Évtizedek munkájának gyümölcsét hozom most nyilvánosságra. 1990 óta tartó, közel 5 milliárd forint állami támogatást igénybevevő kutatásom meghozta eredményét: ímmár tudományos, nyelvi és néprajzi tényként kijelenthetjük:
Az angolok finnnugor származékok.
Alábbi írásomat ajánlom tehát az MTA szíves figyelmébe.
A finnugor kultúra az Ural hegység két oldalán fejlődött ki, egymással párhuzamosan: minthogy a geofizikai adottságok nem tették lehetővé, hogy a finnek és az ugorok érintkezzenek egymással, így aztán csak véletlen, hogy ugyanazon a nyelven beszéltek, ugyanolyan használati tárgyaik voltak, ugyanolyan népművészeti motívumokkal.
Aztán jöttek a besenyők. Kiverték őket az Uralnak előbb keleti, majd nyugati oldaláról, így a nyugati oldalon nyugat felé kényszerültek, a keleti oldalon pedig észak felé (minthogy a hegység útban volt; szerencsére a besenyőknek viszont szárnyas lovaik voltak, mert különben nem juthattak volna a nyomunkban egész a kárpát-medencéig, és nem védték volna évszázadokon át a határainkat, miután végigkergettek minket egész ázsián…) A nyugat felé futottakból lettek a magyarok, az északiakból pedig a finnek. A besenyők támadása által katonailag legyengült, gyakorlatilag harcképtelen finneket a germánok valamiért nem visszaverték, hanem tovább pofozták skandinávia irányába – mint ahogy bennünket is tovább pofoztak a hunok és az itt lakó, három millió éve őshonos szlovákok, amíg aztán Szent István szlovák király le nem mészárolt minket, ahogy azt a jeles szlovák úriember, Ian Slota nemrégiben nagyon helyesen megállapította. (Most már viszont kérjük szépen a holokatolicizálási kárpótlást a szlovák államtól.)
A finnekre visszatérve, egy részük a mai finnország területén maradt, másik részük továbbvándorolt nyugat felé, majd amikor a tengerhez értek, kénytelenek voltak átúszni a Brit Szigetekre (a besenyők ímmár viking jelmezben kergették őket), ahol a hajuk kipirosodott a nagy hidegtől és a sok széltől.
Bizonyítékok:
Jelen elmélet nem csak elmélet, hanem olyan tény, amelyet egyetlen művelt, tájékozott ember sem kérdőjelez meg. Számtalan bizonyíték áll rendelkezésünkre: mind kulturális-néprajzi, mind nyelvi bizonyítékok. Utóbbiak vannak túlsúlyban, ezért ezeket fogjuk tárgyalni részletesen. Kulturális közösségünknek csak legszembetűnőbb bizonyítékát említeném meg: az angol király árpádsávos palástját. Az ős-angolok bizony gyakran használták ezt a zászlót, és később sem merült teljesen feledésbe: az Amerikába érkező angol telepesek mindjárt kitűzték, amint rájöttek, hogy nem Indiában vannak, s később ez is lett az Indiai Amerikai Egyesült Államok hivatalos zászlaja is.
Lássuk a nyelvi bizonyítékokat! A magyarság finnugor származását adottnak tekintjük, hiszen a finn nyelvvel jópár közös szavunk van, ún. alapszavak, amelyeket nagyon régóta és nagyon gyakran használunk, ezért nehezen deformálódnak, mint pl. testrészek nevei. Ezt mindenki megtanulja az iskolában. Most lássuk az angolt!
see – szem; say – száj; mouth – mond (ha a hangalak nem is, a jelentés sokszor deformálódik, de egyértelmű összefüggésben van az eredeti jelentéssel. Itt jól látható a jelentés felcserélődése); hair – haj; hear – hall; neck – nyak; arm – kar(om?); leg – láb; foot – fut.
Lássunk néhány példát a bővebb szókincsből:
run – rohan; hurt – árt; kill – öl; hit – üt; sword – kard; earth – föld; field – föld (Ez utóbbi bizonyítja, hogy nem a magyar kelta vagy germán, hanem az angol finnugor származék, hiszen a föld az eredeti alak); eat – ét; fire – forr; heat – hő; went – ment (Egy toldalékos alak!); wall – fal; king – kagán; how – hogy (az összes többi kérdőszó w-vel kezdődik angolban; s ha már itt tartunk:) where – hol (a wh kezdettel párhuzamos a magyarban a h kezdet: hol, hogyan, hány, honnan, hová); but – bár; wash – mos; hill – hegy; home – hon; house – ház; water - víz, stb…
Bizonyos esetekben a rokonság nehezebben érzékelhető, de határozottan kimutatható: lord – úr (kazárul: guor, szanszkritul: guru); you – te (régebbi angol alakja: thou, mind kazárul, mind szanszkritul tu); big – nagy (kazárul: mag, szanszkritul: mahá, görögül: méga); soul – szellem (a magyarban mind a szellem, mind a lélek szó levegő-minőségre utal); wait – vár; south – süt; I – én (szanszkritul: mé; az angol I hang nem Á+J kombinációja, hanem a hosszú É-ből ered!); set – tesz (a magyarban az ún. gyökök, tehát az egyszótagos ősi szótövek gyakran megfordíthatók ill. megfordulnak); head – fej; world – világ; this – ez; one – van (az ősmagyar nyelvben az „egy” valaminek az egyedüliségét vagy egységét jelentette, számolásnál a „van”-t használták); ten – tíz (kazárul is ten, az ősmagyarban is az volt – a tíz egyike lehet a tényleges szláv jövevényszavaknak, ugyanis nem épül rá olyan szóbokor*, mint az egy-re); can – kanna; want – kíván(t?) stb.
Egyéb nyelvi elemek: toldalékok és prefixek is szép számmal párhuzamosíthatóak. A legszembetűnőbb példák:
- a d mint a múlt idő jele, amely a t zöngés párja, amely a magyarban múlt idő jele; a párhuzam egyértelmű, mert az óangolban d helyett még th volt
- az a, az névelőnk határozatlan névelőként a, an formájában való megjelenése (s köszönőviszonyban sincs az angollal tévesen rokonított nyelvek névelőivel, pl. francia le, la, les, vagy német der, die, das!)
- a magyar –on –en –ön, eredeti formájában, bár prefixként használatosan.
Így pl. ment a házon – went on a house: az angolok gyakorlatilag majdhogynem magyarul beszélnek!
Gyengébbek kedvéért: a cikk vicces hangvétele ellenére a felsorolt példák valósak, a szavak és egyéb nyelvi elemek rokonsága tény, de éppen annyira bizonyítja az angol nyelv „finnugor” származását, mint a magyarét. A távolabbi rokonságban álló szavak példáinál egyértelműen kiderült, hogy a közös eredetet nem a finn, hanem a szkíta eredetű (kazár, ógörög) nyelveknél kell keresni, a szkíták pedig kapcsolatban álltak mind a keltákkal, mind a germánokkal, innen a szavak rokonsága.
A franciában mint részben latin nyelvben megtalálható, magyarral rokon, de némettől idegen szavak (pl. száz franciául cent, kiejtve „szan”, németül viszont hundert!) esetében a középkori európán belüli terjedés kizárható (hiszen óriási német nyelvterület áll közöttünk), ami magyarul vagy azzal rokon nyelven beszélő nemzetségek európai jelenlétére utal a Római Birodalom létrejötte előtt. (Ismerve az ókori görögök „hüperborösz” – szkíta – származását, ebben semmi meglepő nincsen.)
*egység, egységes, egyén, egyéni, egyed, egyedi, egyszeri, egyforma, egyhangú, egyöntetű, egyoldalú, egykedvű, egyesít, egyesül, egyesület, egyke, egyszerű, egyáltalán, egyik, mindegy, stb. – ekkora szóbokor csak évezredek alatt tud kifejlődni, az egy nem lehet szláv jövevényszó!
SZERK: >itt< megtalálható az angol-magyar ősetimológiai szótár, melyben az ős-gyökök kutatása helyett inkább a mindenki által látható hangalaki és jelentésbeli összefüggésekre mentünk rá. Bármilyen észrevételt, javaslatot szívesen fogadunk.
Utolsó kommentek