Az elmúlt pár hónapban alapos körképet rajzoltunk arról, hogy hogyan is működtetik >az Irányítók< azt a >globális diktatúrát<, melyben élünk - ebből a képből egyelőre hiányzik egy kulcselem, a multihidraulikus diktatúra fogalmának szájbarágó gyorstalpaló jellegű ismertetése, valamint az Irányítók eredete és felemelkedésük története, de hamarosan ezeket is pótolni fogjuk. Most vegyük sorra azt, hogy mit (és főleg mit nem) tehetünk a dolgok jobbra fordításának érdekében!

Legelőször is nézzük a legkézenfekvőbb megoldást. Az emberi fajnak alapvető természete, hogy ha nem tetszik neki valami, egyrészt kiabál, másrészt üt (rúg, lő, stb). Amikor az embernek olyan problémája van, melyre nem tudja a megoldást, zsigerből hajlamos erőszakhoz folyamodni ahelyett, hogy konstruktívan keresni kezdené azt a bizonyos megoldást. (Hogy ez miért van így, arról is lesz még szó.)

Van ma Magyarországon egy nagy csomó ember, aki véglegesen és végletesen kiábrándult a rendszerből és nem hallgatnak többé a hazugságokra, legtöbben elvetik a rendszer puszta ideológiai fundamentumait (egyenlőség, szabadság, emberi jogok, stb.) is.

Nevezzük őket „szélsőségeseknek".

Szélsőségesek ők, mégpedig a szó pozitív értelmében, mert felismerték, hogy alapjaiban hibás az egész rendszer, nem apró lépésekre, nem finomhangolásra van szüksége, hanem totális újragondolásra. Radikális változásokat akarnak (vö. „nemzeti radikalizmus"), ezért a „szélsőség" fogalma technikailag elég jól rájuk illik az össztársadalmi vélemény-egyveleg palettáján, így aztán nagyon szépen lehet velük ijesztgetni az embereket, rájátszva a biztonság alapvető emberi igényére. Nem jó, ami van, de félünk a változástól, hátha még rosszabb lesz. Ez a társadalmi megalkuvás egyik alapvető tényezője, a korrupt hatalom ezért ezt a gondolatot és érzést mindenkor erősíteni akarja az emberekben (vö. a korábban írottakkal terrorizmusról, hidegháborúról, stb).

Szélsőségeseink elég sokan vannak és a „demokratikus szólásszabadság" illúziójának védelme alatt elég nyíltan mertek ellenkezni ahhoz, hogy végül egymásra találjanak. Nem véletlenül akarják a szólásszabadságot éppen most drasztikusan korlátozni - ezt a reakciót nem a disznólábak váltották ki, hanem a Jobbik választási eredménye. (A disznólábakat szerintem azok tették oda, akiknek ez ürügyet adott szélsőségesezni és magyargárdázni egy jót.) Az említett „egymásra találás" pillanata 2006. szeptemberében jött el, ekkor törtek a felszínre az addig rejtve, izoláltan dolgozó feszültségek. Alapvető tévedés, hogy a 2006-os események azért történtek, mert a miniszterelnök mondott egy beszédet, amelyben beismerte, hogy hazudott. Amerikában is volt ilyen, Clinton is kiállt a nyilvánosság elé, beismerte, hogy hazudott, mégsem ment senki az utcára még tüntetni sem, nemhogy gyújtogatni vagy a CNN-t megostromolni. Az őszödi beszéd után sem ment volna senki sehova, ha mondjuk a gazdasági helyzet minimum az amerikaihoz hasonló lenne Magyarországon. Ez csak ürügy volt az embereknek arra, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek, kétségbeesésüknek, jogos pesszimizmusuknak, hogy azt tehessék, amit tenni akartak - és itt bejön az emberi természet, első fokozaton kiabálunk, másodikon verekszünk, pusztítunk, ha kell, öncélúan: mert dühösek vagyunk.

Ami az efféle megmozdulásokat még kívánatosabbá teszi az emberek szemében, az a pozitív történelmi példa megerősítő hatása, a korábban eredményesen kirobbant forradalmak ideiglenes (1848, 1956, Magyarország) vagy végleges (1783, USA, 1789, Franciaország) sikerei. Magyarország elvesztett szabadságharcai is hosszútávon hasznot hoztak az országnak, és ez a történelmi tanulság még vakmerőbbé teszi a forradalmárt: ha saját életét már hajlandó kockáztatni az ügyért, hát az sem zavarja, ha a hatalom végül győz, hiszen a történelem azt tanítja neki, hogy a vereségből is győzelmet lehet kovácsolni: egy elégedetlen, forrongó, haragos, és főleg összefogásra képes népnek nem lehet tisztán felülről diktálni, számolni kell a népakarattal, egyezkedni kell vele (kiegyezés, „kádári alku").

A világ azonban megváltozott. Bár sokan nem ismerik fel, az '56-os forradalom ennek a történelmi tanulságát is magában hordozza: a II. világháború után megszilárdulóban lévő globális hatalmi rendszer ellen nem működnek a régi forradalmi receptek. (Naná, ők tervezték meg és vezényelték le a régi forradalmakat, nyilván tudják azt is, hogyan kell a megismétlődésük ellen védekezni.) A naivitás netovábbja feltenni a kérdést az amerikaiaknak, hogy miért nem jöttek segíteni '56-ban! Ha jöttek volna, legfeljebb is a szovjeteknek segítettek volna, erre persze szerencséjükre nem volt szükség.

Ami pedig akkor történt, annak sémáját egy az egyben rá lehetne húzni egy ma kitörő forradalomra is.

Tegyük fel, hogy 500 ezer ember kimegy Budapest utcáira, új alkotmányt követelve, meg százféle ésszerű reformot, a felelősök megbüntetését, stb. Ennyi ember már nem fog verekedni a rendőrökkel, hanem letapossa őket, ha az útjukba kerülnek. A rendőrség átáll, a honvédség átáll. Ideiglenes forradalmi kormány, alkotmányozó nemzetgyűlés, stb. Örülhetnénk is a szabadságunknak, egy-két hétig - utána, '56-hoz hasonlóan, most a NATO és az ENSZ békefenntartó csapatai vonulnának be „békét fenntartani". Az amerikai vadászbombázókra lehetne dobálni a molotov-koktélt, de viccet félretéve, a jelenlegi magyar fegyverzettel ugyanúgy nem sokra mennénk, ahogy a II. vh. után „demilitarizált" Magyarország is tehetetlen volt a szovjet tankokkal szemben. (Nem véletlenül építették le annyira a Magyar Honvédséget az elmúlt 20 évben - félnek, hogy ütőereje magyar kézbe kerülhet.) Elpusztítanának minden ellenállást, miközben a világ tévéhíradóiból az emberek megtudhatnák, hogy Magyarországon szélsőséges, fasiszta terrorszervezetek puccsot hajtottak végre, megszerezték a hatalmat, fel akarják számolni a demokráciát és természetesen újra megnyitják a gázkamrákat, a magyar lakosság elnyomás alatt retteg, de a hős amerikaiak majd felszabadítják őket.

A szomorú, de nyilvánvaló igazság az, hogy Magyarországon nem tudná jelenleg pl. Nyíregyháza saját függetlenségét deklarálni a Bajnai-kormánnyal szemben - ugyanígy, egy globális diktatúrának csak egy globális felkeléssel lehet véget vetni.

Addig, ameddig az amerikai nem fog felkelni a tévé elől és kimenni az utcára elégedetlenkedni (és lássuk be, ez egyhamar nem fog megtörténni), addig itt mi rázhatjuk az árpádsávos zászlókat ínhüvelygyulladásig.

Ennek ellenére, a tehetetlenség érzésének csak akkor van alapja, ha egyetlen nap alatt akarjuk megváltani a világot, vagy legalábbis Magyarországot. Legtöbben ezt szeretnék. Legtöbbeknek nem tetszik a hosszas, kitartó, áldozatos munka gondolata, amely jó sokáig nem fog még határozottan látható eredményt hozni. Azonban ez az egyetlen út. Magyarországon hamarabb és markánsabban szólaltak meg az elmúlt 3 évben a rendszerellenes hangok, mint bárhol máshol a világon, ebből következően nyilvánvaló, hogy a magyar nép az „ellenállás" egyfajta központjává, gócpontjává válhat az elkövetkező 10-15 évben - ha mi, magyar emberek hajlandóak vagyunk tenni érte. Mielőtt áttörhetnénk az országhatárokat (elsősorban az Internet, másodsorban az innen kifelé áramló és a világ minden táján jelen lévő magyar kisebbség segítségével), először saját hazánkban kell megerősödnünk.

A megoldás most is valahol ott keresendő, ahova a világosi fegyverletétel utáni reménytelen időszak vezetett: passzív ellenállás. Ez pedig természetesen nem megy áldozat nélkül. Olyan lépéseket is meg kell tennünk adott esetben, amelyek saját gazdaságunkat juttatják rosszabb helyzetbe, ha ez az ára annak, hogy a rendszernek ártani tudjunk. Nem elég beszélni; csak a minden apró következménytől nem rettegő, határozott, következetes kiállás és cselekvés hordozza a példamutatás erejét, amely, ha egyszer beindul, önmagától növekszik exponenciálisan, hiszen az emberekben van egyfajta majomtermészet is, valamit minél többen csinálnak, annál jobban hajlamos vagy te is csinálni. Ez a tendencia olyan erős, hogy sokszor a logikát is felülbírálja, innen a mondás: „egy bolond százat csinál". S gyakorlatilag minden illegitim hatalmi rendszernek ez az alapja: az emberi konform-igény.

„Nagy szavak ezek, de mit tehetek én, átlagember?" Nos, lássuk, mit tehetsz, nagyjából fontossági sorrendben.

1. Terjeszd az „igét"! - Merd átlépni a gettó falait, merd felvállalni, hogy másképpen gondolkodsz, ne csak az ellenállás barátságos légkörében sörözgetve vagy fórumozgatva, hanem „ellenséges terepen", agymosott, hülyére ideologizált, tévé-hipnotizált, gólemmé redukált emberek között is. Családban, baráti körben, munkahelyen, mindenhol. IGEN, lesznek negatív következményei, ha így teszel! Lesznek, akik elfordulnak tőled vagy épp ellened fordulnak, elveszítheted az állásodat, kirúghatnak az egyetemről, betéglázhatják az ablakodat éjjel, lehallgathatnak, stb. Áldozat nélkül nincs eredmény. Ha nem vállalod be, felejtsd el az egészet. De akkor még az unokáid is ebben fognak élni, ebben a rendszerben, amely törvényszerűen „fejlődik" a maga útján, így 50 év múlva még sokkal értelmetlenebb, bomlottabb, igazságtalanabb és nyomorultabb lesz, mint ma.

Az „igeterjesztés" talán legfontosabb alapelve: ne akarj mindenáron meggyőzni másokat! Az a lényeg, hogy meghallgassanak. Ne várd, hogy valaki évszázados csipkerózsika-álmok után egyik percről a másikra térdre hulljon, és felismerje, hogy fejjel lefelé nézte a világot. Az ilyesmihez idő kell. A „nemzeti oldalnak" megvan a maga tolvajnyelve, ennek használatát mindig kerüld; ne mondj olyasmit, amit az átlagember nem érthet vagy nem tud azonosulni vele: ne zsidózz, ne hazaárulózz, ne gyűlölködj, ne érezzenek belőled haragot. Nyugodtan, tárgyilagosan beszélj és írj. Érvelj, ne szentenciákat ossz.

A „minek a sok beszéd, cselekedni kell"-jellegű megközelítéssel bírók elfelejtik, hogy a hatalom legfőbb fegyvere is a szó - a rendszer legalapvetőbb alapja az elhallgatás és a hazugság. Ezért legfőbb fegyverünk mindig is az igazság kimondása lesz.

2. Kapcsold ki a tévét! - Nem túlzás, hogy ez a 2. pont. A tévé olyan hipnotikus technikákat alkalmaz, amelyek ellen nem tudsz védekezni. (Erről még lesz szó részletesen egy másik bejegyzésben.) Add el, dobd ki, szabadulj meg tőle. Ha nincs otthon Internet-kapcsolatod, amellyel a TV használatát helyettesítheted, egyrészt fizess elő, másrészt ha TV-t kell nézned, célirányosan, adott műsorokhoz kapcsold be, soha ne használd háttérzajnak és főleg soha, soha ne aludj el mellette! A net sem sokkal jobb, mint a tévé, ha nem célirányosan használod, így ne „szörfözz" öncélúan, ne tedd ki magad túl sok e-szemétnek egy nap, mert az agyad egy idő után nem tud védekezni. Használj adfiltereket.

3. Ne üzletelj a bankokkal! - Vedd ki a pénzed a bankból! Ez a látszólag jelentéktelen lépés elég nagy csapást tud mérni a rendszerre, ha mondjuk az említett félmillió embert csak annyira vennénk rá, hogy utcára menés helyett egyszerűen vegye fel az összes pénzt a számlájáról. Ha céged van, akkor is igyekezz a pénzeszközök minél nagyobb részét készpénzben tartani, minél több mindent készpénzben kifizetni! A bankban nincs biztonságban a pénzed: a számlacsapolási ügyek egymásra halmozódnak a rendőrségnél, és ha bármilyen nagy horderejű krízis beüt, gazdasági, katonai, társadalmi, akkor bizonytalan ideig nem tudsz hozzáférni a pénzedhez. Nem attól a rablótól kell félni, aki símaszkban jön, és egy pisztollyal elveszi a pénzed, hanem attól, aki öltönyben jön és midössze egy kis kamatspekulációval az országodat veszi el. Soha ne használj bankkártyát! Az inflációban nagyobb felelőssége van a bankkártyás vásárlóknak, mint a mindenkori kormánynak. És amit sok helyről hallani: ne vegyél fel hitelt!

A teljesség igénye nélkül vegyük csak ezt a két idézetet a Talmudból:

"Isten megparancsolta nekünk, hogy a gojtól uzsorát vegyünk és csak úgy kölcsönözzünk neki, hogy a kölcsönünkből ne legyen neki haszna és, hogy ne segítsük, hanem kárt okozzunk neki, még olyan dologban is, amelyben ő hasznunkra van" (Sepher mizv. 73d., Majmonides)
"Ha a kereszténynek pénzre van szüksége, a zsidó mesterileg tudja őt rászedni, uzsorát uzsorához számít, míg az összeget oly magasra föl nem verte, hogy azt a keresztény birtokainak eladása nélkül többé ki nem fizetheti; vagy, míg az összeg a vagyonhoz képest százra vagy ezerre nem rúg és akkor pörrel áll elő s a hatóságnál odaműködik, hogy a kizavart kereszténynek birtokába helyeztessék." (Jüdischer Deckmantel 171a., Schwabe rabbi)

Ha van rá lehetőséged, mindenképpen inkább halal (muszlim) bankhoz fordulj, ha már muszáj bankkal üzletelned - a Koránban ugyanis nem lehet találni ilyesfajta passzusokat.

4. Képezd magad! - Ha a 2. pont szerint megvontad önmagadtól a „mainstreamnek" nevezett agymosó prolitápot, automatikusan igényelni fogsz alternatív információforrásokat. Olvass, művelődj, fedezd fel újra felnőtt fejjel az iskolai tananyagot, ezúttal saját megközelítésedből! Az Internet nagyszerű eszköze az autodidaktizmusnak, gyakorlatilag az emberiség összes létező tudása megtalálható rajta, komplett szakmákat lehet megtanulni a számítógép előtt, pénzbefektetés nélkül. Tanulj nyelveket a gép segítségével, hiszen előbb-utóbb más országok polgárait is meg kell majd szólítanunk, ha jutni akarunk valamire. Képezd magad fizikailag is, mozogj - ez a civilizáció szándékosan épít az emberek fizikai tunyaságára, amelynek mindig velejárója bizonyos mértékű szellemi eltunyulás. Ne engedj a kényelem csábításának, próbáld uralni a testedet, nem pedig szolgálni, ahogy az a mai világban természetes.

5. Ne járj autóval! - A személygépkocsi a destruktív individualizmus, az általános össztársadalmi önzés szimbóluma. Ha a munkádhoz feltétlenül szükséges a kocsi, próbáld meg minél kevesebbet használni! Villamosozz, biciklizz, gyalogolj! Ha mozgáskorlátozott vagy, akkor is vedd számba alternatívaként a robogót, városi közlekedésre akár elektromosat is. Rengeteg pénzt spórolsz meg vele! Ennek a pontnak nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdaságpolitikai jelentősége is van: ha csökken az egy főre jutó éves benzinfogyasztás, a hatalom szorítása gyengül rajtad.

6. Törekedj az önellátásra! - Ha vidéki (falusi, kertvárosi) környezetben laksz, műveld meg a rendelkezésedre álló földterületet, bontsd le a garázst, a kocsibeállót, alakíts ki konyhakertet. Ne bízz a közművekben, áss emésztőt, fúrass kutat, állíts fel szélkereket - ezek szintén pénzt spórolnak, és ha nem vagy kiszolgáltatva a rendszernek, nem tud a létszükségleteiddel zsarolni.

7. Ne szolgáld ki a rendszert! - Ha állami alkalmazott vagy, s különösen, ha az igazságügyhöz kapcsolódó ágazatban dolgozol, sose felejtsd el, hogy nem Bajnai Gordontól kapod a fizetésed, hanem tőlünk. A magyar emberek alkalmazottja vagy, a mi érdekeinket kell(enne) képviselned, és számítunk rád. Ne állj a hatalom oldalára velünk szemben; ahol csak lehet, pozícióddal helyesen élve a nemzeti ügyet támogasd! Az igazság és az ész szava pedig mindig legyen előbbrevaló a jognál és a törvénynél!

8. Épülj be! - Életkezdő fiatalok! Válasszatok olyan szakmát, amelynek segítségével a rendszer öntudatos fogaskerekeivé válhattok! Tanuljatok államigazgatást, közgazdaságtant, jogot, rendészetet, honvédelmet, stb. Akkor lehetünk hosszú távon sikeresek, ha 10-15 éven belül az egész államgépezet teli lesz a mi „alvó ügynökeinkkel", akik bármikor készek aktivizálódni és a bürokrácia útvesztőin keresztül ellehetetleníteni az emberek számára hátrányos hatalmi intézkedéseket.

9. Szerveződj! - Működj együtt a többiekkel, vegyél részt a különböző megmozdulásokon, legyél jelen a nemzeti fórumokon, körökben, szervezetekben, hogy a kívülállók lássák: vagyunk valahol és tartunk valamerre, nem csak néha összeverődünk páran egy kis ötletszerű zászlólengetésre és kiabálásra. Így nagyobb az esélye, hogy egyre többen csatlakoznak, valamint egymásban is tudatosítjuk, hogy létezünk, hogy amiben részt veszünk, valóság, céljaink vannak, és ezek a célok elérhetőek.

10. Ne engedj magadon fogást! - Ne tegyél olyasmit, amiért büntethetnek, vagy ami visszafele sülhet el, amit morálisan negatív színben lehet beállítani és árthat az ügy megítélésének. Ne engedj az ellenoldal provokációinak, ne hajts végre öncélú, értelmetlen, bosszúvágytól vezérelt akciókat - ne vedd fel önként a „náci", „szélsőséges", „terrorista", „fasiszta", „kirekesztő", „huligán", stb. inget, amit a hatalom próbál rádhúzni! A neked nem tetsző társadalmi elemek (sorfalat álló robotrendőrök vagy épp felvonuló homokosok) megdobálása, holokauszt-emlékművek beszennyezése, molotov-koktélok robbantgatása vagy akár egyes középületek stratégiailag teljesen céltalan megostromlása pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A rendszert szolgalelkűségből aktívan támogató emberek elleni célzott, okosan megtervezett megfélemlítő akciók viszont pl. nem tartoznak ide - de különbség van a megfélemlítés és a provokáció között. Azt kell nézni, hogy egy akciónak mik lesznek a reakciói, nem azt, hogy mennyire jó érzés véghezvinni!

Soha ne a hatalmon próbálj fogást találni, mindig a hatalmat szolgáló embereken! Ahogy az igazi hatalmasok semmibe vesznek téged, ugyanúgy semmibe veszik azokat, akik minden erejükből szolgálják őket, és ez a rendszer egyik nagy gyengéje. A saját embereinek éppúgy nem hajlandó a biztonságot garantálni, ők is magukra vannak hagyatva, közöttük sincsen összefogás a törvény és a parancsuralmi rendszer által diktált normákon kívül. Így egyenként lehet rájuk nyomást gyakorolni.

Ezzel a módszertannal, s ha a módszerek követésére a többi embert is biztatjuk, lassan, szívós munkával el lehet érni az ellenállás nemzetközivé szélesedését, és végül a hatalom megdöntését, akár 20 éven belül. Aki azonnali eredményt akar, dicsőséges árpádsávos forradalmat, annak marad Budaházy György 12 pontja...

Nem állítanám, hogy megalkottam a nemzeti ellenállás „tízparancsolatát", hogy ezt a tíz pontot se szerkeszteni, se főleg kiegészíteni ne lehetne. Lehet vitatkozni az egyes pontok fontosságán is. Ha valaki akár mind a tizet elfogadja, ne zavartassa magát, ha más nem képes ugyanezt megtenni, attól még az illetőt nem kell fotelforradalmárnak, szájkaratehősnek, szalmalángmagyarnak és hasonlóknak nevezni - mindenki annyit tegyen az ügy érdekében, amennyit tenni képes és hajlandó.