HTML

A Játék Neve: Föld

Ez a blog arról szól, hogy hogy működik a világ valójában. Túl a látszatokon, a manipuláción, a mindent átszövő hazugságon és felelősséghárításon. A jelenkor eseményeinek mozgatórugóival is foglalkozik, ahogy a régmúltba is tapogatózik visszafelé, egészen az emberi lét kezdeteiig. Mindez egy sokéves kutatómunka eredményeire támaszkodik. A blog korábban "2012 blog" címen működött a blogol.hu szerverén. Kapcsolat: blog2012 kukac freemail ponnt hú!

Friss hozzászólások

  • Lazur: @Nikiló: www.youtube.com/watch?v=TQcqOW39ksk Apropó, és az már smafu, hogy a kínaiak azért akarnak... (2023.09.15. 00:32) Emberek, Irányítók és a Háttérhatalom
  • Gergő92: Nem csak én szoktam néha felnézni ide. :) (2023.01.18. 00:00) Mire készülnek a Marson?
  • Lazur: Ez egész friss: futureofhumanity.report/en www.youtube.com/watch?v=MYJFc3vA6N4 Csak a rotary klu... (2023.01.10. 18:29) 2019
  • Lazur: Szűk tíz évbe telt, de lassan a híradóba is bekerül ahogyan Kínában készülnek a cellák. www.youtu... (2022.12.05. 01:07) AUTOKRÁCIA (szerk)
  • Gergő Bohrát: A mostani események fényében bár 10 év késéssel, vagy inkább több, de csak efelé haladnak a dolgok... (2022.04.23. 22:12) A Jobbik és az Irányítók
  • Lazur: 2012 helyett 2021, de itt a mátrix 4. része: www.youtube.com/watch?v=JQVHrXek73E (2021.12.17. 20:30) Előadás videó - A Mátrix-trilógia (szerk)
  • Kápráz: ...Történt egyszer, hogy Noé szőlőt telepített, de a bortól megrészegedvén meztelenül feküdt sátrá... (2021.12.11. 21:02) Előadás videó (szerk)
  • maztro: @Gergő Bohrát: Szeretnek minket behúzni a csőbe, a cikk lényegében minden pontján prezentálja azt,... (2021.08.26. 05:03) Menetrend (szerk)
  • dangbird: Új nagy ívű, félelmetes novella a személyes blogomon: marioatreides.blog.hu/2020/01/06/nem_tehete... (2020.01.06. 10:36) Olyan, mintha
  • dangbird: ferfiakklubja.hu/fk_magazin/az_fk_noi_tamogatoi_korebol/amikor_nem_fogadjuk_el_a_ferfi_es_no_kozot... (2019.11.13. 10:09) A házasságról

Utolsó kommentek

Az Irányítók 12 legnagyobb hazugsága, 5: Régen rosszabb volt

2009.04.23. 11:18 dangbird

Rekord hosszúságú, de nagyon-nagyon fontos pont következik most, amelyet megismerni elengedhetetlen (lenne!) minden olyan embernek, aki a jelenlegi világrend támogatója, követője, aki feltétlenül bízik és hisz a fejlődésben, nameg abban, hogy „majd jobb lesz”, egyszer…

Amire építkezünk, az a 2. pont a tudomány objektív voltáról. Mint tudjuk, a tudomány egyszerű művelőinek hitvak elfogultsága mellett tele van szándékos elferdítésekkel és hazugságokkal, melyek a tudományos elitben működő Irányítóktól származnak. Az egyik legjobban telehazudozott tudomány pedig: a történelem.

Ha jól körülnézünk az Interneten – és tényleg jól körül kell néznünk, mert a látszólag független és kontrollálhatatlan és „mindenkiszótkaphat” Internetet is bizony a központosított tömegmédia uralja, amelynek linkhálójából igen nehéz olyan irányba kiverekedni magunkat, ahol nem csak jelentéktelen személyes információkkal találkozunk –, megláthatjuk, hogy az úgynevezett „kőkorszaktól” át az ókori rabszolgaságon keresztül a magyarság finnugor-eredetén vagy a reneszánsz előtti európai középkoron át akár a modern holokauszt-dogmáig nincs olyan korszak, mellyel szemben ne léteznének revizionista igények, méghozzá sokszor egymástól független, egymáshoz ideológiailag sem kapcsolódó tudományos tekitélyek (vagyis sokszor inkább ex-tekintélyek) kutatásaiból kiindulva.

A történelmi mesevilág bábeltornya részben azon közhelyes igazság miatt recseg-ropog, hogy a történelmet a győztesek írják. Nem nagyon ismerünk olyan háborút ugyebár, amelyben a rossz győzte volna le a jót, s micsoda véletlen lehet ez, biztosan az isteni közbeavatkozás eredménye…

Az európai forradalmak és az amerikai függetlenségi háború legnagyobb győztese pedig a szabadkőművesség volt. Nem csak, sőt nem elsősorban a szabadkőműves páholyok tagjaira gondolunk (Robespierretől és Benjaim Franklintől kezdve Kossuth Lajoson és az Esterházyakon át Antall Józsefig és Barack Obamáig), hanem a szabadkőműves eszmerendszer híveire, éltetőire és persze mindenekfelett ezt az eszmerendszert csak fedőideológiaként meglovagolva a hatalom csúcsára felkapaszkodó Irányítókra.

Nem csak nekik, de minden hatalmi rendszernek a múltban és a jövőben, amelyik csak egy kicsit is önző és számító, az az érdeke, hogy elhitesse az emberekkel, hogy az a világrend, amiben jelenleg élnek, a lehető legjobb.

Nyilván, ha ezt elhiszik, akkor nem akarnak majd változtatni.

Ennek egyik pontja annak az elhitetése, hogy a történelemben minden korábbi kor rosszabb volt a mostaninál – és természetesen itt lép be a szándékos történelemhamisítás és -félremagyarázás szükségessége.

A másik pont az, hogy elhitetjük az emberekkel azt az abszurdumot, hogy a jelenlegi rendszernél jobbat nem is lehetséges kitalálni, s ilyen hangokat is lehet hallani manapság, azt hiszem az első, aki ezt be merte dobni a köztudatba, (a szabadkőműves) Churchill volt. Ami meglepő, hogy azóta is kevesen vannak, akik halálra röhögik magukat ezen. Bár annyira talán nem is meglepő, hiszen az iskolában kora gyermekkortól kezdve a rendszer dicshimnuszát zengik nekünk és rágalmakkal, féligazságokkal és hazugságokkal járatják le a korábbi és az esetleges párhuzamos hatalmi rendszerek mindegyikét, ráadásul az önálló gondolkodásról is módszeresen lenevelnek minket, és így már nem is kezdünk alternatívákat keresni (meg hát a legtöbb embernek eleve nem is lenne meg a szellemi kapacitása, hogy bármilyen életképes kis ötlettel előálljon), hanem készségesen elhisszük azt az állítást, melynek egyetlen célja a rendszer stabilizálása, az uralkodó osztály érdekében. Az esetleges, még számbavehető, teszteletlen társadalmi rendszerek szándékos, gyakorlati lejáratásáról a szocializmusos-hidegháborús pontban írok majd, nemsokára.

Haladjunk visszafele a történelemben, s nézzük meg a forradalmak előtti sötét középkort, a szörnyűséges módon sanyargatott és agyondolgoztatott, röghözkötött, kizsákmányolt, éhező jobbágyokkal, brutális földesurakkal, inkvizícióval, megállás nélküli kegyetlen, pusztító háborúkkal, rettenetes mértékű általános tudatlansággal.

Természetesen ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk, ezt a rendszert nem végnapjaiban, a forradalom előestéjén kell megvizsgálnunk, hanem mondjuk fénykorában, a XIII.-XIV. században. Menjünk sorban!

1. éhező jobbágyok: Hogy a jobbágyság helyzete korántsem volt annyira szörnyű, mint állítják, arra közvetett tárgyi bizonyíték létezik: a népművészeti alkotások. Tessék megnézni jól, milyen módon voltak díszítve a házak, a szobák, az ágyak, ágyneműk, terítők, ládák, tányérok! Vajon az, akinek alig akad betevő falata, arra fordít enerigát, hogy virágmintákkal gazdagon díszítse a tányért, melyből megeszi a három penészes kenyérmorzsáját? Vajon az agyondolgoztatott jobbágyoknak honnan volt idejük és energiájuk ezt a népművészeti gazdagságot létrehozni: kézműves tárgyak, dalok, táncok és mesék nem csak szimplán jelen voltak az életükben, hanem teljesen átjárták azt, minden napjuk minden percében, a fizikai test szüntelen zsarolásának való engedelmeskedés közben: minden állati, önfenntartó tevékenységet átjárt a magasabb, emberi szellemiséggel átitatott művészet. Ezt hívják (hívták) kultúrának, s erről valószínűleg lesz egy külön bejegyzés. Honnan volt erre energia? Ha a mai embert megnézzük, dísztelen kockaházakban lakik és dolgozik, dísztelen, funkcionális tárgyakat használ mindennapjaiban – s van-e ma valaki, akinek, ha mindez nem tetszik, lehetősége van a mindennapokban teljesen körülvenni magát kultúrával, esztétikummal, s ilyen módon védekezni a hétköznapok sivársága ellen? Van: a kifejezetten gazdag emberek. Ők azok, akik megengedhetik maguknak azt, amit a középkorban minden egyes jobbágycsalád megengedhetett magának.

2. agyondolgoztatott jobbágyok: Azt hiszem, ez a mese elsősorban a városi gyerekeknek szól, de a falusiak is elhiszik, talán azért, mert ma már a földműveléshez gépi erőt használnak, ami régen, szegény jobbágyoknak nem állt rendelkezésre – viszont ma minden egyes (azaz 1 db) mezőgazdasági termeléssel foglalkozó embernek az ún. „civilizált” világban a CIA statisztikája szerint kb. 50 db másik embert kell jóllakatnia, akikből max. 12 foglalkozik az ipari termeléssel, a többi csak fogyaszt, nem termel semmit (ha dolgozik, akkor természetesen az ő munkájára is szükség van a javak megtermeléséhez és hasznosításához, de legtöbbször csak azért, mert páratlan célszerűtlenséggel működik a jelenlegi gazdaságmodell).

A feudális középkorban a jobbágycsaládok önfenntartóak voltak, ezenkívül pár tucat és pár száz közötti családnak kellett magas színvonalon ugyan, de közös erővel eltartania egyetlen úri családot. S azoknak, akik elhiszik, hogy a jobbágyok reggeltől estig a földeken robotoltak, „nehéz fizikai munkát” végezve, javaslom, hogy szálljanak fel egy vonatra, menjenek le egy kis faluba, és nézzenek meg jó közelről egy paradicsomot – meg is kérhetik a paradicsom termelésével foglalkozó embert, hogy ugyan a kőkemény munka közepette, ha bírja szusszal, magyarázza el, hogy is működik ez a növény, és hogyan kell azt növeszteni, napi 10 órás kemény munkával. A tanulság egyszerűen hihetetlen lesz: nem kell növeszteni, mert nő magától – s aki ezt most elhitte, annak jön a legdurvább rész: még a konnektorba se kell bedugni, mert napenergiával működik.

Aki már látott önellátó gazdaságot, az pontosan tudja, milyen rengeteg munka van vele…

Nem csoda, hogy annak idején – amint azt a hivatalos történelemírás is elismeri – vasárnap az emberek a kisujjukat se mozdították munkavégzés céljából, de bizony a földeken való dolgozásból volt még két szabadnap, legtöbb országban a szombat s mellette a péntek is. És aki már látott akár búzamezőt, akár körtefát vagy éppen krumpliföldet télen, az nagyjából el tudja képzelni, mennyi munka van ezekkel őszközéptől tavaszközépig – a jobbágyok az év nagyjából felében szinte lógathatták a lábukat, csak a jószágról kellett gondoskodniuk. Ha egy picit beleképzeljük magunkat ebbe a világba, már kezdhetjük látni, hogy hogyan termelte ki azt a művészeti gazdagságot, melynek mára már csak töredéke maradt fent: a mai ember számára elképzelhetetlen jólét és sorskönnyűség egyszerű, nyugodt békéjének védelme alatt.

Apró adaléknak teszem csak hozzá, azok kedvéért, akik éppen a fizetésük létminimum feletti részét a banknak adják oda minden hónapban lakástörlesztésre: régen, ha az ember nem örökölhetett házat és földet, az úrtól kapott egy plusz parcellát a falu szélén (igen, ingyen!), és a házakat kalákában építették, tehát a jobbágyok közössége együtt, közös erővel (igen, ingyen).

3. földesúri kegyetlenség: A fenti lakáshiteles példával már bukik a röghözkötöttség meséje is, hiszen kötve volt vagy sem a törvény által, kinek jutott volna eszébe elhagyni egy közösséget, ahol mindenkit ismer, mindenki ismeri és elválaszthatatlanul része a közösségnek, s elindulni máshova, ahol idegen, s nem biztos, hogy befogadják?

Ha abból indulunk ki, hogy a járási közösségek belterjes világában senki sem maradhatott magára, s ezen belül a falusi közösség úgy működött, mint egy nagy család, nem nehéz belátni, hogy ebből a földesúr sem maradhatott ki. Főleg, ha hozzávesszük, amit a Irányítókról szóló legelső bejegyzésben írtam a hatalom nyilvános működéséről, és az urak napi szintű kapcsolatáról jobbágyaikkal. Ráadásul a jobbágyok tartották el a földesurakat, méghozzá szó szerint: egy jobbágyot nem lehetett kirúgni, mint ma egy vállalati alkalmazottat, és helyette újat felvenni, mert nem volt honnan. A földesúr jóléte éppen úgy függött jobbágyai jólététől, mint egy eltartott gyerek sorsa függ szülei sorsától.

Ha már földesúri brutalitás, a karóba húzásról és a kerékbe törésről is szólhatunk: felnégyelni és/vagy karóra tűzni embereket a haláluk után volt szokás. Esetileg előfordulhatott, hogy ettől a szokástól eltértek, de azt valószínűleg valamivel nagyon ki kellett érdemelni. A karóra tűzés azt jelentette, hogy a járás határában, az útfélen felállítottak egy hosszú karót, amelynek tetejére volt tűzve a holttest, messziről hirdetve mindenkinek, aki arra jár, hogy itt milyen sors vár azokra, akik megszegik a törvényt. Tehát demonstrációs és nem kivégzési célja volt (hasonlóan a Római Birodalomban alkalmazott keresztre feszítéshez!). A kerékbe törésnek nevezett dolog leginkábbis fikció; valóban volt ilyen eszköz, de az ellenirányban forgó kerekeknek nem az volt a célja, hogy a gerincet eltörve halált okozzanak (ölésre volt egyszerűbb módszer is), hanem ez egy kínzóeszköz volt – a célja pedig szabályozható erősségű fájdalom okozása volt! Tehát nem csak arra kellett, hogy az eljárásnak alávetett személy minél jobban szenvedjen, és akkor annak örüljünk, hanem valamiféle praktikus célja volt: mégpedig hallgatag vagy igazmondásra kevéssé hajlamos emberek szóra bírása. A fájdalom nulláról lassan, egyenletesen növelhető erőssége (akárcsak a spanyolcsizma esetében) pontosan arról tanúskodik, hogy az eszköz használóinak az volt a célja, hogy minél kevesebb fájdalom és fizikai sérülés árán bírják szóra az illetőt! Magyarán ha az elfogott tolvaj hajlamos volt elárulni, hova rejtette a zsákmányt, nem kellett attól tartania, hogy „kerékbe törték”… s különösen nem kellett ilyesmitől tartania a hétköznapok becsületes jobbágyának.

4. Megállás nélküli háborúzás: A feudalizmus természetéből ugyan adódik, hogy viszonylag sokat kell háborúzni, de korántsem annyit, mint amennyi a történelemkönyvekből kitűnik. Egyszerű pszichológiai cselről van itt szó: a történelem s főleg a középkori történelem valójában az emberi háborúk történelme, szinte másról sem szól a történelemkönyv, mint hogy ki mikor kivel háborúzott, miközben elég gyatra képet kapunk arról (nem véletlenül), hogy hogyan is élték az emberek mindennapjaikat. Ha jól megnézünk egy történelemkönyvet, azt látjuk, hogy ha van pár hónap háború, az 20 oldalon van leírva, de ha utána 20 év béke követi, az két bekezdés – innen származik ez a téves benyomás. Ezen felül, a háborúk megítélésénél számba kell venni azt is, hogy a korabeli fegyverzet és főleg a hadseregek létszáma milyen fokú pusztítást jelentethetett, s mindebből természetesen a jobbágyok elleni atrocitások érdekelnek minket igazából, hiszen a nemesembernek hivatásos kötelessége volt a háborúzás, s temérdek előjogot kapott érte cserébe, a győzelem pedig személyes érdeke volt, hiszen vagyonát, hatalmát, birtokait és jobbágyainak, hűbéreseinek számát növelte. Itt figyelembe kell vennünk azt is, hogy régen a háborúzásnak is létezett egyfajta „kultúrája”, szabályrendszere, etikai kódexe – csak egy triviális példaként, még a XX. században is(!) szokásban volt az ellenségnek hadat üzenni, és nem csak úgy lerohanni váratlanul, felkészületlenül, noha nyilván ebben az esetben könnyebben és kevesebb áldozat árán arathattunk volna győzelmet.

Elsősorban a végeken állt fenn a veszélye, hogy a jobbágyokat kár éri – elsősorban anyagi kár, hiszen ott erős várak voltak, ahova behúzódhattak támadás esetén – de ugyanakkor a király a végeket gazdaságilag nem hagyta magukra, esetleges „háborús csapás” után központilag segített talpra állniuk, hiszen a végek gazdasági és ebből következően katonai ereje az ország közérdeke volt.

5. Inkvizíció: Az inkvizíció által valóban elkövetett* brutális dolgok reakciót képeztek a reformáció jelenségére és az ebből következő egyházszakadás veszélyére. A reformáció a korabeli kettős hatalmi szerkezetet (királyi-egyházi hatalom) fenyegette s ezáltal az egész akkori világrendet összeomlással – nem csoda, hogy drasztikus eszközökhöz nyúlt az egyház azokkal szemben, akik ez alól a hatalmi rendszer alól ki akarták vonni magukat, s így gyakorlatilag a társadalom ráksejtjeivé váltak a hatalom nézőpontjából.

Hogy korábban az inkvizíció tüzes vassal sütögetett volna akárkit, akiről azt mondta három rosszindulatú öregasszony a faluban, hogy boszorkány, az nevetséges, ha a korabeli egyházi alapelveket jól megvizsgáljuk. Az egyik ilyen alapelv, s egyúttal az egyház létjogosultságának egyik magyarázata (így aztán hülye lett volna bármivel meggyengíteni) a bűnbocsánat volt. A krisztusi elveknek megfelelően mindenki számára feltétlen bűnbocsánat járt, aki bűnbánatot gyakorolt. Természetesen a világi hatalom nem működhetett ilyen alapon, mert akkor senkit sem tudtak volna megbüntetni, és mindenki azt csinál, amit akar, az egyháznak viszont már csak saját jól felfogott érdekéből is sértetlenül kellett tartania ezt az alapelvet, így ha az inkvizíció bárkit bármivel vádolt, az illetőnek elég volt beismerő vallomást tenni, bűnbánatot tanúsítani s kérni az eljáró papot az isteni feloldozás megadására, a papnak azt vallásos (tehát megszeghetetlen) kötelessége volt megadni s innentől vallásos alap nem volt arra, hogy bármiféle tüzes vas, máglya, vízbefojtás vagy egyéb extra szolgáltatás járjon az illetőnek. (Történelmi tény is, hogy a boszorkánypereket az úriszék, tehát világi hatalom folytatta. Valóban volt ilyen, nem szándékozom tökéletesnek beállítani a középkort, mint az mindjárt látható lesz.)

6. szellemi sötétség: Ami tény, hogy a középkori európában általános volt az írástudatlanság.* Ami viszont hazugság, hogy a „felvilágosodással” jött el az a kor, amikor végre az egyszerű ember is megtanulhatott olvasni. Kizárólag a középkori európa viszonylatában igaz ez, minden más világrendben természetes volt, hogy minden egyes ember tudott írni-olvasni. Az írásbeliség egyidős az emberiséggel, s a középkori európai analfabetizmus sajátos jelenség.

Hogy csak ebből, illetve abból, hogy a középkori ember nem rendelkezett analitikus jellegű ismeretekkel a fizikai természet működésének technikai részleteiről, még elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy tudatlanok voltak. Az a fajta tudás, amellyel rendelkeztek, a mai ember számára már ismeretlen, a tudás és tudomány mai művelői nem ismerik el, s így „semminek”, sötétségnek számít. Nem kell a XIII. századig mennünk, még 150-200 éve is minden egyes jobbágy értette a magyar népmeséket és a népdalok szövegeit – s kérjük csak meg a mai világ akármilyen nagy tudósát, hogy magyarázza el nekünk, miről szól, hát igencsak gondban lesz; letagadhatja, hogy minden, ami meséinkben megjelenik, szimbólum, s mögöttes, elvont, hovatovább transzcendens értelme van, de a néprajzkutatásban és a valláselméletben igazán járatos tudósok közül azért sokan szagot fogtak már, rejtett összefüggéseket találtak különböző korok és különböző földrészek kultúrái között, s keresik a kapcsot, hogyan jutott át a gondolat, a szimbólum, a motívum egyik világból a másikba, fel sem tételezve, hogy nem egyikből jutott a másikba, hanem mindannyiba egyazon helyről került, s az a „hely” nem itt van a Földön, de nem is egy másik bolygón. A fentebb említett népművészeti gazdagság sem együgyű, sötét, ostoba, babonás elmék kölcsönhatásairól tesz tanúbizonyságot az utókornak…

S mindezek után még kijelenthetem: a középkor tényleg sötét volt. Meglepő ez az eddig elmondottak után, de hát minden viszonylagos – a középkor pedig az ókorhoz képest volt sötét.

Az ókori nagy civilizációk egytől-egyig őriztek egy olyan tudást, ami a középkorra majdnem mindenhol, mára pedig ténylegesen az egész Földön elveszett. Még a hazugságokkal tömött mai embernek is feltűnik, hogy adott esetben a középkor sötétebb volt, mint az ókor – a történelem hamisítói azért nem igyekeztek még sötétebb képet festeni az ókorról, mivel nem volt erre igazából szükség: elsősorban a felvilágosodás és az abból következő, mai napig tartó társadalmi „forradalom” üdvösségéről akarják meggyőzni az embereket, ehhez pedig főleg a forradalmat közvetlenül megelőző korszak lejáratására van szükség.

Azért az ókorra is kitaláltak ezt-azt: pl. a rabszolgaság intézményét, amely inkábbis a középkorban fordult elő, hogy háborúban az ellenséges területről jobbágyokat hajtottak el rabnak, dolgoztatni, de ezek királyi „tulajdonban” voltak, mintegy haszonállatként funkcionáltak, bizonyos mennyiségű munkával pedig megválthatták magukat, és a királynak nem volt érdeke, hogy ostorral üssék vagy éheztessék őket minden nap, s hogy ilyet tegyen más (pl. aki a rabokat felügyelte), azt törvényileg tiltották, mivel a királynak okozott volna kárt.

Nagyobb ókori birodalmak (rómaiak, perzsák) valóban hajlamosak voltak ilyesmire, bár „rabszolgáik” nagyobb részét – bármilyen meglepő – törvényszegés miatt büntetett személyek tették ki, az egyes gazdag polgárok háztartásaiban dolgozó „rabszolgák” viszont egyáltalán nem voltak sem rabosított, sem elnyomott vagy kiszolgáltatott helyzetben: a háztartás és a háznép részét képezték. Tekinthetnénk rájuk „alkalmazottként” is, bár annyiban különbözött a helyzetük, hogy nem lehetett utcára tenni őket, mint a mai bérrabszolgákat, hanem sorsukért, jólétükért uruk felelősséggel tartozott.

Ha nagy távlatban nézünk rá tehát a történelemre, képet kaphatunk arról, hogyan fejlődik az emberiség: visszafelé. Egyre sötétebb, élhetetlenebb és elviselhetetlenebb világrendek követik egymást, s különösen meredeken az Irányítók XVII. századtól kezdődő, fokozatos színrelépése óta zuhanunk. Egyébként van egy irodalmi alkotás, amely ezt sokkal jobban bemutatja, mint én valaha képes lennék, méghozzá a magyar irodalom része: Az Ember tragédiája ez a mű, amely egyrészt sajnos már a Madách korában is jelenlevő hazugságokra is építkezik, másrészt viszont ennek ellenére hűen és hitelesen tudja bemutatni magát azt a folyamatot, ahogyan az egyes korok vezérlőideológiája egyre messzebb kerül az abszolút Igazságtól, egyre toldozottabbá-foldozottabbá válik, egyre több a hamis fogalom és a téves történelmi konzekvencia, míg végül az álom annyira elviselhetetlenné válik, hogy Ádám felébred.

Természetesen a mű, mivel az Irányítók rendjét veszélyezteti – s ezen a ponton kicsit képet kapunk az Irányítók módszertanából! –, ezért aztán nem betiltott könyv, hanem kötelező olvasmány… Minden gyereknek meg kell ismernie abban a korban, amikor élettapasztalata kevés, a világnézete fejletlen, a dolgokra való rálátáshoz még nem sűrűsödött műveltséggé a fejében az iskolai könyvtanyag: s ekkor még bármit rámagyarázhatunk. A hegeli dialektikának nevezett alapelv pontosan az Irányítók egyik történelmi fészkének, a Rhodistáknak nevezett dél-Afrikai titkos társaságnak a módszertana, hitvallása, ők importálták az irányítók nagy eszmei olvasztótégelyébe ezt az elvet, s a hatás-ellenhatás elvére épülő kormányzás alapjait – s ennek pont az egyik példája az, hogy ha egy könyv igazi értelmét el akarjuk rejteni, hát kötelezővé tesszük az iskolában! Így aztán a kutya sem akarja elolvasni, s aki meg is teszi, csak kényszerből teszi, s igen kicsi az esélye, hogy felnőttként később majd önszántából újra előveszi, csak annyi marad meg a fejében a mű értelmezéséből, hogy tézis-antitézis-szintézis, melynek valójában Madách igazi mondanivalójához a világon semmi köze…

(* Hülyeségeket is írok néha, azért szorgalmazom folyton, hogy ne higgyetek nekem feltétel nélkül, hanem nézzetek utána mindennek: > itt< egy helyreigazítás a fenti cikkhez.)

30 komment

Címkék: király monarchia forradalom középkor TÖRTÉNELEM

A bejegyzés trackback címe:

https://jatekneve.blog.hu/api/trackback/id/tr306226145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boldest Zinc Seeker 2009.04.27. 20:24:26

Egy kérdés: Mi az a tudás, ami az ókoriaknak még megvolt, de azóta elveszett? (De aminek a létéről még tudunk.) Némi fejtegetés: Az egyes korok sötétsége mondjuk eléggé viszonylagos - ha lehet egyáltalán egységes korokról beszélni. Tudtommal a rómaiak egészen úgy éltek, mint a mai ember! Az elit perverz orgiákat és pazarló lakomákat tartott, a nép bérházakban nyomorgott, a városokban rengeteg ingyenélő élt állami segélyből, és a nép szórakozása az volt, mint ma - gyilkolást bámult egész nap, csak mi ezt olyan fejlett technológiával tesszük, amely nem követeli meg a szereplők tényleges legyilkolását. Ehhez képest az európai középkor igazi kulturális virágzásnak tűnik. (Legalábbis a második fele, mert az első, az olyan volt, amilyen.) Végül elgondolkodó ömlengés: Egyébként gratula a szellemes és elgonolkodtató érveléshez! Nagyon kíváncsian várom az új blogbejegyzéseket - különösen, amikben majd a megoldási lehetőségekről írsz. (Mert ha az alaphelyzet tényleg az, ami az itteni írások kiindulópontja - amire, lgalábbis számomra, nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték, ugyanakkor azonban, mivel döntő cáfolats em áll a rendelkezésemre, kénytelen vagyok fenntartani a lehetőséget -, akkor alaposan benne ülünk.)

2012 Blog 2009.04.27. 20:34:50

A római birodalomról elmondottak: ez az, amit a hivatalos történelemtudomány állít. Egyéb óroki kultúrákkal összemérve, és felismerve a folyamatos erkölcsi-szellemi romlás folyamatát, elég valószínűtlen, hogy ez a kép nem legalábbis eltúlzott, de behatóan nem tanulmányoztam a római birodalom valódi történetét, úgyhogy nem tudok nyilatkozni erről. (Mindenesetre a rómaiakat én is negatív példaként hoztam, pl. a rabszolgákkal kapcsolatban.) Az Irányítók puszta létével és működésével kapcsolatban lesznek még érvek, nem kell aggódni. >-) Pofonegyszerű megoldást meg ne várjon senki - de a közeljövő történelmi változása úgyis valamennyire "adni fogja magát", mint ahogy általában lenni szokott.

Nagyi 2009.05.02. 14:58:26

Mikor lesz már új bejegyzés? Ha így haladunk 2012-re se lesz meg a 12 pont :)

eMM 2009.05.02. 15:37:36

Érdekes, elgondolkoztató bejegyzés. Mondjuk a parasztok (jobbágyok) sanyargatásáról annyit hogy a papság elvette tőle a tizedet,a földesúr a kilencedet,tartoztak még némi robottal azt ennyi.A mai világban kb ennyit hagynak meg a jövedelmünkből mint amit akkor elvettek.

Mesaj 2009.05.03. 10:03:36

Üdv! Tudsz róla, hogy a Jézus Szívén publikálják a blogodat?! Egy az egyben! (http://jezusszive.crpl.hu)

2012 Blog 2009.05.05. 12:25:00

Tudok hát! :) Én vagyok a tettes, meghívtak szerzőnek, azért publikálom ott is. (Holnap lesz új bejegyzés ha minden igaz, halálos erővel.)

Passzus 2009.06.16. 15:57:29

Véleményem 1.kontextus: vélt és valós egyházi visszaélések, egy kis versengés a világi és egyházi hatalom között (nem véletlenül támogatta Luthert a szász választófejedelem mellett még más is), valaki, aki mer kockáztatni, és máris alakul a reformáció. Tehát... 2. Kicsit túlzás egy bekezdésben rásütni a mindent bomalsztó "ráksejt" bélyeget! Luther nem kívánt szakadást, a parasztlázadást is elítélte, nem kívánta a társadalmi rendet megbontani! Inkább... 3. Az volt a helyzet, hogy a reneszánsz Egyház inkább saját infrastruktúráját építgette a bűnösök pénzén (tudtommal őriznek még bűnbocsátó cédulát), miközben a valóban gazdagodó parasztság gazdagabb lelki életet is akart élni. A reformáció után egy ideig a vallásos buzgalom inkább nőtt mint csökkent. A paraszt maga akarta kézbe venni a Szentírást, saját nyelvén, ugyanis hitt a krisztusi elvekben, az ingyen osztott bűnbocsánatban, a személyes Isten-élményben. És... 3. Ebben a korban már hozzáférhetett (pénze is, ideje is volt rá, nyomtatás is létezett, sőt tanulhatott!) a "magasabb" kultúrához is. (Carlo Ginzburg - A sajt és a kukacok c. könyve elég jó képet ad: kis eldugott olasz falu a 16. században, benne legalább 4 olvasni tudó ember, sok meglepően művelt és józan falusi). Valójában a reformáció a "jajdenagyonelnyomott" parasztok magasabb rendű igényeinek a kivetülése volt. Természetesen ez elég nagy felfordulást okozott, a következményei beláthatatlanok. Ami még fontos: 4. Nemcsak úriszéki eljárás útján égettek meg embereket hanem az inkvizíció is kivette a részét, már a reformáció előtt is (!). Persze nem az egyház elvei, hanem politikai meggondolás alapján. Éppen ezért nem elég az elveket figyelembe venni, mert azoktól el is lehetett térni. Tanácsosabb pl. periratokat vizsgálni, mert azokból világlik ki a megvalósulás. Amúgy nagyvonalakban egyetértek a pontokkal, hiszen ezeket minden értelmes ember a saját bőrén érzi. Csak azért írtam ennyit a reformáció "védelmében", mert szerintem éppen azt mutatja, hogy igenis volt idejük is, szükségük is a materializmuson túli dolgokra. Szóval én úgy látom, hogy valóban jobban éltek, többet tudtak, mint azt egyesek ma hinni engedik. Még az írástudatlanság mítosza is (a további felülvizsgálatig) csak a legszorosabban vett középkorra érvényes.

2012 Blog 2009.06.16. 16:39:23

Nem akartam én rásütni a ráksejtséget a reformációra, azt írtam, hogy a hatalom nézőpontjából volt veszélyes, renitens dolog, az "establishment"-et veszélyeztette. Ugyan nem szakadást akartak, hanem egyházreformációt, de az egyház természeténél fogva (mivel tévedhetetlennek kiáltotta ki önmagát) képtelen volt a megújulásra, érezhető sebességű irányváltoztatásra. A reformáció inkább a köznemesség igénye volt, és onnan "gyűrűzött le" a jobbágysághoz. A probléma csak annyi volt, hogy túl gyors átalakulásoknak engedett teret, és szerephez juthattak a felforgató erők. (Éltek is vele sajnos, mint azt ma már jól láthatjuk.) Egyébként szerintem a reformáció a reneszánsz eredményeként jöhetett létre, de erről még lehet, hogy fogok írni egy másik bejegyzésben.

Passzus 2009.06.16. 20:32:26

Bizony, ennek is megvan a maga "kórtörténete", s ha ebből is születik bejegyzés, akkor lassan könyvespolcnyi anyagot lehet itt olvasni. Jó, hogy még a neten terjedhet, mert amúgy a kiadási lehetőségek is megérnek egy bejegyzést.Remélem, hogy valamikor utólérlek az olvasással, mert ugye a mai jóvilágban az ember rengeteget rohangál csak úgy passzióból. :p

Vándor 2009.10.25. 08:58:41

Nagyon érdekes cikk, a 2. ponttal azért vitatkoznék olyan szempontból, hogy aki dolgozott már a saját kertjében (esetleg rokonnál, nagypapánál stb) az azért valószínűleg tapasztalta, hogy gyakorlatilag rengeteg munkát tud adni a dolog, és egy gazdaságot ellátni bizony egész napot kitevő munka. Azzal egyetértek, hogy nem dolgozták halálra magukat, viszont az biztos hogy megfogták a munka végét. Érdekes intézmény pl magyar viszonylatban az ún fonó, ami a falusi társadalmi élet egyik központja volt (habár ez már nem a középkor) és mindamellett ott is dolgoztak az emberek, kvázi beszélgetés, szórakozás közben.

Jóska 2009.10.31. 22:29:04

Belekezdhetnék hosszabb fejtegetésbe, hogy hol, s miben tévedtél, de valahogy nincs kedvem, meg úgyis tudom, hogy fölösleges. Így megelégszem egy kérdéssel: ha olyan kurvajó volt régen, vajon miért volt vagy 20 évvel rövidebb az átlagéletkor, mint ma? (Ja, rájöttem, persze, nem is volt rövidebb, ez is az Irányítók hazugsága, igazából 120 évig élt mindenki!) Ami pedig a mezőgazdaságról szóló részt illeti: úgy tűnik még nem is láttál közelről kapát, nemhogy használtad volna valaha is! Ui.: Igazából szar lehet az irányítóknak! Még több dolguk lehet, mint az átlagembernek, ennyi manipuláció elvégzése emberfeletti munka lehet!

cath 2009.11.01. 09:43:19

Jóska, régen nem azért éltek kevesebb ideig mert halálra dolgozták magukat, hanem mert nem volt még olyan fejlett (?) a munkaerőt konzerváló tudomány (azaz a köz orvoslása), ha meghóótt, hát volt helyette sok másik. Egyébként a föld kétharmadán még ma is "ennyi" csupán egy darab ember élete, úgyhogy ebben nem sokat fejlődött szellemileg az emberiség. A bibliában pedig van szó sok olyan emberről aki akár 700 évet is megélt. Nagjából most kezdenek rájönni (és finoman hallgatni róla), hogy ezek nem szimbólikus évszámok, hanem valóban az átlagot meghaladó időszakokat éltek ezek az emberek (ha nem is 700-at, de mondjuk 7 emberöltőt- azaz 7xkb40 évet). Szóval igen, a 120 év amúgy is egy bűvös szám :), biológiailag annyi időre van a testünk "tervezve". Úgyhioyg inkább az a gáz, hogy manapság is alig éli meg valaki a tervezett idejét...

2012 Blog 2009.11.01. 10:37:13

A "rövidebb élet" nem hazugság, de csúsztatás. Az átlagélettartam egyrészt azért volt rövidebb, mert a gyermekhalandóság nagyobb volt a modern gyógyszerek hiánya miatt - ezt ellensúlyozandó több gyerek is született, másrészt ma 70 felett az emberek nagy részét az orvostudomány tartja életben mesterségesen, mindenki gyógyszereken él, stb. De 60-70 évet simán éltek az emberek, ha nem lett bajuk, adott esetben akár többet is. A "dédnagyapa", "üknagyapa" nevek nem azért léteznek, hogy senkit se lehessen így szólítani, mert 40 évesen meghaltak az emberek. Mivel a generációk között kisebb korkülönbség volt, rendszeresen előfordult, hogy valaki saját üknagyapját is ismerhette még! Az, hogy negyven évesen öregnek számítottak az emberek, szintén egy félremagyarázás, régen az "öreg" szónak olyan jelentése is volt, mint most a nagyszülőnek ("öregapa"). Mivel 16-18 éves korban gyermeket vállaltak az emberek, 40 éves korára valóban "öreg" lett az ember, de ez nem biológiai öregséget jelent! Gyerekkoromban elég sok időt töltöttem vidéken, úgyhogy láttam közelről a mezőgazdaságot kistermelői szinten működni.

Jóska 2009.11.01. 21:02:14

Most magad írtad le, hogy mégsem volt olyan jó régen. Ugyebár magas gyermekhalandóság, 16-18 évesen (sőt, még fiatalabban is) gyerekvállalás, orvostudomány gyengesége, stb, stb. Ez nem utal olyan nagy jólétre. A 60-70 éves kort pedig kevesen érték meg. Ha már úgyi emlegetted a népmeséket, nézzül csak azt a klasszikus elemet, hogy a szegényember felneveli 3 fiát, és mikor mind legénykorba ér, ő a halálos ágyán mondja nekik, hogy menjenek vándorolni. Ez sem a hosszú életre utal.) Ha pedig gyermekkorodban sokat voltál vidéken, vagy mégsem láttad azt a munkát olyan közelről, vagy már elfelejtetted. Azt egyébként egyetlen történész sem állítja, hogy agyonhajszolták a jobbágyot, de volt igen sok munkája. Csak három dolgot említek: szántás (faekével, esetleg vaspapucsos faekével), aratás, cséplés. A legnehezebb munkák közé tartoznak. És ezek csak az idénymunkák. És akkor még magáról a rendszerről nem is beszéltem. Kielemezni nem is fogom, de pár dolgot csak említek. Karóba húzás: Sienkiewicz XIX. sz-i lengyel író talán nem volt az Irányítók szolgája. Érdemes elolvasni a híres trilógiáját (Tűzzel-vassal, Özönvíz, Kislovag). Rengeteg karóba húzás fordul elő benne, egyikben sem halottat húztak karóba. És ezek a középkort dicsőítő romantikus regények! Igazságszolgáltatás: hát először is, ott van az istenítélet: nyomozás helyett próbatétel! Remélem nem kell kommentálnom! Aztán: nemcsak a középkorban, de még a XVIII. sz-ban is a beismerő vallomás számított a legfőbb bizonyítéknak. Hogy a legegyszerűbb azt kicsikarni? Kínzással! Alkalmazták is nagy előszeretettel!

2012 Blog 2009.11.01. 21:21:32

Az a baj, hogy a régebbi korokat is a mai kor ideológiai alapjain teszed mérlegre. Nagyobb (az nem egyenlő magas!) gyerekhalandóság = rossz, annyira, hogy egyértelműen bizonyítja, milyen felvilágosultak vagyunk most. Jelenleg az a darwinista, áltudományos, nihilista eszme járja át a társ(talan)adalmat, hogy az élet célja az élet megőrzése. Ezért olyan "fejlett" az orvostudomány, ezért tartják életben még azt a 90 évest is, aki már nemhogy járni se tud, a saját családtagjaira se ismer rá. Én ezt találom borzalmasabbnak, nem azt, hogy hagyták az embereket 60 éves koruk után (tehát dédszülőként) elmenni. A népmesei elemek SZIMBÓLUMOK, fölösleges szó szerint értelmezni őket. Azonfelül a népmeséknél, a sok szegény emberek, sosem szabad elfelejteni, hogy nagyrészt az osztrák elnyomás és kizsákmányolás idején íródtak (jelen formájukban), vagyis már vastagon az újkorban. A XIX. században rengeteg író és egyéb művész volt szabadkőműves propagandista, mások meg, a tudatlan tömegekből, a propaganda áldozatául estek. A beismerő vallomás ma is bizonyítéknak számít. Erre a rendőrök ma is eloszeretettel beszélik rá az embereket verésekkel. Az inkvizícióról szóló "emlékek" nagy része hamis egyébként. Az a baj, hogy olyan dolgokkal "érvelsz", amiket azért hiszel igaznak, mert az iskolában azt mondták, és elhitted. És lám, ezer visszaigazolást kaptál a populáris irodalomból, filmiparból, stb. - mert azoknak az embereknek, akik ezen dolgokat csinálták, szintén ugyanazt tanították. Szerinted, ha most beleírnák az iskolai tananyagba, hogy a középkori embernek szárnya volt, hány generáció kellene hozzá, amíg ez megkérdőjelezhetetlen valósággá válna?

cath 2009.11.02. 11:34:03

Csak egy megjegyzés a mnagas gyerekhalandósághoz. Jelenleg bizonyos részeken a földön (afrika pl) sokkal magasabb a népességre vetített gyerekhalandóság mint a középkorban. Valamint a fejlett nyugati társadalmak abortusz-statisztikáit is megnézve.... most is igen nagy a gyerek-halandóság, csak még 5 centis korában a mai társadalom nem nézi "gyereknek" az egyébként már akkor is teljesen egyedi és emberi lényt....

hunyad 2009.11.02. 19:56:13

Afrikába jó hogy nagyobb régen nem született ott ennyi ember mint most a segélyeknek köszönhetően de ugye a sok betegség meg stb miatt nem naon élik meg a felnőttkort... (abortuszt meg nem kéne engedni liberalizmus egyik eredménye)

elbunda 2010.06.07. 19:18:00

Kitalált középkor,Papp Gábor is tartott róla előadást http://hu.wikipedia.org/wiki/Kital%C3%A1lt_k%C3%B6z%C3%A9pkor Szóval még a 18. században élünk (?) :) Akkor ezért is nincs még itt igazából a vízöntő kor, nem is volt még millenium se :D

Diodara 2010.06.07. 21:28:29

A kitalált középkor kitalált. :)

elbunda 2011.02.13. 10:33:49

Tegnap az átszűrődő tv hangjaiból kihallottam,hogy egy műsorban (fókusz?) miután cáfolták hogy miattunk harangoznának (ezt nem tudom miért kell,teljesen baromság; ennek a tagadásáért adnék 3 évet baze) megemlítették,hogy a középkorban nem létezett olyan,hogy erényöv és ezt a felvilágosodás korában találták ki hogy sötétnek állítsák be a középkort.(Ezt így elmondták)

M.A. 2011.02.13. 13:07:20

"Ezt így elmondták" - és tudtommal nem igaz. Nem állítom biztosan, de jelenlegi tudásom szerint az erényöv igenis létezett, ostromlott várakban használták a nők, mikor már a vár az elesés szélén állt, és jött befele az ellenség, felcsatolták, és elrejtették a kulcsot, hogy az ellenséges katonák ne tudják megerőszakolni őket.

spike 2011.02.13. 16:34:57

Kivételesen én is tv-ztem tegnap (nem voltam itthon), és láttam a műsort. Volt még szó Mátyás királyról, hogy nem volt igazságos, meg, hogy sokan nem szerették a parasztok közül az adói miatt.Ehhez nem tudok egyáltalán hozzászólni, a történelemmel gondban vagyok, nem voltam ott, nem tudhatom. Petőfiről is szó volt, hogy nem szavalta el a Nemzeti Színház előtt a Nemzeti dalt. Nekem mondjuk alapból így tanították. Végülis akkor olyan formában nem igaz az erényöv dolog, hogy a nőkön egész fiatal korukban rajtuk volt, amíg férjhez nem mentek. Az tényleg kicsinálta volna őket :D

elbunda 2011.02.13. 19:42:34

Jaja, lehet hogy csak úgy értették, majd megnézem a zertéel honlapján az adást, a másik szobából hallottam csak.

Holdtávcs&#337; 2012.03.20. 18:05:10

Ha visszagondolok, anno a töri tankönyvben milyen lesújtóan volt tálalva, hogy a jobbágyok -hahh! minő borzalom- tizedet fizettek uruknak.... :D Ma örülnénk, ha ilyen jól megúsznánk. ;)

Gergő92 2014.08.31. 22:18:48

Találtam egy blogot, lehet már néhányan ismerik:
maghreb.blog.hu/
illetve előadás:
www.youtube.com/watch?v=y00uSA7hizY

dangbird 2014.09.01. 07:23:50

Hallottam már tőle előadást, jó volt, bár néhol ő sem tesz különbséget a tény és a spekuláció között.

emberneve.gyufa 2014.09.01. 13:38:03

érdekes, de hogy mi baja a manicheizmussal az sajnos nem derül ki

és miért tesz úgy mintha a kereszténység "felszíne" nem lenne dualista, mikor a manicheizmusnak is csak a felszíne az...

101

petiasün 2015.04.20. 01:12:55

Pár középkori élethossz a saját szakterületemről:) Középkori filozófusok életkora: Anselmus Cantuarensis (X. század) 76 évet élt
Petrus Abaelardus (XI. század) 63 évet élt (és azért csak ennyit mert igencsak nehéz élete volt)
Guillelmus De Ockham 72 évet élt
Johannes Burdianus 63-61 évet élt (bizonytalan)
süti beállítások módosítása