaságok ezrei számára…
Utolsó kommentek