Egyre inkább ránk nehezedik a nyomás, hogy ezt a témát kifejtsük. A Jobbik körüli gyűlöletkórust mostanra kezdi elnyomni a dicsőségszimfónia, nézegetjük a videókat, és találgatjuk, vajon az >új Fideszt< látjuk, vagy ez tényleg valami más? Hiszen az előző bejegyzésben részleteztük, azért nem lesz forradalom, mert az emberek hisznek Orbánban. Orbán mögött pedig „második szívkirályként” felsorakozott Vona Gábor, már a Jobbikba, jövő évi választási sikerébe vetett bizalom is gátja a megmozdulásoknak, nem csoda, hogy idén elmaradt a dobálózás, lökdösődés mindenfajta formája. Az emberek várnak.

Mielőtt megvizsgáljuk, „ki lehet a Jobbik mögött”, essünk túl a trivialitáson: NEM az MSZP vagy ahhoz közeli politikai-gazdasági erők. Azok kedvéért, akik abszolút laikusok a témában, és csak azt tudják, hogy „dehát mindenhonnan ezt lehet hallani”: a mindenhonnan valójában a Fidesz háza tája, nekik elég sok az aktivistájuk, elég nagy a társadalmi beágyazottságuk a Polgári Körökön keresztül (ahonnan egyébként Vona Gábor is kinőtt), hogy ezt a mindenhonnan-érzetet felkeltsék azokban, akik nem veszik észre a szóbeszéd mögötti politikai szándékot. Ezt a módszert suttogó propagandának hívják, néha a szocialisták is szoktak vele élni. A Fidesz így támadja a Jobbikot, mert máshogyan nem támadhatja: a politikai nézeteit, retorikáját, célkitűzéseit nem bírálhatja, hiszen ezzel leleplezné önnön látszat-jobboldaliságát, látszatellenzékiségét. Miközben a nyilvánosság előtt csak annyit mondanak, hogy egységesnek kell lennie a „jobboldalnak”, a háttérben, névtelenül terjesztik „balónés” rágalmaikat.

Tessék mondani, hatvan év után van még egy ember ebben az országban, aki nem hozható valamilyen kapcsolatba a rezsimmel?

Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, hogyan is viszonyulnak az >Irányítók< a Jobbikhoz.

Az Irányítók nem egységesek. Egy hatalmi piramist képeznek, melynek a csúcsán egységes akarat, egységes szándék áll, ám az alacsonyabb szinten lévő embereknek mind megvan a maguk egyéni érdeke, és néha birokra kelnek egymással.

A legfelső szinten lévőket ez nem zavarja, sőt az ilyenfajta belharcolat hasznosnak is tartják, az általuk „dialektikus processzusnak” nevezett módszertan szempontjából. Az ő számukra nem volt valóság a hidegháború, ám az amerikai és szovjet katonák számára nagyon is az volt. Az ő számukra a Fidesz és az MSZP hatalmi harcai az elmúlt évtizedben csak egy színjátékot jelentettek, viszont e két párt számára a tét nagyon is valódi: ki lesz a végrehajtó, ki lesz a kormányzás haszonélvezője. Ez pedig valóban az emberek szavazatától függ – s ettől olyan hiteles a játék.

Leírtuk már >korábban<, a „demokrácia” úgy működik, hogy a jelöltek mindegyike az Irányítók embere, aki pedig nem az, az nem kerülhet rá a szavazólapra sem. Mi egy évvel ezelőtt még azt prognosztizáltuk, hogy a Jobbiknak esélye sem lesz bekerülnie a tényleges politikai körökbe, a magyar vagy az EU parlamentbe. Nos, amikor kiderült, hogy a Jobbik nagyon is valós alternatíva a választásra, jött a logikus következtetés, hogy mindez csak az Irányítók akaratával és beleegyezésével történhet – létezik tehát, hogy a Jobbik mindössze az országunkban működő százarcú egypártendszer egy újabb álarca?

A válasz valószínűleg sokkal bonyolultabb, és a nemzetközi irányító elit belső ellentéteiben keresendő.

A >2012-ről szóló bejegyzést< folytatva, azt már tudjuk, hogy az Irányítók készen állnak a bolygó elhagyására. Vannak azonban más hangok, alternatív, kevésbé kemény irányvonalak – egyesek úgy gondolják, még a magasabb szinteken is, hogy esetleg inkább egyezkedni kéne mind az emberi fajjal, mind a magasabb hatalmakkal, a bolygó szándékos tönkretétele helyett valami mindenki számára elfogadható alternatívát kínálni, s bázisul megtartani ezt a bolygót, miközben cseles módszerekkel, fegyverek helyett diplomáciával és tömegkampánnyal „meghódítani” az újat, és akkor lenne kettő! Ebben a kérdésben nincs egyetértés, és ezt a legfelső Irányítók felhasználhatják a megosztottság növelésére, a zűrzavar fokozására –engedik létrejönni önmaguk alatt az „alternatív Irányítók” gárdáját, hogy utána a keményvonalas Irányítók megküzdjenek velük.

Hogyan manifesztálódik mindez a nagypolitika szintjén?

Aki egy kicsit is képben van a Magyarországon zajló folyamatokkal, tudja, hogy Magyarország gyarmatosítása azért késik, mert az orosz és az izraeli zsidók verekednek jelenleg az országért, és blokkolják egymást az ország feletti totális hatalom megszerzésében.

A legfelső Irányítókat ez nem különösebben zavarja, hiszen a cionizmus következő fázisait parasztvakításnak találták ki: mind a Tigristől Nílusig húzódó Nagy-Izrael, mind a Kárpát-medencei zsidó haza olyan látszólagos cél, melyért ha az Irányítók harcolnak, hát elhitetik a szinte teljességgel zsidókból álló tömegbázisukkal, hogy „ők a zsidó népért vannak”. A cionisták végcélja, a „Globális Izraelnek” is nevezhető Világállam egyúttal a felső Irányítók egyik köztes célja is, azonban ennek eléréséhez nincs szükség fokozatos terjeszkedésre, gyarmatosításra – ezt máshogy fogják elérni…

Úgyhogy Magyarországért verekedjen csak Izrael Oroszországgal, legalább el vannak foglalva egymással! Fontos megkülönböztetni, hogy míg Izraelnek azért kell Magyarország, hogy a sivatag közepére vallásos maszlaggal odabolondított zsidóknak egy jobb természeti adottságokkal rendelkező, élhetőbb hazát kínáljon, addig az oroszországi zsidók egyáltalán nem vágynak „új hazára”, hiszen évszázadok óta ott élnek, alkalmazkodtak az ottani klímához, otthon érzik magukat. Így, míg Izraelnek az ország megszerzéséhez először is ki kell irtania és/vagy „diaszpórába” kell száműznie az őslakosságot, addig az orosz tőke gazdasági szempontból fantáziát láthat Magyarországban. Addig azonban nem tud és nem akar ide befektetni, amíg az izraeli tőke ámokfutása és a nyugati tőke rablógazdálkodása zajlik nálunk, és a regnáló politikai garnitúra ebben teljes egészében partner.

És eljutottunk oda, hogy a nemzetközi folyamatok hogyan manifesztálódnak a magyar politika szintjén. Vona Gábor valószínűleg nem azért járkál ki Moszkvába, hogy a Kremlt lefényképezze…

Ha valaki azt hiszi, hogy a Jobbik előretörése nem arról szól, hogy vannak nagyon-nagyon gazdag emberek, akik szeretnének még gazdagabbak lenni, az ébredjen fel! A Jobbik egy poltikai párt, nem a messiás. Gazdasági érdekek vannak mögötte, mint bármelyik párt mögött a világon. Persze velünk a nagy szocialista agymosásban elhitették, hogy tőke = gonosz. De ez nem feltétlenül így van. Az orosz tőke úgy is teret nyerhet Magyarországon, hogy nem kizsigerelni akar, hanem fejleszteni – ha kövérebb a tehén, több tejet ad. Ez az alapja nyugaton a „jóléti” társadalmaknak is (legalábbis szigorúan anyagi és mennyiségi szempontból): termelhetnek a tőkések orrba-szájba, ha a munkásaik a húsz fillér fizetésből nem tudják megvenni az árukat. Ha egyesek például felvevőpiacot szeretnének találni Magyarországon, azt nyilván nem tízmillió szakadt koldus formájában képzelik el, akik a nyálukat csorgatják a kirakatok előtt, hanem fizetőképes keresletet szeretnének itt találni. Arról nem is beszélve, hogy ha Magyarországról élelmiszert szeretnénk exportálni az oroszoknak (amit ugye Vona Gábor nyíltan emlegetett is), ahhoz először is termelnie is kéne a mezőgazdaságunknak. És természetesen azon a makói gázon is meg lehet osztozni jut is, marad is alapon is…

Ezek olyannyira nyilvánvaló dolgok, hogy hosszú távon a „gonosz” izraeli tőke is ugyanígy nekiállna felvirágoztatni az itteni gazdaságot – miután az őslakosságot már felszámolta, és helyére telepítette azokat, akik torkig vannak a sivataggal.

Ha a Jobbik olyan külföldi nagytőkével van szövetségben, amelyik nem rabolni-pusztítani akar idejönni, hanem építeni, akkor miért kell ezt titkolni?

Nyilván a külföldi tőke tevékenysége az elmúlt húsz évben bizalmatlanságot ébresztett az emberekben, s a nacionalizmus az, amelynek leginkább divatját lehet kelteni, olyan szlogenekkel kampányolva, hogy „Magyarország a magyaroké”, és emellett nem nézne ki jól egy olyan, hogy „vissza az oroszokkal”… Még ha nem is ugyanazokról az oroszokról van szó és nem ugyanabban a formában. Mert természetesen az orosz gazdasági elit sem egységes, és ha a Jobbik valóban jót akar Magyarországnak, hát a megfelelő „alternatív” embereket kellett ott megtalálnia, nem Gyurcsány ottani barátait.

Visszatérve nemzetközi vizekre, már láthatjuk, mert jól szánkba rágják a médiában, hogy ez a nemzetiesedés nem csak Magyarországon történik, hanem az egész EU-ban. Előszele ez a 2012 körüli változásoknak, reakció ez a globalista elnyomó elit ténykedésére, az emberek kezdenek kiábrándulni az EU-ból és hasonló szadakőműves-stílusú „testvériségekből”, a világ egyre elviselhetetlenebb, szeretnének visszahátrálni valami normálisabb létbe. Még mindig fenntartjuk, hogy az Irányítók az euró-zónát 2010 körül összeomlasztják, és minden ország visszatér a saját kis pénzneméhez, maga az EU pedig egy felülről irányított globalista elnyomási eszközből egyenrangú államok laza szövetségévé vedlik vissza. Mindez az Armageddon és az Új Világ meghamisítását szolgálja, ahogy >már írtuk<, a nagyon rossz után a kicsit rossz időszaka következik. Az Irányítók elhitetik velünk, hogy eltakarodtak. Mit tetszik gondolni, miért lehet újabban úton-útfélen az Illuminátusokról hallani? Mert az Irányítók vonulnak hátrább, egy még újabb és még titkosabb hatalmi apparátusba. Az általuk irányított nacionalista kormányok pedig mindenki bizalmát el fogják nyerni. Erre a bizalomra szükség van, hogy aztán az utolsó lépésként, egyetlen pillanat alatt, létrehozzák a világállamot, annak totális diktatúrájával. És az emberek el fogják fogadni, és örülni fognak neki. Hogy ezt hogyan fogják elérni, arról majd 2012 után… (A megfejtés egyébként, nagyon indirekt módon, ott van az >1. rádióadásban<, aki megtalálja, kap egy ŠÜN-pólót. :))

Egyelőre halljátok jóslatom :), az eddigiek fényében: a Jobbik kormányozni fog Magyarországon, talán hamarabb is, mint várnánk, azonban a miniszterelnököt nem Vona Gábornak fogják hívni… Mire a Jobbik odáig jut, a korrupció felemészti majd belülről, a mostani vezetést kitúrják és (ismét) az Irányítók bábjai fogják átvenni a hatalmat az országban.

S ezért jönnek felülről, nagyon felülről a határozott parancsok a jelenlegi kormánynak, hogy a Jobbikot ütni is kell egy kicsit, de hagyni is kell egy kicsit…