HTML

A Játék Neve: Föld

Ez a blog arról szól, hogy hogy működik a világ valójában. Túl a látszatokon, a manipuláción, a mindent átszövő hazugságon és felelősséghárításon. A jelenkor eseményeinek mozgatórugóival is foglalkozik, ahogy a régmúltba is tapogatózik visszafelé, egészen az emberi lét kezdeteiig. Mindez egy sokéves kutatómunka eredményeire támaszkodik. A blog korábban "2012 blog" címen működött a blogol.hu szerverén. Kapcsolat: blog2012 kukac freemail ponnt hú!

Friss hozzászólások

Utolsó kommentek

  • dangbird: House of Cards 5. évad 8. epizódban megcsinálták a Bohemian Grove-ot "Elysian Fields" néven, a pap... (2019.01.23. 13:15) A Bohemian Grove-tól Gergényiig (frissítve)
  • dangbird: Nem ráztam senkire az ujjamat. Egy "társadalomkritikát" írtam, ha úgy tetszik. Bár nem kritika, ha... (2019.01.16. 15:05) Olyan, mintha
  • Devgel: Szóval Balázs ne menjen el tüntetni, mert minek, Berta néni utazzon el a Grand Canyonba miért olya... (2019.01.16. 14:53) Olyan, mintha
  • dangbird: Ki vitatta el a diákok felháborodásának jogosságát? Hol láttál te ilyet ebben az írásban? Jogos, ... (2019.01.13. 12:34) Olyan, mintha
  • Mignone Manó: Egyébként meg az írás jó lett, és most csak a frusztrációimat írtam ki magamból, és tudom, hogy ez... (2019.01.13. 10:59) Olyan, mintha
  • Mignone Manó: Azért szerintem nagyon nem kéne elvitatni a diákok felháborodásának jogosságát, így is épp elég he... (2019.01.13. 10:57) Olyan, mintha
  • Milo: A mai világban vagy kukac leszel a MÉG piros almában vagy alkoholista leszel(esetleg drogos) vagy ... (2019.01.02. 20:32) Olyan, mintha
  • petiasün: Huh ez nyomasztó volt :D (2019.01.02. 13:19) Olyan, mintha
  • Roni72: Meghalt Larry Roberts, az internet egyik alapító atyja index.hu/techtud/2019/01 Az internet "kété... (2019.01.02. 11:34) Olyan, mintha
  • Roni72: Én ezt - a film után szabadon - úgy hívom, hogy a "Barton Fing-érzés". "Az értelmiség előtt két út... (2019.01.01. 12:38) Olyan, mintha
  • dangbird: ...olyan, mintha újra írnék a blogra... (2018.12.31. 23:17) Olyan, mintha
  • Milo: Carlos Castaneda könyvei elég jól belemerülnek az éberen álmodás tudományába. Ha valakit érdekel a... (2018.12.18. 19:30) Az Univerzum
  • spike_spiegel: Akkor ez bajos lehet, mert abból kiindulva amit írtál a dolgok létrehozása valószínűleg még inkább... (2018.12.10. 15:52) Az Univerzum
  • dangbird: Na, erre nem tudok tapasztalatból válaszolni, csak elméleti okoskodás szintjén. Az alvás közben, s... (2018.12.10. 15:16) Az Univerzum
  • spike_spiegel: Aha, akkor csak a folyamatok "mellékhatása", de nem ez teszi egyértelművé melyik lesz belőle. De v... (2018.12.10. 14:27) Az Univerzum
  • Utolsó 20

Olyan, mintha

2018.12.31. 15:14 dangbird

Balázs hazaért a tüntetésről. Letámasztotta a sarokba a Monumen11-zászlót. Megköszörülte a torkát.

Rekedtre kiabálták magukat. „Hogy fekszik a túlóra?! Hogy fekszik a túlóra?!” Nameg „Mocs-kos Ördesz! Mocs-kos Ördesz! Gyor-kán takarodj! Gyor-kán takarodj! Tor-kán akadódj!” Bár Balázs még soha életében nem túlórázott, hiszen diákként vett részt a túlóratörvény-elleni tüntetésen, de a demokrácia gyakorlását nem lehet elég korán kezdeni. Úgy érezte, ott a helye. Felemelő érzés volt. Olyan volt, mintha beleszólt volna a politikába.

A fal túloldalán, a szomszéd lakásban Berta néni lenyűgöző videókat nézegetett a nagyvilág csodálatos tájairól a fiától, Tamástól karácsonyra kapott új laptopon. A régi, ócska gép a sarokban. Az új csoda IPS képernyője teljes pompájukban mutatta meg a színekben fürdő HDR felvételeket. Olyan volt, mintha Berta néni világot látna! Át is küldött egy linket a Grand Canyonról készült drónos felvételről a kisunokájának.

Gézuka telefonja jelezte az új messenger-üzenetet, de a fiú most a nagy tévére kötött számítógépen játszott a Bikoollal. Olyan, mintha biciklizne, sőt! A legvadabb egykerekes ugratásokat próbálgatta.

Gézuka apja, Tamás eközben egy íróasztal sarkának támaszkodott, és megjátszott hanyag magabiztossággal beszélt a jövő évi terveiről. Közben felvette a kávéscsészét az asztal műanyag lapjáról, mely egy tölgyfa erezetét mutatta: olyan, mintha tölgyfából lenne. Számára az év csodálatosan zárult: előléptették! A kelet-európai regionális senior sales manageri pozíció, melyért annyit küzdött az idén, január elsejétől az övé! Bár gyerekkorában kőműves szeretett volna lenni, de ahogy nagyobb lett, megértette, hogy az vacak meló. Senior sales manager! Olyan volt, mintha sikeres lett volna. Azt tervezte, hogy vacsoránál mondja el a nagy hírt a feleségének, de nem bírta magában tartani: felhívta, és végigmesélte az egész management meetinget. Sári persze örült, vagy legalábbis olyan volt, mintha örülne; több pénzből mégis sokkal könnyebben kijönnek... ugyanakkor szorongott is, hiszen a férje most már sokkal többet fog keresni nála, pedig azonos a végzettségük. Azért hatalmas büszkeséggel mesélte el a dolgot munkatársainak, majd messengeren a barátnőjének, Évinek – akinek a férje tényleg kőműves volt.

Évi egy fitness teremben dolgozott recepciósként. Éppen az egyik visszajáró vendéget, Ágostont fogadta.

Ágoston is irodában dolgozott. Az egész napos képernyő előtt ülés mellett fontosnak érezte – vagy csak a gyógytornász kellően ráijesztett még tavaly –, hogy rendszeresen mozogjon.

A futópadon töltötte a legtöbb időt. A gyógytornász tanácsára főleg séta fokozatban. A szalag forgott-forgott egyik irányba, Ágoston pedig ment-ment a másik irányba. Olyan volt, mintha sétálna. Aztán beült az autójába, és hazament.

Útközben elhaladt a Pasteur kórház mellett.

Fent, a szülészeten Móni már órák óta vajúdott. A magzatnak estére a főorvos úr szerint mintha csúnya szívhangjai lettek volna, így végül császármetszést hajtottak végre.

...3742 g, 56 cm, fejkör 35. A baba szerencsére olyan, mintha egészséges lenne. Móni pedig természetesen boldog! Csak ne lenne mégis valamitől olyan lehangolt. Pedig egy nő életében ez a legnagyobb dolog! Olyan, mintha gyereke született volna! Ez csak a normális, szülés utáni depresszió... a hormonok...

Pár emelettel lentebb viszont valódi a szomorúság egy kórteremben. Pál haldoklik. Hasnyálmirigyrák. Már ki tudja, mennyi áttéttel. Évek óta tartott a küzdelem, a szenvedés. Az orvosok már feladták. Pál is feladta. Csak Szilvi nem adja fel, soha. Nem, az nem lehet, fogta szorosan Pál kezét, az ágy mellett ülve, képtelen lenne elveszíteni! Úgy érezte, bármit megadna, hogy Pál életben maradjon. Olyan volt, mintha szerette volna, végtelenül.

Másnap hajnalban Feri, Pál gyerekkori játszótéri pajtása, minderről mit sem tudva, fütyörészve indult a torreviejai pékségbe dolgozni. (Igazából még éjjel volt, dehát az óra keltette, a munkaidő kezdődik – olyan volt, mintha hajnal lenne.) Az általa sütött pékárut aztán Béla vette meg – Évi férje. Bár Béla Spanyolországban dolgozott a télen, és többet keresett, mint Tamás, de azért Béla mégis csak egy kőműves volt. Délben leült pihenni egy halom zsalukőre betonfoltos overalljában, vágott egy nagy karéjt a Feri által sütött pékáruból, ami olyan, mintha kenyér lenne, és evett. Még a harang is szólt éppen. Olyan volt, mintha ebédelne. Megette a gyümölcsjoghurtot is, ami olyan, mintha eperízű lenne.

Ebéd után felhívta a nagyfiát, Szilvesztert, aki évek óta egyetemre járt (legalábbis olyan volt, mintha járt volna). Kínos pillanatban csöngött a telefon: Szilveszter éppen pornót nézett, ami olyan volt, mintha egy nővel lett volna, jobb híján. De nem baj, jön a szilveszteri buli, ami az ő névnapi bulija is, majdcsak felszed valakit. Szilveszter nem szerette a Trenderen ismerkedést: túl sok a kamu csaj, aki csak olyan, mintha jó fej és aranyos lenne...

Két szobával arrébb Béla másik fia, Bulcsú magolt – tetemes bepótolnivalója volt a téli szünetben, bukásra állt történelemből. Bár nem érdekelte, amit olvasott, de igyekezett megjegyezni mindent. Olyan volt, mintha tanulna.

És felvirradt Szilveszter névünnepe.

Szilveszter már reggel héttől az esti bulizásra készült – illetve úgy érezte, mintha készült volna, pedig csak messengeren dumált a haverokkal, akikkel majd este mennek bulizni az új helyre, a Logsecbe, főleg Robival, akivel mintha ismerték volna egymást, már gimnáziumból. Robi délutánra jött hozzájuk, aztán majd együtt indulnak. Egészen Robi érkezéséig messengeren tartották a kapcsolatot – onnantól viszont a többiekkel messengereztek, egymás mellett ülve, néha megmutatva valamit a másiknak telefonjukon, jókat röhögve. Olyan volt, mintha társadalmi életet éltek volna.

A Logsecben aztán összegyűlt a társaság. Minden haver fizetett egy kört a névnaposnak, ami olyan volt, mintha megbecsülték volna őt. A csajok mintha szépek lettek volna, főleg néhány ital után.

Aztán együtt ráztak, ami olyan volt, mintha táncoltak volna valamire, ami olyan, mintha zene lenne.

És ittak sok pezsgőt, és ettől olyan volt, mintha jól érezték volna magukat. És mintha ünnepeltek volna.

És éjfélkor várni kellett, és visszaszámolni: olyan, mintha történne valami különleges abban a másodpercben...

Pedig folyt tovább az idő és a pezsgő, nomeg a Stalker koktél, az újév nagy slágere.

Hajnalban Szilveszter egyedül indult haza, legalábbis testben – de lélekben és a telefonján át együtt maradva a haverokkal meg azzal a kedves kiscsajjal, akinek rákeresett a nevére, miután a Logsecben olyan volt, mintha megismerkedtek volna.

Telefonját kopogtatva, kissé támolyogva sétált a gyalogosátkelő felé. Olyan volt, mintha emberi kapcsolatai lettek volna.

A járda széléhez közeledve felnézett a lámpára egy pillanatra: olyan volt, mintha zöldet mutatott volna. Pedig már villogott.

Dénes, a buszvezető pedig már ki tudja, hányadik túlóráját nyomta az ünnepek alatt, szeme alatt karikákkal, az utastérben egy nagyon ittas és nagyon hangos társasággal – a telefonja pedig éppen csöngeni kezdett, mert Ágoston részegen rossz számot hívott a telefonkönyvből.

Az utolsó, amit Szilveszter látott, egy emoji volt, szemek helyén szívecskékkel.

Olyan volt, mintha élt volna huszonkét évet.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekneve.blog.hu/api/trackback/id/tr2514525426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dangbird 2018.12.31. 23:17:36

...olyan, mintha újra írnék a blogra...

Roni72 2019.01.01. 12:38:17

Én ezt - a film után szabadon - úgy hívom, hogy a "Barton Fing-érzés".
"Az értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkoholizmus - a másik járhatatlan."
B.U.É.K.! Vagy legalábbis, mintha az lenne ;-)

Roni72 2019.01.02. 11:34:32

Meghalt Larry Roberts, az internet egyik alapító atyja
index.hu/techtud/2019/01

Az internet "kétélű fegyver", írják a kommentelők: kíváncsi lennék, mi a véleményed az ilyen és hasonló "kétélű fegyverekről"?

petiasün 2019.01.02. 13:19:54

Huh ez nyomasztó volt :D

Milo 2019.01.02. 20:32:50

A mai világban vagy kukac leszel a MÉG piros almában vagy alkoholista leszel(esetleg drogos) vagy teljesen más utat választasz ami meg ,olyan mintha bolond lennél.

Mignone Manó 2019.01.13. 10:57:57

Azért szerintem nagyon nem kéne elvitatni a diákok felháborodásának jogosságát, így is épp elég helyről rúgnak belénk. Már lassan hányinger kerülget a generációnkkal szembeni általános meg nem értettségtől és apátiától. Függetlenül attól, hogy az O1G nevezetű borzalom nyilván egy showműsor, megértem a népszerűségét. Például az egy kicsit vicces, amikor elmegyek egyetem mellett melózni valami "gagyi" diákmunkát, és hiába túlórázok (mert igen, túlóráztam), közlik velem random, hogy azért nem ártana bejárnom szombatonként is 12 órában(!) dolgozni, mindezt úgy, hogy én amúgy "főállásban" tanulok, és csak azért dolgozom, hogy ne a szüleimen élősködjek még huszonévesen is. És amikor szóvá teszem, hogy elnézést, de ez mégis mi a f@sz, akkor pedig természetesen én értettem félre, ők nem kértek tőlem semmi ilyesmit. Inkább kifizetik a túlóradíjamat is (amit amúgy jóindulatból tesznek meg), csak lehetőleg fogjam be a pofámat, és távozzak csendben, mert egy fiatallal bármit meg lehet tenni. Igazából itt még jól is jártam. Máshol azért a "pár ezer forintért" (csakhogy a munkáltatót idézzem) plusz köröket kellett futnom. És akkor most nem beszéltem az oktatási rendszerben hemzsegő frusztrált, kishitler tanárokról, akikkel szemben nem szabad kritikát megfogalmazni, mert a sok stockholm-szindrómás kiakad. Vagy megemlíthetném azt a tényt is, hogy konkrétan ellehetetlenítik a fiatalok számára az autonóm élet kiépítését az irdatlan magas albérletárakkal (amiket természetesen a piac szabályoz, hogy milyen buta vagyok!). De a legviccesebb az egészben mégis az, hogy akik a fiatalokat szidják, ezekkel pontosan tisztában vannak. Úgyhogy tényleg érdemes még párszor belénk rúgni.

Mignone Manó 2019.01.13. 10:59:58

Egyébként meg az írás jó lett, és most csak a frusztrációimat írtam ki magamból, és tudom, hogy ez részben szimbolikusan értelmezhető, de akkor is.

dangbird 2019.01.13. 12:34:12

Ki vitatta el a diákok felháborodásának jogosságát? Hol láttál te ilyet ebben az írásban?

Jogos, jogos, de 30 év utcai balhézás után végre megérthetnék az emberek, hogy egy problémán való felháborodás még soha nem oldotta meg a problémát.
Pedig Gyurcsány még hathatós rendőri segítséget is adott a megértéséhez annak idején.

Devgel 2019.01.16. 14:53:06

Szóval Balázs ne menjen el tüntetni, mert minek, Berta néni utazzon el a Grand Canyonba miért olyan lusta és az idióta fia miért vett neki új laptopot. Gézuka is lusta, miért nem biciklizik odakint Szilveszterkor. Gézuka apja meg igazán elmehetne kőművesnek mert az sokkal jobb, mint egy irodai munka. Edzőterembe járni is gáz, a császármetszéses szülés sosem indokolt, a rákos betegekekért nem lehet aggódni ? (ezt a részt nem is értettem egészen, h mit akartál vele kifejezni).

Továbbá ne nézzük le a kőműveseket, együnk péksüteményt, se joghurot. Ne nézzünk pornót, inkább tinderezzünk? (vagy ne, ezt sem igazán értem, mi lenne a megfelelő módja az ismerkedésnek a lányokkal kérlek világosítsál fel). Ne messengerezzünk a telón egymás mellett ülve, a gyerek ne tanuljon történelmet, mert az iskolában úgysem tanítanak semmi értelmeset.

Végül pedig ne menjünk Szilveszteri buliba, ne tántorogjunk haza részegen, valamint ne legyünk olyan buszvezetők, akiknek túl sokat kell túlóráznia.

Minden bizonnyal egy együgyű bolond vagyok, aki teljesen félreértelmezte az írásod és nem fogom fel a mély társadalomkritikádat. Lehet. De az is lehet, h néhány észrevételeddel még egyet is értek, de ugyanakkor felteszem a kérdést, mégis hogy a fenébe lehet Szerinted megfelelő életet élni a mai világban, ami nem jár együtt legalább egy pár dologgal amit it felsorolsz, mint rossz jelenségeket?

Gondolom pont Neked nem kell magyaráznom hányféle összefüggés meg ok-okozati viszony van mindezen társadalmi jelenségek mögött. Mindezek figyelembevételével szerintem korántsem az a legnagyobb probléma ma a társadalommal, hog Berta néni a laptopjáról néz képeket a Grand Canyonról vagy hogy megeszel egy péksüteményt. A sales manager pedig valószínűleg nagyon sokat dolgozik (tudom azt Te nem tekinted igazi munkának) hogy eltartsa a családját és azért büszke rá. A feleségét meg sajnálom, hogy ugyanolyan végzettséggel kevesebbet keres, de ez nem a férje hibája.

Nem tudom, hogy reagálsz e majd valamit erre, és ha igen, elkezdesz-e esetleg majd pszichoanalizálni vagy azt mondod, hogy mindent félreértettem vagy lesz valami frappáns, szarkasztikus félmondatos válaszod arra, amit írtam, amivel jól leiskolázol, hogy hát mennyire tudatlan vagyok. Lehet hogy szipmlán törlöd a hozzászólásom, hogy ilyen hülyék mint én ne irogassanak ide vagy azt mondod, hogy túlságosan magamra vettem az írást mert annyira igaz rám minden, amit írtál. Nos nem, nem igaz minden rám, de egy pár dolog azért igen.

Nos én meg azt gondolom, hogy a legtöbben csak próbálják élni az életüket, ahogy lehet ebben az elcseszett világban és azzal nem segítesz senkin, hogy az ujjadat rázod minden apró viselkedésre, amit helytelennek ítélsz meg, de egyébként meg nincs akkora következménye. Legalább is nekem ez a véleményem, dehát a vélemény olyan, mint a segg, mindenkinek van belőle. Ez volt az enyém.

dangbird 2019.01.16. 15:05:27

Nem ráztam senkire az ujjamat. Egy "társadalomkritikát" írtam, ha úgy tetszik. Bár nem kritika, hanem szatíra, aminek van kritikus íze, de nem az a célja, hogy megmondja, mi a rossz és miért és ezzel szemben mi a jó és miért. Vagy ha igen, azt se vegye magára személy szerint senki: ahogy Popper Péter mondta, a társadalom betegségeiért nem lehet az egyént felelőssé tenni.
A Fordított világ című előadásomról is ilyen rossz a véleményed? Vagy még rosszabb? Mert ott azért megmondom a nagy megmondást, hogy ki a hülye és miért. Itt csak dolgokat mutattam, amik nem rosszak, hanem olyanok, mintha. Nem a világ általános rossz jellegét mutattam meg, hanem az olyan, mintha jellegét. Ezt ennél jobban nem szeretném magyarázni. Bár ha egy írást magyarázni kell, ott az íróban a hiba.