Olyan komplex jellegű téma lesz ennek a bejegyzésnek a tárgya, amely tartalmazni fog „aki nem hiszi", járjon utána jellegű kijelentéseket. Úgyhogy előre jeleznünk kell, nem kocsmai agyszüleményekről van szó, hanem egy komoly kutatómunka eredményeiről - ráadásul látni fogjuk, hogy a „történet" végére minden összepasszol majd úgy egymással, mint a valósággal. (A kutatási módszereinkről majd az utolsó bejegyzések egyikében fogok írni.)

Az áttekinthetőség kedvéért szedjük pontokba!

1. Kezdjük az Iron Mountain jelentéssel. Most biztos páran a fejükhöz kapnak, hogy az mekkora hoax és urban legend és {mindenféle hiteltelenítő angol kifejezés}, és ha mi erre hivatkozunk, onnantól vajon mennyire lehet minket komolyan venni... A helyzet az, hogy mindenféle közismertebb információra az Irányítókkal kapcsolatban annyi leleplezés és visszaleplezés kering a világban, különösen az Interneten és a ponyvakönyvek világában, hogy semmit sem lehet 100%-ig hitelesnek elfogadni. Ez szándékosan van így, ezt a 12. pontban fogjuk részletesen kifejteni. Az általunk már korábban hivatkozott Jim Marrs mindenesetre hitelesnek és valódinak találta a jelentést - az ő szava ugyan nem szentírás, de legalábbis nem az a fajta dokumentalista, aki légből kapott vagy épp internetes leleplező blogokon (J) olvasott információkat ír bele a könyveibe, utánajárás nélkül.

Nos, függetlenül attól, hogy az Iron Mountain jelentés mennyire köthető az amerikai kormányhoz és a mögötte álló irányítókhoz, a benne leírtak mindenképpen helytállóak, érvényes továbbgondolásai Orwell észrevételeinek a háborúval kapcsolatban.

Aki nem ismerné, röviden arról van szó, hogy az atomfegyverek kifejlesztésével a szervezett háborúzás, korábban ismert formájában, lehetetlenné vált, mert hát az alattvalókat rabszolgasorban akarjuk tartani, nem pedig kipusztítani. Ugyanakkor a háborúról Orwell megállapította, mennyire szükséges és kívánatos dolog tömegpszichológiai szempontból egy totalitárius rendszer fenntartásához. Az Iron Mountain jelentés alternatívákat kínált fel a háborúzás által létrehozott nyomasztó légkörrel szemben, úgymint környezetszennyezéstől való félelem, terrorizmustól való félelem, potenciális ellenségtől való félelem.

Rájöttek, hogy a társadalomnak nincs szükség valódi ellenségre, elég egy ellenség-kép ahhoz, hogy elfogadják a totalitárius központi hatalmat. A hatalomnak az ellenséget megnevezni, a tévében megmutatni, az embereket vele ijesztgetni olyannyira kívánatos dolog, hogy ha nincs igazi ellenség, hát csinálnia kell. Erre a tökéletes megoldás a terrorizmus, saját lakosságunk ellen elkövetett, a teljes lakosság méretéhez képes elhanyagolható mennyiséget elpusztító, de jól dramatizálható terrorcselekmények végrehajtása.

2. Aztán folytassuk ott, hogy egy hatalmi rendszernek saját stabilitásához szükséges az, hogy önmagát egyedül érvényesnek kiáltsa ki, és démonizáljon minden más lehetséges hatalmi formát - erről már volt szó. A gépesítés eredeti célja az lenne, hogy az ember kevesebb munka árán többet fogyaszthasson (lásd Terria és Lerzia meséje), ennek ellenére pontosan az emberek elszegényedését okozza. Miért? A marxizmus alapvető tévedése, hogy a munkásosztály nyomorát a tőkések gonoszsága és irigysége okozza. Valójában azonban egyszerű matematikai elvről van szó: minél több munkát tudnak elvégezni helyettünk a gépek, a piac törvényei szerint annál kisebb kereslet lesz az emberi munkaerőre, ergo elharapódzik a tömeges munkanélküliség, valamint egy munkaóra egyre kevesebb fogyasztási cikket fog érni - vagyis egyre többet kell dolgozni a megélhetésért.

Ezt a paradoxont a piacgazdaságban képtelenség feloldani.

És a fenti tényt a világ urai soha nem fogják elismerni, helyette úgy tesznek, mintha rendszerük gyerekbetegségekkel közdene, de azért alapvetően lassan haladnánk valami definiálatlan „jó" felé.

(Hogy a nyugati embereknek miért nem kopik fel az álluk, arról majd „A piac diktál" című pontban.)

A marxizmus ott már nem téved, hogy ezen probléma kiküszöbölésére működőképes alternatívát ad a tervgazdaság. Az elvégzendő munkát központilag osztják szét az emberek között, így valóban egyre kevesebbet kell dolgozni, nincs munkanélküliség, mindenki meg tud élni, a termelt javakat pedig központilag osztják el, így tökéletes létbiztonság és igazságos fogyasztási arányok vannak.

Mindennek előfeltétele a működő kommunizmus a maga „szakértői kormányzásával", hogy politikusok helyett tudósok irányítsák a társadalmat. Ha ez megvan, akkor lehet átállni tervgazdaságra, és akkor működni is fog.

Az Irányítók ezt pontosan tudták, és ezért szükséges volt a tervgazdaságot is és a kommunizmus eszméjét is démonizálni.

3. A Maslow-piramist sokan bírálják - valóban egysíkú, túlegyszerűsített leképzése az emberi szükségleteknek és igényeknek, de össztársadalmi szinten valóban kihat az emberek hétköznapi törekvéseire. Az 5. pontban már burkoltan hivatkoztunk rá: nyilvánvaló, hogy a középkori jobbágyság hatalmas művészeti-kulturális értékteremtése lehetetlen lett volna, ha a fizikai lét alapvető szükségleteinek kielégítése leköti minden energiájukat. Azonban a Maslow-piramison túl az emberi alkat sem lényegtelen. Aki pl. elhivatott művész, az akkor is verset fog írni vagy rajzolni fog, ha korog a gyomra. És az emberi alkatot nemcsak egyénenként, hanem (vigyázat, eretnekség következik!) nemzetenként is vizsgálhatjuk. Minden nemzetnek megvan a maga egyetemes lelki alkata, és ez érdekes módon összefüggést mutat az élettér fizikai elhelyezkedésével: minél nyugatabbra megyünk, annál jobban hajlamosak az emberek extrovertáltan a fizikai létezés dolgai felé fordulni, s ellenkezőleg, minél keletebbre megyünk, annál jobban hajlanak az emberek az introvertáltságra, saját belső szellemi világuk gazdagsága felé fordulva. Természetesen ez nem egy szigorúan nyílegyenes matematikai reláció, csak egy tendencia.

Az amerikai ember mit csinál, amikor eljön a jóléti „fogyasztói társadalom", már fogyaszthat eleget mindenből? Még többet akar fogyasztani.

A magyarság valahogy az elmúlt ezer év során elég nagy részben meg tudott maradni keleti típusú népnek. Emlékezzünk a történelemből és irodalomból tanultakra, hogy mi történt nálunk a kiegyezés utáni szédületes gazdasági fejlődés következményeként? Szellemi fellendülés. Beindult egyfajta szellemi élet a városokban, társasági élet - márpedig az, hogy az emberek teli hassal, elégedetten, ráérősen beülnek kávéházakba és ott beszélgetnek, eszmét cserélnek, a legutolsó dolog, amit az Irányítók látni szeretnének!

No hát ezért van a magyar nép (sok más keleti néppel együtt) örök szegénységre és nyomorra ítélve az Irányítók által. Tudják, hogy mi egy ponton azt tudjuk mondani az anyagi dolgokra: ennyi elég, és a szellemi élet felé fordulunk. A nyugati embert a gazdagság, a keleti embert a szegénység tudja rabságban tartani, s ezért is oszlott meg ilyen módon a világ a XX. században.

Azonban természetesen egy nemzetet szellemileg is lehet deformálni vagy éppen dezintegrálni - s mi lenne, ha az Irányítók gondolnának egyet, s mielőtt bevezetik a „fogyasztói társadalom" nevű szörnyűséget ezeknél a veszélyes keleti népeknél, egy picit megdolgoznák őket, tartanának egy felkészítő kurzust?

S hosszas felvezetés után elérkeztünk a gyakorlati szocializmushoz. Ez a válasz, a megoldás mindhárom pontra, ez a társadalmi forma három legyet ütött egy csapásra. (Egyébként nagyon jellegzetes ismétlődő minta az irányítók módszertanában „a több legyet egy csapásra" elv.)

A szovjet szocialista forradalmat az Irányítók támogatták a háttérből, Nyugat-európai bankárdinasztiák pénzelték Lenint és Trockijt.

Tehát az egész hidegháború egy átverés volt, a szocialista és „kapitalista" vagy „imperialista" világ szembenállása az unalomig ismert oszd meg és uralkodj-elv alapján működött, valójában mind az amerikai kormány, mind az EU vezetése, mind a szovjet és kínai vezetés mögött az Irányítók álltak.

Kína miért ad hatékony gazdasági segítséget a nyugatnak? Egy tőkés-ellenes, kommunista ország miért hagyja, hogy a lakosságának munkája által termelt javak 99%-át elvigyék a nyugati embereknek fogyasztásra, és „fizetségül" odaadják nekik a maradó 1%-ot, mikor mind a 100-at megtarthatnák?

Azért, mert Kína az Irányítók rabszolga-telepe, oda szervezték ki az ipari tevékenység nagy részét, miközben a nyugati embert olyanfajta nem termelő „szellemi" munka végzésére állították át, amely a lehető legjobban a helyén tudja tartani. Valójában a nyugati országok gazdasága és emberi munkavégzése több mint 2/3 részben arról szól, hogy hogyan osztozkodunk meg egymás között azon, amit a távol-keleten termeltek nekünk.

Be is állhatna a hajó a kikötőbe, és mindenki csak úgy elvehetné, amire szüksége van: azonban ez nem működik emberekkel, és ezt a szovjet vezetés nagyon jól tudta. (Ki is próbálták egy szovjet településen, katasztrófa lett a végeredmény.) A kommunizmus csak fedőideológia volt a szocialista országokban, valójában nem a kommunizmust „építette" a szocialista gyakorlat, hanem ponthogy a fogyasztói társadalmat. TV-reklámokkal éheztettek ki minket rá, az emberek csorgatták a nyálukat a csillogó-villogó nyugati létformát bámulva messziről - hiszen ami itt volt, az nem más volt, mint a nyugat paródiája, szocreálosított Amerika. Minden pont úgy nézett ki, mindkét oldalon, csak nálunk minden gagyibb volt. A KGST által gyártott autómárkákat a tévében reklámozták, ahelyett, hogy a tömegközlekedést fejlesztették volna, ahogy az a kommunista szemléletnek megfelelne. A kommunizmusban minden központosítva van, s a lakótelepeinken pl. azért vannak fél négyzetméteres konyhák, mert amikor azokat építették, (látszólag) halálosan komolyan gondolták, hogy hamarosan akkora kommunizmus lesz, hogy nem kell házimunkát sem végezni, a szakácsok fognak főzni, a takarítók takarítani, a mosónők mosni, stb. Fiatalok, tessék megkérdezni a 60 körülieket, tényleg ezzel etették őket, miközben a boltokban szépen jelentek meg a Rakéta porszívók, a Hajdú mosógépek, az Amfora étkészletek, és persze, ami a legfontosabb: az Orion és a „felrobbanós" Videoton TV-készülék, amelyben a nyugati TV-reklámok primitív utánzatait vetítették az embereknek, a 60-astól a 80-as évekig lassan, egyenletesen fokozódó mennyiségben. (S aki emlékszik, jól tudja, hogy a rendszerváltás előtt pont ugyanúgy amerikai filmekkel volt tele a TV műsora, mint utána! Az is „reklám" volt tehát, csak nem írták ki előtte.) A 80-as években aztán egyre nyíltabban és nyíltabban utánozták a nyugati világot, 1981-től megkezdték a nyugati termékek importálását, és megindult a „rendszerváltás" hosszú, fokozatos folyamata. Mindennek az alapjait már az ötvenes években lerakták. De sajnos adott kor felett sem képes senki arra, hogy nyugdíjas unalmai közepette egy kicsit kikapcsolja a tévét, hátradőljön a fotelban, folyamatában végiggondolja az életét, és észrevegye, hogyan verték át, hogyan nyomták le a torkán a százszor gyűlölt és ezerszer sóvárgott Amerikát az „építjük a kommunizmust" címszava alatt.

Végezetül, miért nem működött a „kommunizmus" és a tervgazdaság, s miért nem volt semmi köze a kommunizmushoz annak, ami itt volt?

Mint leírtuk, a tervgazdaságnak előfeltétele, hogy meglegyen a szakértői vezetés, különben nem tud működni. Ehhez képest, amikor bevezették a tervgazdaságot, egy bolsevista maffia uralkodott az összes szocialista országban, akiknek pont az volt a céljuk, hogy működésképtelen tervgazdaságot csináljanak. Nyilván ezt csak a leges-legfelső vezetők tudhatták, az alattuk, de még mindig magas pozícióban lévők pedig „a rendszer védelmében" támogatták őket, a következő gyakorlat fenntartásával:

Mint Orwell leírja, a középosztály dönti meg a felül lévők hatalmát, a köznépet maga mellé állítva, megideologizálva nekik, hogy miért rossz a jelenlegi rendszer, és mennyivel jobb lesz az, amit ők csinálnak. Ehhez a „megideologizáláshoz" azonban kell egy bizonyos fajta szellemi alap és háttér, egyfajta szélesebb látókör, műveltség - valódi „értelmiségi" gondolat.

Ha az értelmiség helyére prolikat rakunk a középszintre, akkor nem fognak ránk veszélyt jelenteni, saját pecsenyéjük sütögetésén nem fognak túllátni, nem képesek magasabb ideálokat követni és főleg az emberek számára hirdetni azokat.

Íme, ez az anti-kommunista proletárdiktatúra lényege: az ún. „proletárértelmiség" létrehozása, műveletlen munkások egyetemekre beíratása, szakmát tanítva nekik, de műveltséget nem adva - de ha a szakmai végzettség nincs meg, az sem baj. Senki nem olyan ártalmatlan a hatalomra nézve, mint egy Pelikán elvtárs, ezért az egész államigazgatást telerakták Pelikán elvtársakkal: persze, hogy összeomlott az egész tervgazdaság, a hozzá nem értő, önkényes, dilettáns vezetés miatt.