- avagy miért késik az Euró?

Október 23-a van ma, az éjköztársaság kikiáltásának huszadik évfordulója. A kerek évfordulók különös okot adnak a magyar embereknek arra, hogy a történelem ismétlését művi úton megkíséreljék (maga a köztársaság kikiáltása is évforduló volt), mégis teljes nyugalommal nézek az ünnep elébe – tudom, hogy nem lesz forradalom, tudom, hogy nem lesz újabb ál-rendszerváltás, nem fog történni semmi érdemleges, legfeljebb >Neóék< kapnak megint pár liter könnygázt >a mellényükre< való tekintettel. Miért vagyok ebben biztos?

Észrevette már valaki, hogy a rendszerváltás után bevezetett bankjegyeken csupa politikus, államférfi található? A régi rendszer régi, nagyobb formátumú (és főleg nagyobb értékű) papírpénzein még művészek is voltak: Bartók Béla, Ady Endre, Petőfi Sándor… Hogy jön ide mindez? A megfejtés az áljobboldali Fidesz háza táján található. Fidesz latinul annyit tesz: hűség, amely magyarban viszont közös eredetű szó a hittel.

S valóban, azt láthatjuk, hogy a Fideszre szavazó emberek nagy része hisz a Fideszben és Orbán Viktorban, ahogy a kiábrándult Fideszesek kisebbsége ma már a Jobbikban és Vona Gáborban hisz ugyanígy.

Azt szoktam mondani, az ember nem egy észlény – hanem szívlény. >Teremtésünkből< adódik azon sajátosságunk, hogy bár szellemileg valóban meglehetősen a fejletlenebb végén helyezkedünk el az értelmes lények skálájának, ennek ellenére érzelmeink gazdagsága, bonyolultsága, igazságérzetünk, „lelkiismeretünk” meglepően fejlett. A legtöbb ember belül tudja, amikor helytelenül cselekszik, hogy rossz úton jár – csak éppen a szíve enged a „démonok” csábításának, az esze pedig igazolásokat gyárt, hogy neki ezt miért szabad mégis. Mindez a szívbéli fejlettség persze azért van, mert belső „magunkat” a Lemúriaiak hozták létre, a maguk tisztább, nemesebb erkölcsiségével.

Ennek ellenére az embereknek körülbelül pontosan a fele az eszére hallgat inkább, mint a szívére, a másik fele éppen ellenkezőleg. Teremtőink, akik egyúttal >az Irányítói< gárda legfelsőbb parancsnokai, nagyon jól tudják ezt, és felhasználhatják akár a politikai megosztottság céljaira. Azokban az években, amikor a magyar politika az MSZP-Fidesz ellentétre volt kihegyezve, megfigyeltem, hogy a fejük után menő emberek sokkal inkább hajlamosak a balliberális koalícióra szavazni, míg a szívükre hallgató, magasabb ideálokat sokszor a racionalitást megkerülve kereső, hinni akaró emberek a fideszes képviselők mellé ikszeltek.

A Fideszre szavazni nyilván nem egy racionális döntés. Logikus gondolkodással senki nem mehet el azon tények mellett, amelyek a fideszes vezetés hazaáruló voltát mutatják.

Orbánék a KISZ-ből nőttek ki, az SZDSZ ifjúsági szárnyaként, ultraliberális pártként kezdték pályafutásukat. Az olyan vén majmok, mint én, akiknek még volt papírtízesük Petőfivel, emlékeznek arra is, hogy Orbán Viktor farmernadrágban, kockás ingben, borotválkozás nélkül járt be a Parlamentbe, ezzel is a „leszarok minden konvenciót” imázst hangsúlyozva. Logójuk egy olyan narancs volt, amelyre mintha festékszóróval írták volna a Fidesz szót, ami eredetileg a „Fiatal Demokraták Szövetsége” rövidítése volt. Lezser, fiatalos, konvencióktól, kötöttségektől mentes, haladó szellemű, liberális társaságnak vezették fel magukat. Nyilvánvaló, hogy miért: egy olyan országban, ahol negyven éven át megmondták az embereknek, mit szabad gondolniuk és mit nem, a szabad gondolatra, szabad elvűségre volt a legnagyobb kereslet.

Pár évvel később, hirtelen pálfordulással a Fiatal Demokraták polgári-konzervatív párttá alakultak. Nevük latin jelentése egyébként arra utal, hogy ez a fordulat a rendszerváltáskor már le volt zsírozva, mint ahogy az is, hogy a létrejövő bal-jobb hatalmi egyensúlyban, ahol az emberek kénytelenek valamelyik nagy pártra szavazni és ezáltal a rendszert támogatni, ők fogják a „szív-oldalt” képviselni. „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, ez volt a rendszerváltás utáni szlogenjük! A szív-vezérelt embereknek pedig nagyon tetszett, hogy ez a Viktor srác, valahányszor mikrofont dugnak az orra alá, mindig csak egyetlen dologra figyel: hogy az emberek mit szeretnének hallani. Azóta is mindig csak ezt mondja, ez sikerének az egyik titka. Híveinek pedig szeme sem rebbent, mikor köpenyén fordított egyet, megborotválkozott, életében először elment fodrászhoz, öltönyt húzott, templomba kezdett járni vasárnaponként – és kész volt az új imázs. Kapóra is jött, hiszen nyolc év liberális ámokfutás után Magyarországon erény lett a maradiság, az emberek koncentráltan tapasztalták meg, hogy a világ nagyon gyorsan halad nagyon rossz irányba, így a régi értékek felé nyúltak. Mire idáig jutottak a szívek, a szemeknek már ott volt az új, a polgári-keresztény-konzervatív Orbán Viktor. Nosza, kormányra vele!

A fideszesek négy éves kormányzásukatt a választóik szemen köpésével kezdték, amikor határozott ígéretük ellenére koalícióra léptek az FKGP-vel, élén a magyar politika egyik akkori mumusával, Torgyán Józseffel, akit senki nem szeretett volna a kormányban látni. Az ő négy éves agrárminiszteri tevékenysége alatt kezdett a magyar mezőgazdaság termelése meredeken hanyatlani s Magyarországra beáramlani a rosszabb minőségű, külföldi élelmiszer. A boltláncokban a magyar krumplit, magyar sajtot, magyar sárgarépát kiszorította a külföldi, s a fideszes szavazóknak szemük sem rebbent, mikor ezek után Orbán Viktor kijelentette 2006-ban, hogy meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy Magyarország Európa élelmiszer-szemétlerakóhelye. Mint ahogy azzal sem törődtek, hogy amikor Gyurcsányt az őszödi beszéd után egy pöccintéssel félre tudta volna söpörni Orbán, a legtöbb, ami tellett tőle, a „szakértői kormány” szlogen benyögése – amely Horn Gyula kampányszlogenje volt 1994-ben! Azon felül emlékszünk az ő szakértői kormányukra is, benne a kiváló agrárszakemberrel, aki a búzát nem tudta megkülönböztetni az árpától, mikor néhány ravasz ballib újságíró az orra alá dugta, hogy inkompetenciáját leleplezzék (ha jól emlékszem, a >Zsindexesek< néhány méltatásra érdemes húzásának egyike volt).

A Fidesz simán keresztülvihetett volna egy népszavazást 2006-ban, ehelyett népi kezdeményezéshez gyűjtötték össze az aláírásokat, amely nagyon szépen hangzik: „népi kezdeményezés”. Az aláírók nagy része nem tudta, hogy ez arra szolgál, a Parlamentben napirendre tűzzenek és szavazásra bocsássanak egy kérdést – amelyhez egyébként a legnagyobb parlamenti frakcióval bíró pártnak nyilván nincs szüksége egyetlen választói aláírásra sem!

Nyilvánvaló a látszatcselekvés igénye, mint ahogy nyilvánvaló az is, hogy akik azt mondják, „2006-ban kellett volna forradalmat csinálni, most már késő”, elfelejtik azt az egyszerű tényt, hogy ugyan közel százezer ember volt Budapest utcáin 2006. október 23-án, ám azok az emberek nem azért voltak ott, mert forradalmat akartak csinálni! Azok az emberek azért voltak ott, mert a juhászuk, Orbán Viktor megrázta a kolompot. Azért voltak ott, hogy legyen kit elrettentésből szétvernie a magyar rendőrruhába bújtatott horvát katonáknak, miután Orbán egy semmitmondó beszédet követően faképnél hagyta őket.

Ezeknek a tonfával szétvert embereknek egy része ma is elmenne Orbán Viktorra ikszelni, így nyilvánvaló, hogy forradalmat nem lehetne velük csinálni. Miért ez a konok ignorancia? Orbán Viktor a magyar politika szívkirálya, amíg emberek milliói benne bíznak, benne hisznek, addig itt nem lesz forradalom. Körülötte forog már tizenegy éve az egész magyar politika, s azt is nyilvánvaló birkaság nem észrevenni, hogy mikor ő kikerült a kormányból, régi KISZ-es cimborája, Gyurcsány Ferenc másnap bekerült – csak az ő nevére akkor még senki nem figyelt oda, hiszen csak egy vacak sportminiszter volt. A hírekben a 2004-es olimpia során kezdték napi szinten emlegetni a nevét, s mit ad Isten, véletlenül rövidesen ő lett a miniszterelnök. Nyilvánvaló az előre eltervezettség!

Mi táplálja az emberekben ezt a szinte vallásos hitet Orbán Viktorral kapcsolatban?

Nos, mi az, amiben a legjobban hisznek manapság az emberek, nem csak Magyarországon, de az egész világon?

Igen, kedves olvasó, kitaláltad, a PÉNZ. A „Zöld Bartók” kivonása és az új ezer forintos bevezetése, rajta Mátyás Király arcképével Orbán Viktor miniszterelnöksége idején történt meg.

Emlékszem, a metrón utaztam, s egy apuka mesélte négy éves fiának, hogy új ezer forintost fognak bevezetni.

„Tudod, ki lesz rajta?”, kérdezte az apuka.

„Az Ornyán?”, kérdezett vissza a kisgyerek, és az utasok mosolyogtak, az Orbán és Torgyán nevének félrehallásából mixelt néven. Ennek a négyéves gyereknek azonban látatlanban több esze volt, mint az ezer forintost naponta forgató emberek millióinak.

Tessék mondani, ki ez?

Igen, ő az, a Szívkirály, személyesen, Mátyásnak álcázva. Ezért hisznek benne az emberek még mindig.

Szabadkőműves feketemágia…

Egymást érik a „lelpelező” blogokon a cikkek, amelyek 129 ezredszer is „közhírré teszik”, amit a blog szerzője csak aznap tudott meg (jó reggelt), hogy baglyok, piramisok és egyéb szabadkőműves furcsaságok vannak a papír egydollároson, és ezért azt nem szabad a forgalomból kivonni, bár jóval gazdaságosabb lenne érmére cserélni. Ami meg itt van az orrunk előtt, azt nem vesszük észre!

Azt már csak mellékesen említjük meg, hogy az ezer forintos bankjegyen szereplő latin szöveg arról szól, hogy Nagy Sándornak meghódol egy kisázsiai város, s nyilván ez sem véletlen. Forrás: >izotov blog<, köszönet érte, cserébe megugrasztjuk egy kicsit a látogatottság-számlálóját. :) Itt elolvasható a teljes szöveg magyar fordítása. Nyilván ezt az idézetet sem véletlenül választották a Vagyóczky Karcsi bácsi kezét vezető Irányító erők…

S ezért nem szabad Magyarországon az Eurót bevezetni…