Újabb platformra terjedünk át, mint a vírus: levelező listát nyitottunk.

Sokan beszélnek az önellátás irányába való elmozdulásról, mint a következő évek, évtizedek legalapvetőbb túlélési stratégiájáról. Kevesebben vannak, akik nem csak beszélnek, hanem konkrét lépéseket is tesznek ebbe az irányba. Mi, szívünk szerint, az utóbbi kevesekhez szeretnénk tartozni. Sokan vagyunk úgy azonban, hogy a lehetőségünk nincs meg rá: nincs földünk, sem eladható vagy cserélhető ingatlanunk, mozdítható vagyonunk – egyszóval: pénzünk.

Azonban a közgazdaságtan egyik legalapvetőbb képlete a következő:

Természet + munka = javak

A fenti képletben pedig olyan, hogy „pénz”, nem szerepel. A javak a valódi értékeket, tehát az emberi szükséglet-kielégítő potenciállal bíró képződményeket jelentik, melyeket a tudatos emberi munkavégző tevékenység hoz létre a természet forrásaiból. Az emberi munkavégző potenciál két fő elemből tevődik össze: fizikai potenciál és szellemi potenciál (nevezhetjük gyakorlati és elméleti potenciálnak is). Az utóbbi jelenti azt, hogy tudjuk, mit kell csinálni és hogyan, az előbbi pedig azt, hogy erre ténylegesen képesek is vagyunk a gyakorlatban. A természet, mint ősforrás pedig áll a földből, amely nem állítható elő, a föld ásványkincseiből, az egyéb természeti kincsekből, úgymint víz, levegő, napenergia, stb., valamint növényi és állati forrássokból.

Amit még fontos leszögezni, hogy a fenti képletben a természet és a munka között összeadás jel van, amely kommutatív, felcserélhető, szimmetrikus művelet. Ha humanista-marxista doktrinálástól hajtva elkövetjük azt a hibát, hogy a képletből folyamatábrát csinálunk természet -> munka -> javak formában, akkor a termelési rendszerünk nem lesz fenntartható. A munkavégzésnek a célja tehát nem csak a javak előállítása, hanem a természet művelése is. Egy fenntartható rendszer munkavégzése onnan ismerhető fel, hogy a természetet gazdagítja, nem szegényíti. Termelő munkát folytat a természetben, és nem kitermelő munkát a természetből.

Ahhoz tehát, hogy az önnfentartás alapszintjét megvalósítsuk, a következő dolgokra van feltétlen szükségünk:

- FÖLD – ez a legfontosabb, más jószágból nem előállítható alap-ősjószág, mindenfajta valós gazdálkodásnak és gazdasági modellnek az alapja. Bármilyen nem föld alapú gazdaság légvár, illúzió-lufi, amely törvényszerűen kipukkad előbb-utóbb a valóság rögös talajával való érintkezéstől. (Ettől a pukkanástól próbálunk jelenleg megmenekülni a tudatosan föld-alapú, ha úgy tetszik, feudális gazdálkodáshoz való visszatéréssel.)

- VÍZ – Magyarországon ez szerencsére nagyjából mindenhol adott, ahol Föld van. Nálunk és csak nálunk. A világ legnagyobb vízvagyonán ülünk. Az arab országokban két liter nyersolajat adnak egy liter ivóvíz áráért – mi pedig ivóvízben fürdünk minden nap, s közben aggódunk a benzináremelés miatt. Jogos a kérdés, hogy normálisak vagyunk...?

- NÖVÉNYEK és ÁLLATOK: gondolva itt elsősorban az értékesebb genetikai állományra: növények esetében nem génmódosított, terminátor gén nélküli (korlátlanul visszavethető), természetes vetőmag, állatok esetében ridegtartható fajták előnyben – hogy itt pontosan miből mi kell, azt úgyis a földművelésben jártas emberek fogják megmondani

- fizikai MUNKAERŐ – ez jószerivel az egyetlen dolog, amivel minden városlakó hozzá tud járulni egy önellátó rendszer működtetéséhez. Dolgos kezek, amelyek szántanak, vetnek, kapálnak, öntöznek, betakarítanak, ásnak, építenek, faragnak.

- szellemi munkaerő, tehát HOZZÁÉRTÉS: falusi-tanyasi létben járatos emberek, akik alapvető mezőgazdasági ismerettekkel rendelkeznek, tehát tudják, hogy kell egy tyúkot elvetni, egy krumplit megnyírni, egy ökröt megkapálni, stb. Valamint olyan emberek, akik házilagos eljárásokat ismernek, pl. vályogvetés, vakolás, festés, hordókészítés, kosárfonás, kemencetapasztás, kenyérsütés, pálinkafőzés, komposztálás, mosószappan főzés, szövés, nemezelés, stb.

Namost: mindezek a dolgok a XXI. században nyilván nincsenek meg, mind, együtt, egyetlen ember birtokában. Ezért van szükség társulások, közösségek létrehozására. A legtriviálisabb példa, ha 90 éves nagymamának ott van a szép nagy telke, és parlagon hagyja, vagy legfeljebb is kiadja bérbe lucernatermesztésre, mert 90 évesen nem tudja megművelni, s a tyúkólak is üresen állnak már rég – ugyanakkor itt van a városban egy csomó erős, egészséges, fiatal ember, aki aggódva bújja a híreket az Interneten minden nap, s várja az éhhalált... Ha ez a kettő egymásra talál, cserépkorsónk még ugyan nincs, de legalább krumpli, hagyma, paradicsom, paprika, bab, szőlő, stb.

Annak érdekében, hogy a fenti felsorolás különböző elemei egymásra találjanak – akár egy esetleges összeomlás esetén, de akár anélkül is – hoztunk létre egy levelező listát, egy országos vagy több regionális közösség létrehozására. A többit a bemutatkozó szövegben olvashatjátok. Aki érdekelt saját túlélésében, s feliratkozna erre a listára:

KATTINTSON IDE

(A teljes bemutatkozó szöveg elolvasása után, legalul lehet feliratkozni.)

Amire nincs szükségünk: olyan kérdések, hogy „hogyan fogod megőrölni a búzát”, vagy „hogyan véded meg a két hektárodat egy harmincfős, fegyveres rablóbandától” – tehát továbbra sem azt keressük, hogy hogyan nem lehetne boldogulni, hanem azt, hogy hogyan igen. Nyilván nem búzát fogunk termeszteni elsősorban, hanem konyhakerti növényeket, és ha jönnek harmincan, megtesszük, amit tudunk, de nyilván minden kérdésre nem fogunk tudni választ adni, minden eshetőségre nem fogunk tudni felkészülni, s gyanítom: a teljeskörű önellátásig sem fogunk tudni eljutni, de minél közelebb jutunk hozzá, annál jobbak az esélyeink a jövőre nézve.