A következő bejegyzés tömör lesz és velős.
Felkapom a mobiltelefonomat az asztalról, és leteszem a padlóra, a szoba közepére.
Azután kimegyek a szobából.
Egy órával később ketten bejönnek, és megpillantják a telefont a földön. Hogy került ez ide? – kérdezik, és vitatkozni kezdenek a válaszon.
Az egyik azt állítja, hogy magától esett le az asztalról, a gravitáció a tettes. A másik pedig azt mondja, Isten tette oda.
Körülbelül így hangzik az a vita, ami evolú-cionista és krea-cionista tudósok között zajlik 150 éve. Két abszurd választ sikerült találnia az emberi fajnak saját eredetére ezidáig. A két oldal pedig folyamatosan elbeszél egymás mellett, mint általában az olyan vitákban, amelyekben egyik félnek sincs igaza. Mind a kettő legfeljebb a másik hibáira tud rámutatni. A rádióban ajánlottuk Kent Hovind szemináriumait, továbbra is ajánljuk őket, azonban nem azért, mert a színtiszta igazságot hirdeti, csupán azért, mert sok igazság van abban, amit mond, különösen az evolúció-elmélet hibáit és veszélyeit illetően. Azonban ő maga is hajlamos arra, amivel az evolúcionista tudósokat (joggal) vádolja: hogy elmossák a határt a tények és a tények egy lehetséges értelmezése között.
Száz és száz magyarázatot lehetne kitalálni arra, hogy az emberi faj hogyan jelent meg a Föld színén. Az „Isten akaratával” az a baj, nem csak ebben a témában, hanem mindenfajta vitában, hogy egy Jolly Joker érv, amelyet nem „fair” használni; mindent meg lehet magyarázni Istennel, csak az a baj, hogy ezek a válaszok legtöbbször nem kielégítő alaposságúak, amennyiben valaki belülről nézi az Univerzumot. Ha Isten teremtett mindent, Isten alkotta a gravitáció törvényét is, így közvetve igaz, hogy „Isten akaratából” esett le a mobiltelefonom az asztalról. Ha leesett. Ettől függetlenül még nincs igaza egyik félnek sem, ugyanis nem leesett, hanem én tettem oda. Isten akaratával vagy anélkül. És azt, hogy miért tettem oda, kizárólag akkor fogják megtudni, ha tőlem kérdezik meg.
Ugyanakkor az evolúció-elmélet is csak a fajok egymásból történő kialakulásáról tud érdemben teorizálni, magának az életnek az eredetére éppolyan „nesze semmi”, magyarázata van, mint Istenre hivatkozni: „véletlenül” jelent meg az élet a Földön. Biológusok könnyen dobálóznak a véletlennel, mert tudományos igényességű definícióját csak a matematikusok tudják megmondani: olyan jelenség, amelynek okozója ismeretlen. Szubjektív fogalom tehát a véletlen, ami az egyik embernek véletlen, a másiknak nem az, így a véletlen felemlegetése csak egy okoskodó álmagyarázat, mely burkoltan vallja be: nem tudjuk, hogyan indult az élet.
Záró gondolatként csak annyit kérek: nézzünk rá az emberi fajra! Kívülről. Ez az, amire sajnos nem sokan képesek a Földön. Ha képessé válunk rá, azonnal felmerül a kérdés: miféle „isten” lehetett az, aki az emberiséget teremtette? Egy mindentudó, mindenható, végtelen bölcsességgel bíró valaki által létrehozott Opus Magnumnak a „homo sapiens sapiens” lenne a koronája?
Utolsó kommentek