(ez a bejegyzés kiegészítés >az előzőhöz< , azzal kezdd az olvasást)

Mikor az őszödi beszéd bombáját bedobták a köztudatba >az Irányítók<, mindenki csak azokra a „botrányos" megnyilatkozásokra figyelt, amelyekkel a sajtó is televolt: „kurva ország", „nem csináltunk semmit négy évig", „hazudtunk reggel meg este meg éjjel" (ez utóbbi egyébként egy idézet Örkénytől szabadon, de ezt már kevesebben tudják); pedig Furcsány bátyánknak volt néhány sokkal érdekesebb elszólása, amelyek elkerülték az emberek figyelmét.

Íme az egyik: „az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai... amikről nektek nyilvánvalóan nem kell tudni..." - álljunk csak meg egy pillanatra. Ki is ez az ember, és kikhez is beszél? Ő Magyarország választott, felelős miniszterelnöke. Ki választotta? Nem, nem az emberek, én nem emlékszem, hogy valaha is miniszterelnököt választottunk volna - őt a parlament választotta. Kinek felelős a munkájáért? Bizony, a parlamentnek. És kik is ezek az emberek, akikhez beszél?

Parlamenti képviselők.

Elképzelem, amint bemegyek a főnököm irodájába, és megkérdezi, miért nincsen elfaxolva a 120 iratból csak 5, mikor egy napja más dolgom sincs, mint faxolni. Én erre azt felelem, hogy mert elromlott a fax. Ő megkérdezi, hogy akkor mégis azt az ötöt hogyan faxoltam el? Erre a válaszom: „hát trükkök százaival, öregem, amelyekről neked nem kell tudnod".

Kinek felelős akkor a mindenkori kormányfő? Hát a parlamentnek nem, az biztos. Nem csak hogy azt mondja a szemükbe, nem kell tudniuk, ő mit hogyan csinál, hanem „nyilvánvalóan nem kell tudnotok" - tehát a képviselők számára is magától értetődő, hogy a kormány felelőssége csak papíron létező formaság. Olyannyira magától értetődő, hogy valószínűleg tudták ezt ők már akkor is, amikor a választáson indultak. Mégis úgy tettek, mintha a választókörzetük polgárait akarnák képviselni, noha tisztában voltak vele, hogy felsőbb utasításra fognak gombokat nyomogatni.

Persze a „képviselő" egy valódi demokráciában is becsaphatja választóit, elhitetheti velük, hogy nekik fog dolgozni, de azután, amint kiderül, hogy hazudott, és nem az általa képviselt polgároknak tetsző módon él a ráruházott hatalommal, állásából el lehet bocsátani, és felelősségre lehet vonni, ha kárt okozott. Képzeljünk csak el egy olyan munkahelyet, ahol a főnöknek nincs lehetősége kirúgni minket. Akkor nem azt csinálunk, amit akarunk? Akkor mitől főnök a főnök, mi biztosítja legvégső soron a hatalmát?

A jelenleg „érvényes" (érvényesnek önkényesen kikiáltott) alkotmány szerint azonban mi nem hívhatunk vissza sem képviselőt, sem kormányt. Természetesen egy demokráciában az alkotmányt egyedül népszavazás legitimizálhatja, ilyenre pedig nem került sor a hamis „rendszerváltás" során, helyette kaptunk egy szemkiszúrós, semmilyen érdemi kérdésről nem döntő „négyigenes népszavazást", hogy érezzük, hogy most már minket is megkérdeznek, hogyan tovább, és kussoljunk. A meglevő alkotmányt népszavazás útján lehetne módosítani - ha lehetne. De nem lehet, alkotmánymódosításról kérem szépen NEM LEHET népszavazást kezdeményezni. Hogy miért?

Hármat lehet találni...

Az őszödi beszéd másik érdekes beszólása az volt, amelyben említést tett azokról az emberekről, akikkel „végigbeszélte" a tervezett reformpolitikát. Magyarán, mielőtt valaki levonná azt az elhamarkodott következtetést, hogy jelenleg Gyurcsány Ferenc Magyarország teljhatalmú diktátora, bizony vannak olyanok, akikkel ő is egyeztet. No nem velünk, de „balos szakemberekkel", akikre ő amúgy nem szokott hivatkozni, amikor „döntést hoz"... Adja magát a következtetés, hogy nem ő kormányoz. Azért is egyértelmű, hogy nem ő kormányoz, mert nem ért hozzá. Persze, hogy nem ért hozzá! Sportminiszterelnök! Nem az alkalmassága miatt került oda, ahol van, hanem egyéb okokból, a tényleges döntéseket pedig mások hozzák a háttérből, amint azt korábban leírtam. Nem, nem azok az emberek, akiket ő megnevezett „tanácsadóiként", őmögöttük is áll valaki, és azok mögött is valaki más. Ha most kitörne a forradalom, a miniszterelnököt elfognák, és kínvallatással kényszerítenék, árulja el, kik kormányozzák az országot valójában - bizony nem is tudná megmondani. Bár lehet, hogy ő azt hiszi, hogy tudja, de ha utána tudnánk járni, kiderülne, hogy nem jól tudja; őneki is éppúgy folyamatosan hazudnak, ahogy ő minekünk.

Akkor lássuk, kikből lesznek a képviselők. (- És kikből nem?)

Hogy is mondták a régi angol munkáspártiak, akik még igazi balosok voltak? „Government for the people, by the people." Magyarán a nép fiainak érdekében a nép fiai kormányoznak, az emberek emelnek fel önmaguk közül általuk választott személyeket a politikai hatalom különböző szintjeire. Ezzel összhangban a magyar alkotmányban is azt olvashatjuk, hogy minden nagykorú állampolgár választó és választható, de nincs ez másképpen a többi úgynevezett „jogállamban" sem. Ez a papírforma. Mi a gyakorlat? Amikor elmegyünk szavazni, hogy egy analfabéta aláírással támogassuk a diktatúrát, bizonyos emberek neveit találjuk a papíron, akikről általában azt sem tudjuk, kik, és azt főleg nem tudjuk, hogy kerültek oda. (Mivel a döntéshez szükséges legalapvetőbb információk is hiányoznak, de döntésünk eredménye 4 évig visszacsinálhatatlan, a zsákbamacska-árusítás egyértelmű esete forog itt fenn, tehát akik társadalmi felelősségre hivatkoznak a parlament összetétele kapcsán, azok nagyon el vannak tájolva.)
Egyáltalán: miért pont ezekre az emberekre lehet szavazni, ki szabja meg, hogy ki kerülhet és kerül rá a papírra és ki nem?

Ez az amit nem tud senki, és valahogy nem is kérdezi meg szinte senki.

Nem akarom azt állítani, hogy Tomcat alkalmas lenne komoly politikai pályafutásra, személyét és esetét puszta tételbizonyításként szeretném felhozni. Vélhetően ő maga sem azért indult el a ferencvárosi időközi választáson, mert szeretett volna bejutni a parlamentbe. Tudta, hogy ez képtelenség, és ezt be is bizonyította: nem azért nem juthatott be a parlamentbe, mert a választók nem akarták. A választókat erről nem kérdezte senki, ugyanis bár ők arra szavaznak, akire akarnak, de csak a szavazólap keretein belül, aki pedig a hatalomnak nem tetszik, az rá sem kerülhet erre a papírra. Az egész választási rendszer úgy van kiagyalva kopogtatócédulástól, választási bizottmányostul, mindenestül, hogy azok az emberek, akik nem egy olyan szervezethez tartoznak, amely az Irányítók érdekeit képviseli, esélyt sem kaphatnak arra, hogy a politikai hatalom közelébe kerülhessenek.

Senki ne essen abba az illúzióba, hogy néha azért függetlenek is rákerülnek a papírra: a Fidesz kedvelt játéka „független" jelölteket indítani! (Vagy esetleg megteheti ezt egy, az Irányítókat politikai pártoktól függetlenül, közvetlenül képviselő üzleti hatalom is.)

Magyarán az elméletben létező jog szerint választható és alkalmas polgárok sokaságából a választás keretei leszűkülnek a gyakorlatban létező lehetőség szerint választható emberek halmazára, amely általában végül tovább szűkül két konkrét jelöltre. (Hogy hogyan, arról megint csak máskor.)

A lakásba zárt kutya szabadsága a miénk, aki szabadon eldöntheti, hogy a konyhában vagy az előszobában fekszik.

Ajánlott irodalom:
http://www.kibulizottorszag.net/ - részletesen és hitelesen arról, hogy hogyan is csaptak be bennünket a rendszerváltáskor, meg azóta is...