Ez a bejegyzés erőteljes reakciókat válthat ki azokból, akik nem olvassák el elég figyelmesen. Előre kell bocsátanunk tehát, hogy nem a „környezetvédelem" fontosságát fogjuk vitatni, hanem éppen ellenkezőleg, a látszat-környezetvédelmi műbalhé igazi okait és módjait szeretnénk megvilágítani - valamint végül, hiszen már a 12 pont végén járunk, megtesszük az első, apró lépéseket arra, hogy az Irányítók történetét egy teljesen új szintre emeljük.

Kérem, hogy előlegezzétek meg a bizalmat, elsőre kicsit meredek dolgok lesznek a bejegyzés végén, de a későbbi bejegyzések fényében majd a helyére kerül minden.

A szocializmusos történetben már említettük az Iron Mountain-jelentést, amely szerint a háborúzás tömegpszichológiai hatásának egyik alternatíváját ismerték fel a környezetvédelemben az Iron Mountain bunkerban tanácskozó tudósok. Lényeg az, hogy veszélyre van szükség, össztársadalmi fenyegetettségre, amelyet a hatalom bizonyos fokig kontroll alatt tart, és ezért cserébe elvárja az engedelmességet.

A jelenlegi hatalmi rendszer talán legnagyobb bűne az, amelyet az élő természettel, és a Földdel mint félig zárt, visszacsatolt energetikai és ökológiai rendszerrel művel. Eltűrhetnénk a hatalmat még pár évtizedig, akár évszázadig, előbb-utóbb úgyis, törvényszerűen megbuknak, mint minden hatalmi rendszer a múltban - csak az a probléma, hogy nincs időnk. Nincs időnk, mert minden egyes nappal közelebb kerülünk ahhoz, hogy a bolygó, amelyen élünk, lakhatatlanná váljon. Az igazi érdekesség ebben főleg az, hogy azt a környezetpusztító tevékenységet, amely az élet hordozására alkalmatlan állapot felé sodorja a Földet, nem csak, sőt nem elsősorban az Irányítók művelik, hanem - főleg az ipari termékek mértéktelen fogyasztásával - aktív részesei vagyunk mi is, miközben pontosan tudjuk, hogy amíg a kocsiban a gázpedált nyomjuk, az emberiség teljes kipusztulása felé utazunk, teljesen mindegy, a kormányt merre forgatjuk közben.

Hogyan vesznek rá minket az Irányítók, hogy tevőlegesen részt vegyünk a bolygó történetének legnagyobb holokausztjában, amelynek végül áldozatul esik majd minden egyes élőlény szárazföldön, vízben, levegőben és a föld alatt?

Erre a kérdésre a válasz pedig pontosan a „környezetvédelem".

Maga a környezet-védelem, mint olyan, egy félrevezető és hamis fogalom. Ha én odamegyek egy öreg nénihez, és elkezdem rugdosni, az védelemnek nevezhető, ha egy idő után már csak feleolyan erősen rúgok? A könyezetvédelem puszta fogalmának természetessége egyúttal természetessé teszi annak elválaszthatatlan antitézisét, a környezetpusztítást. A könyezetet nem kellene megtámadni, ilyen egyszerű, és akkor nincs szüksége védelemre. Kitől védjük, mégis, talán önmagunktól? Meglehetősen tudathasadásos állapot ez, amely kivetíthető emberek csoportjaira, akik egymással ellentétes érdekeket képviselnek, és tesznek is érdekeik érvényesítéséért, bármit, amit csak szükséges.

Akárcsak a háborúban.

Ez a háború a környezetpusztítás jelentős részét végző ipari konszernek ellen zajlik, keresztes lovagjai pedig azok az aktivisták, akik a '60-as évek szélsőbalos, anarchista szubkultúrájából emelkedtek ki. A polgári engedetlenség ellenállási eszköztárával próbálják megakadályozni azon ipari tevékenységek folytatását, amelyek eredményeként létrejött javakra nekik maguknak is szükségük van - ahogy mindenki másnak a társadalomban. Természetesen a válasz a termelési módszerek megváltoztatása lenne, nem pedig a termelés akadályozása, de mivel előbbire az aktivistának nincs lehetősége, hát a tétlenség helyett az utóbbit választja, odaláncolja magát az atomerőműhöz, odabilincseli magát a vasgyár kapujához, ahol az akcióhoz felhasznált bilincsét gyártották, tüntet, kiabál, követelőzik, a gazdaság pedig megy tovább a maga útján, a kutya hiába ugat, az önpusztítás dicsőséges karavánja tovább halad. Ezek az aktivisták pontosan ugyanolyan hasznosak, mint a terroristák - valaki látott már terrorszervezetet, melynek egyetlen célkitűzését vagy követelését sikerült elérnie? Minden, amire képesek, hogy visszatetszést keltenek a társadalomban (főleg megfelelő média-tálalás mellett), és elidegenítik az embereket nagyon is vállalható céljaiktól a vállalhatatlan eszközeikkel. Nem nehéz kitalálni tehát, hogy az ilyen fajta aktivista-tevékenységet is folytató „környezetvédő" szervezetek mögött az Irányítók állnak. Céljuk a környezetvédelem ügyének lejáratása, elbagatellizálása, a „tree-hugger" és egyéb kifejezések köztudatba ültetése - holdkóros bolond mindenki, aki a társadalmilag elfogadott normán túlmenően is próbálna tenni a környezet védelmében.

Hogy mi a társadalmilag elfogadott norma, azt természetesen az Irányítók diktálják a médián keresztül.

Gyűjts szelektíven hulladékot (úgyis a szeméttelepre kerül a nagyrésze), kapcsold le a lámpát egy évben egy órára, vegyél kocsit eurotízezres motorral, látszatakciókkal gyónj és rózsafüzérezz, hogy utána tiszta lelkiismerettel vágódhass be az autódba, irány a Vesz-co, és folytathatod tovább az össztársadalmi öngyilkosságban való aktív részvételt. Minden fajta szénsemlegességi, szén-dioxid-kibocsátási, szélkerekes, szelektív hulladékgyűjtéses és egyéb „környezetvédelmi" program, terv és törekvés (már amelyik valóra is válik), azon túl, hogy tényleges haszna is van, sajnos csak csepp a tengerben, és elsősorban arra szolgál, hogy az emberekkel elhitessék, a hatalom kontroll alatt tartja ezt a kérdést, meg fogják oldani, a Földet meg fogják menteni, te csak játszd tovább a szerepedet nyugodtan.

Valójában az Irányítók egyáltalán nem akarják megmenteni a Földet. Ha akarnák, egy éven belül leállítanák az összes olajkutat, és teljesen áttérnének a „tiszta energiára" - a napenergia különböző felhasználási módjairól már mindenki hallott, de a lehetőségek határtalanok.

Anélkül, hogy a 2012 blog ívének jelenlegi szakaszán ezt részletesebben ki tudnánk fejteni, valójában az Irányítók készen állnak arra, hogy feladják ezt a bolygót. Nem az emberiség, és ezen keresztül a saját vesztükbe rohannak, hanem nagyon is jól tudják, mit csinálnak, megírt forgatókönyvet játszanak le. A későbbiekben részletesebben beszélünk majd erről, egyelőre legyen elég annyi, hogy az Irányítók tisztában vannak vele, a Földön az elmúlt pár száz évben lassan kiépített és a XX. század második felében megszilárdult hatalmi rendszerük néhány évtizeden belül összeomlik, és a romokból kikelő új világrend, egy világosabb, tisztább szellemiséget képviselő hatalom számára át kell adniuk a bolygót. Amit tehetnek, hogy a megmaradt követőiket (agymosott gólemekké változtatott ex-emberek, akiket pontosan ez az átmeneti rendszer termelt ki) összegyűjtik, és máshol, más formában kezdik újra velük. Hogy pontosan hol és hogyan, azt majd a 2012-es események után fogjuk részletezni. De ha már egyszer a bolygót itt kell hagyniuk nekünk, akkor tessék, itt van, kezdhetünk vele, amit akarunk - miután romhalmazt csináltak belőle röpke 300 év alatt.